Folkrádió

Vettem majorannát, várom kikelését

gyűjtés

előadó:
Csibi Sebestyénné Szőcs Margit
előadásmód:
ének
etnikum:
magyar
település:
Hadikfalva
tájegység:
Bukovina
nagytáj:
Moldva és Bukovina
gyűjtő:
Gajdos Ferenc, Sebő Ferenc
felvétel időpontja:
1983. június 19.

Szöveg:

Vettem majorannát, várom kikelését,
S az én édes rózsám megvisszatérését,
Az én édes rózsám megvisszatérését.

s Páva, s páva,s páva, ha jén páva lennék,
Jó reggelt felkelnék s folyóvízre mennék,
Jó reggelt felkelnék s folyóvízre mennék.

Folyóvizet innám, szárnyam csattogtatnám,
Folyóvizet innám, szárnyam csattogtatnám,
Folyóvizet innám, szárnyam csattogtatnám.

Felszállott a páva vármegyeházára,
A szegény raboknak szabadulására,
A szegény raboknak szabadulására.

Rab vagy babám, rab vagy, én meg beteg vagyok.
De ha megszabadulsz, én meg meggyógyulok,
De ha megszabadulsz, én meg meggyógyulok.

Leírás:

Csibi Sebestyénné Szőcs Margit (1937, Hadikfalva)

Vettem majoránnát
Az A/6a, illetve az EMN 40. sz. háromsorosra fogott variánsa (ennek első két sorával, annak zárósorával közös); az első és a két utolsó strófa szövegkezelése egyezik a moldvai háromsorosokéval, így valószínűleg nem kontaminációról, hanem Bukovinában is ismert háromsorosságról van szó.

Album:

Bukovinai székelyek Magyarországon. Magyar népzene

szerkesztő:
Sebő Ferenc
kiadó:
Hungaria Records
kiadás éve:
1988
gyártási szám:
SLPX 18131

Zenei rendező: Sebő Ferenc
Hangmérnök: Gajdos Ferenc

Sebő Ferenc hanglemeze elsősorban nem eddig ismeretlen szép dallamokat, nem különösen jóhangú énekeseket és kitűnő előadókat akar bemutatni (ahhoz most folyik a Zenetudományi Intézet gyűjteményéből válogatott anyag lemezkiadása), hanem egy olyan népcsoport zenéjének pillanatképét rögzíti, mely a háború után került mai helyére, magával hozva előző otthonából egy hazai viszonyokhoz képest archaikusabb zenei örökséget. Ennek az örökségnek fél évszázad alatti változása a lemezen feltett néhány kérdés, melyekre válasz a hallgatás folyamán alakul ki a hallgatóban: mi és hogyan él még az ötven évvel ezelőtt idehozott bukovinai zenéből? Mit hallhat még egy odatévedt látogató, aki nem a módszeresen nyomozó ismeretével és eszközeivel megy hozzájuk? Van-e nyoma a régi előadásmódnak, és élnek-e még a régi, hagyományos lírai szövegek? Elismerést érdemel, hogy a szerkesztő Sebő Ferenc e kérdéseket ilyen szemléletesen tette fel.
A lemez tartalma (mely a célkitűzésnek megfelelően a spontán szervezkedő énekesek maguk ajánlotta dalaiból állt össze) arra a következtetésre biztat, hogy a bukovinai hagyomány még tartja magát. ha meggondoljuk, hogy a negyvenes évek mennyire nem a dalolásra kedvező légkört jelentették a gondokkal terhetl családoknak, csak csodálattal adózhatunk annak a zenei igénynek, mely a székelységet minden sorsfordulatban végigkísérte.
A lemez kiadása bizonyára nyereség lesz a szakmabeliek számára is.

Rajeczky Benjamin