Folkrádió

Ez az utca bánat utca

gyűjtés

előadó:
Csibi Sebestyénné Szőcs Margit
előadásmód:
ének
etnikum:
magyar
település:
Hadikfalva
tájegység:
Bukovina
nagytáj:
Moldva és Bukovina
gyűjtő:
Gajdos Ferenc, Sebő Ferenc
felvétel időpontja:
1983. június 19.

Szöveg:

Ez az utca bánat utca,
Bánat-kőből van kirakva.
Azt is a rózsám rakatta,
Hogy én sírva járjak rajta!

Nem járok én sírva rajta,
Járjon, aki kirakatta!
Nem járok én sírva rajta,
Járjon, aki kirakatta!

Világ teljes életemben
Sosem éltem kedvemre.
Most éltem volna kedvemre,
Most es bú száll a szűvemre.

Elgondoltam életemet,
Kire vetem bús fejemet?
Vetem fejem bujdosásra,
Idegen földön lakásra.

Állj meg, állj meg jószerencse!
Hadd üljek fel szekeredre!
Ha felülök szekeredre,
Tudd meg, nem jössz az eszembe!

Édesanyám sok szép szava,
Kit fogadtam, kit nem soha!
De most bizon­ megfogadnám,
Kezét, lábát megcsókolnám!

Leírás:

Csibi Sebestyénné Szőcs Margit (1937, Hadikfalva)

Ez az utca bánat utca
EMN 105. sz. a Három árva balladára (Andrásfalva, Kodály 1914), itt is jó hagyományos szöveggel. A hegedűs menyasszonybúcsúztatónak játssza, nyilván ugyancsak hagyományos alapon.

Album:

Bukovinai székelyek Magyarországon. Magyar népzene

szerkesztő:
Sebő Ferenc
kiadó:
Hungaria Records
kiadás éve:
1988
gyártási szám:
SLPX 18131

Zenei rendező: Sebő Ferenc
Hangmérnök: Gajdos Ferenc

Sebő Ferenc hanglemeze elsősorban nem eddig ismeretlen szép dallamokat, nem különösen jóhangú énekeseket és kitűnő előadókat akar bemutatni (ahhoz most folyik a Zenetudományi Intézet gyűjteményéből válogatott anyag lemezkiadása), hanem egy olyan népcsoport zenéjének pillanatképét rögzíti, mely a háború után került mai helyére, magával hozva előző otthonából egy hazai viszonyokhoz képest archaikusabb zenei örökséget. Ennek az örökségnek fél évszázad alatti változása a lemezen feltett néhány kérdés, melyekre válasz a hallgatás folyamán alakul ki a hallgatóban: mi és hogyan él még az ötven évvel ezelőtt idehozott bukovinai zenéből? Mit hallhat még egy odatévedt látogató, aki nem a módszeresen nyomozó ismeretével és eszközeivel megy hozzájuk? Van-e nyoma a régi előadásmódnak, és élnek-e még a régi, hagyományos lírai szövegek? Elismerést érdemel, hogy a szerkesztő Sebő Ferenc e kérdéseket ilyen szemléletesen tette fel.
A lemez tartalma (mely a célkitűzésnek megfelelően a spontán szervezkedő énekesek maguk ajánlotta dalaiból állt össze) arra a következtetésre biztat, hogy a bukovinai hagyomány még tartja magát. ha meggondoljuk, hogy a negyvenes évek mennyire nem a dalolásra kedvező légkört jelentették a gondokkal terhetl családoknak, csak csodálattal adózhatunk annak a zenei igénynek, mely a székelységet minden sorsfordulatban végigkísérte.
A lemez kiadása bizonyára nyereség lesz a szakmabeliek számára is.

Rajeczky Benjamin