Folkrádió

Átkozott, átkozott az az apa

gyűjtés

előadó:
László Tádéné Katona Erzsébet
előadásmód:
ének
etnikum:
magyar
település:
Andrásfalva
tájegység:
Bukovina
nagytáj:
Moldva és Bukovina
gyűjtő:
Gajdos Ferenc, Sebő Ferenc
felvétel időpontja:
1983. június 19.

Szöveg:

Átkozott, átkozott
Az az apa s anya,
Aki a leányát
Messze férjhez adja.

Messze férjhez adja,
Idegen faluba,
Idegen faluba,
Nagyhegyi tolvajnak.

Most is oda van a
Keresztútba jölni,
Embereket ölni,
Pénziket elvenni,
Pénziket elvenni,
Ingiket leszedni.

Most is két cseber ruha
Véresen áztatva,
Mikor kell dörzsölni,
Karjaim zsibbadnak.
Mikor kell kimosni,
Könnyeim csordulnak.

– Mért sírtál, mért sírtál
Besiáris kurva?
– Nem sírtam, nem sírok,
Ó, én jámbor uram!

Cserefát égettem,
Gyermeket rengettem,
Cserefának füstje,
Könnyeim kivette.
Cserefának füstje,
Könnyeim kivette.

Leírás:

László Tádéné Katona Erzsébet (1918, Andrásfalva)

László Tádéné régies színezetű énekének szövege a Hegyi tolvaj ballada részlete; dallamának variánsát Vargyas: A magyarság népzenéje Kiss Lajos gyűjtéséből idézi Zséréről (Nyitra megye), 0296. sz. Ismert lehetett Bukovinában.

Album:

Bukovinai székelyek Magyarországon. Magyar népzene

szerkesztő:
Sebő Ferenc
kiadó:
Hungaria Records
kiadás éve:
1988
gyártási szám:
SLPX 18131

Zenei rendező: Sebő Ferenc
Hangmérnök: Gajdos Ferenc

Sebő Ferenc hanglemeze elsősorban nem eddig ismeretlen szép dallamokat, nem különösen jóhangú énekeseket és kitűnő előadókat akar bemutatni (ahhoz most folyik a Zenetudományi Intézet gyűjteményéből válogatott anyag lemezkiadása), hanem egy olyan népcsoport zenéjének pillanatképét rögzíti, mely a háború után került mai helyére, magával hozva előző otthonából egy hazai viszonyokhoz képest archaikusabb zenei örökséget. Ennek az örökségnek fél évszázad alatti változása a lemezen feltett néhány kérdés, melyekre válasz a hallgatás folyamán alakul ki a hallgatóban: mi és hogyan él még az ötven évvel ezelőtt idehozott bukovinai zenéből? Mit hallhat még egy odatévedt látogató, aki nem a módszeresen nyomozó ismeretével és eszközeivel megy hozzájuk? Van-e nyoma a régi előadásmódnak, és élnek-e még a régi, hagyományos lírai szövegek? Elismerést érdemel, hogy a szerkesztő Sebő Ferenc e kérdéseket ilyen szemléletesen tette fel.
A lemez tartalma (mely a célkitűzésnek megfelelően a spontán szervezkedő énekesek maguk ajánlotta dalaiból állt össze) arra a következtetésre biztat, hogy a bukovinai hagyomány még tartja magát. ha meggondoljuk, hogy a negyvenes évek mennyire nem a dalolásra kedvező légkört jelentették a gondokkal terhetl családoknak, csak csodálattal adózhatunk annak a zenei igénynek, mely a székelységet minden sorsfordulatban végigkísérte.
A lemez kiadása bizonyára nyereség lesz a szakmabeliek számára is.

Rajeczky Benjamin