Folkrádió

Ne kelljen festék orcámra (Magyarszováti keserves és magyar)

előadó:
Agócs Gergely, Herczku Ágnes
előadásmód:
furulya, ének
műfaj:
keserves, magyar
etnikum:
magyar
település:
Magyarszovát
vármegye:
Kolozs
tájegység:
Belső-Mezőség (Mezőség)
nagytáj:
Erdély
felvétel helye:
Yellow Stúdió, Budapest
felvétel időpontja:
2001-2002

Szöveg:

Jaj Istenem, jaj mit értem,
Jaj Istenem, jaj mit értem
Amit soha nem reméltem,
Amit soha nem reméltem,
Jót reméltem rosszat értem,
Jót reméltem rosszat értem,
Jaj istenem jaj mit értem,
Jaj istenem jaj mit értem.

S ha benéznél ablakimon,
Ablakimon egy este,
Meglátnád a búbánatom,
Búbánatom lefestve.
Meglátnád a két halovány,
Két halovány orcámat,
S akkor tudnád, mennyit sírtam utánad.

S nem bánom én apám-anyám,
Apám-anyám tagadj meg,
Mert a szívem a babámér,
A babámér hasad meg.

***

Jaj Istenem, de víg élet,
Ki a bú nélkül megélhet.
Jaj Istenem, de víg élet,
Ki a bú nélkül megélhet.
S én megélnék a bú nélkül,
De a bú nem nálam nélkül.
S én megélnék a bú nélkül,
De a bú nem nálam nélkül.

Nézd meg rózsám, sárga vagyok,
S nem azér, hogy beteg vagyok.
Nézd meg rózsám, sárga vagyok,
S nem azér, hogy beteg vagyok.
Ej, de bánat szorítja szívemet,
Az sárgított meg engemet.
Bánat szorítja szívemet,
Az sárgított meg engemet.

Piros bort ittam az este,
Most is piros vagyok tőle.
Piros bort ittam az este,
Most is piros vagyok tőle.
S olyan vagyok, mint a rózsa,
Melyik most indul bimbóba.
Olyan vagyok, mint a rózsa,
Melyik most indul bimbóba.

Nézd meg rózsám, piros vagyok,
Nem azér, hogy beteg vagyok.
Nézd meg rózsám, piros vagyok,
Nem azér, hogy beteg vagyok.
De így szült anyám a világra,
Hogy ne kelljen festék a számra.
Így szült anyám a világra,
Hogy ne kelljen festék a számra.

Leírás:

A keservesek az erdélyi Mezőség zenei világának archaikus rétegéhez tartoznak. A magyar-nak nevezett tánc és ennek dallamai szintén régi, középkori gyökerekre vezethetők vissza. Az ének és a furulya elsősorban a fonóházakban és a kisebb családi mulatozásoknál szólt együtt, nem egyszer még tánckiséretként is.
forrás: CD kísérőfüzet

Album:

Mixtura Cultivalis

kiadó:
Fonó Records
kiadás éve:
2002

Elmondják sokszor, hogy a népdal, ez az évezredekre visszanyúló kulturális örökség, őseink dicső korokat idéző hagyománya, amely kötelez (mert akinek múltja nincs, annak ugye jövője sincs), ez a tiszta forrásból táplálkozó őserő a tradíciókat tisztelő kései utódok számára miben mutat utat – már akik ássák ezt a mély kutat…
Másfelől gyakran felvetik, hogy ebben a mai modern, rohanó világban, ahol a választható identitás a szabadság kifejezőeszközeként formálja a társadalmat, hogyan is lenne integrálható a népzene, melyről tudvalévő, hogy statikus, régmúltat idéző esztétikájával képtelen a „megújulásra”…
Ilyeneket lehet hallani. Pedig az ezen a lemezen található nótákat, dalokat, muzsikát mind ebben a mai korban élő, ebben az egy és oszthatatlan térben tevékenykedő emberektől vettük át.

Úgy is mondhatnánk, hogy:
Itt és most válik részünkké ez az erő

A magukat haladónak, korszerűnek nevező áramlatok és eszmerendszerek művészi alkotásai, az úgynevezett „magas kultúrának” a lenyomatai már születésük pillanatában a technikai rögzítés, a kanonizálás, a szerzői jogvédelem igényével kijelölik a használóik, illetve a fogyasztóik számára a mű egyetlen érvényes, kizárólagosan engedélyezett változatát. Ezzel szemben a szájhagyomány világában fogant művészetek legfőbb jellemzője a változatképződés, a folyamatos átalakulás. Itt nem az ami a fontos, hanem az ahogyan . Az előadásmódnak, a stílusoknak ugyanis itt is vannak komoly, íratlan szabályai, de ezeken belül mindenki szabadon fejezheti ki önmagát, minden közösség és minden egyén a saját maga képére formálhatja kultúrájának anyagát. Talán ezzel is magyarázható a népzene változatossága, sokszínűsége is. A folklór világára, ha lehet, még hangsúlyosabban érvényes a költői gondolat, mely szerint „Ki géppel száll fölébe, annak térkép e táj…” – hiszen távolról ez a színpompás gazdagság kevéssé érzékelhető. Lemezünk címe e sokszínűség, eme kulturális többszólamúság tudatos felvállalásának igényét és célját fejezi ki. Ez pedig a sajátosságunkat, egyediségünket legjobban kifejező gazdag, összetett hagyomány hiteles művelése.

Úgy is mondhatnánk, hogy:
MIXTURA CULTIVALIS

Fonó Zenekar:

Herczku Ágnes – ének (1, 3, 5, 7, 11, 12)
Agócs Gergely – ének (1, 4, 6, 7, 8, 10), furulya (3), duda (6), tárogató (9)
Gombai Tamás – ének (1), hegedű (2, 4, 5, 6, 8, 9, 11, 13, 14)
Szabó Gábor – ének (1), hegedű (2, 4, 5, 8, 9, 11, 14)
D. Tóth Sándor – ének (1), hegedűkontra (8, 14), brácsa (2, 4, 5, 8, 9, 11), gitár (7), dob (13)
Kürtösi Zsolt – ének (1), bőgő (2, 4, 5, 8, 9, 11, 14), harmonika (5, 13)

Közreműködők:

Unger Balázs – cimbalom (2, 8, 9, 11), kiscimbalom (13)

A Vándor Vokál együttes:

Bakó Katalin – ének (12)
Bognár Szilvia – ének (12)
Farkas Tünde – ének (12)
Izsák Katalin – ének (12)

valamint:
Szalóki Ágnes – ének (7)
Buzássy Adrienn – ének (7)
Zsákay Júlia – ének (7)
Pettik Ádám – kanna, szájbőgőzés (7)

Zenei rendező: Eredics Gábor
Zenei szerkesztő: Agócs Gergely
Hangmérnök: Sándor Csaba
Digitális mastering: Rostás Tibor
Fotó (argentotípia): Zalka Imre
Grafika, kivitelezés: Myx Grafikai Stúdió-Horváth Ákos
Fordítás:
Magyar-angol: Forgács Ildikó, Horváth Viki
Cigány-magyar: Kovalcsik Katalin
Ruszin-magyar: Agócs Gergely

A hangfelvételek 2001 szeptembere és 2002 szeptembere között készültek Budapesten, a Yellow stúdióban

Kapcsolódó oldal