Folkrádió

Meg kell a búzának érni (Nyírvasvári pergető és árvanóta)

előadó:
Fonó zenekar, Szalóki Ági, Buzássy Adrienn, Zsákay Júlia, Pettik Ádám
előadásmód:
ének, kanna, szájbőgő, gitár
műfaj:
pergető, árvanóta
etnikum:
cigány
település:
Nyírvasvár
tájegység:
Nyírség (Felső-Tisza-vidék)
nagytáj:
Alföld

Szöveg:

Ahaj Devla so te kerav
Te khelav me te zanav
V-adjes ratji romnja lav
Oj le-le, le-le...

Jaj Istenem, mit csináljak
Ha tudok táncolni
Ma éjjel meg is nősülök

Cini sej, taj bari sej, sar na kheles,
sar tji dej, oj le-le, le-le...
Aj Devla, aldinla, pe kercima trade la,
Oj le-le, le-le...

Kicsi leány nagy leány miért nem táncolsz, mint anyád
Jaj Istenem, áldd meg őt, a kocsmába küldd el őt

***

O curara mulatina
ke O curara mulatina, taj e lasi voja kerna
O curara mulatina, taj e lasi voja kerna

A késesek mulatnak
A késesek mulatnak, jó kedvet is csinálnak

***

Cini sej, taj bari sej, sar na kheles,
sar tji dej, oj le-le, le-le...
Aj devla, aldinla, pe kercima trade la,
Oj le-le, le-le...

Kicsi leány nagy leány miért nem táncolsz, mint anyád
Jaj Istenem áldd meg őt, a kocsmába küldd el őt

T-an saste, taj baxtale romale!
Legyetek egészségesek, és szerencsések, cigányok!

Taj phendjas!
Modd csak!

***

Meg kell a búzának érni
ke Mer­ mindennap meleg éri, jaj
ke Hajam, hajam, hajam szála
ke De sok bánat szállot rája, ke Devla

ke Búzát szemel a vadgalamb
ke Szomorúan szól a harang, ke Devla
ke Azér szól az szomorúan
ke Temetik a jó anyámat, ke Devla

Ahaj Devla so te kerav
ke Coro sero kaj te suvav, jaj
ke Suvav sero (ke) la phuvake
ke Pharo avla la mamake ke Devla

Jaj Istenem, mit csináljak
Szegény fejem hova hajtsam, jaj
Lehajtom fejem a földre
Nehéz lesz az az anyámnak

Alom, alom taj igaz álom
ke Sosem hittem hogy így járok, jaj
ke Hajam, hajam, hajam szála
ke De sok bánat szállott rája, ke Devla

Dosta!
Elég!

Leírás:

A nyírségi oláhcigányok, köztük a csukár-ok, azaz késkészítők népzenéje az énekre épül. Régen sem az éneklés, sem a táncalkalmainál nem szerepelt semmilyen hangszer, csak a ritmuskísérethez használtak különféle alumínium víz-, vagy tejhordó kanna, melynek hangszer-szerepe a mulatozások alkalmainál mára álandósult. A ritmust az úgynevezett szájbőgőzés is hangsúlyozza, melyet a kutatók szerint a magyarországi cigányság óhazai örökségként őrzött meg napjainkig. Lemezünkön a táncdallamokat, valamint az árvanótáknak nevezett lírai dalok egyikét giár is kíséri, amelyet a nyírvasvári cigányok néhány évtizeddel ezelőtt kezdtek használni.
forrás: CD szövegkönyv

Album:

Mixtura Cultivalis

kiadó:
Fonó Records
kiadás éve:
2002

Elmondják sokszor, hogy a népdal, ez az évezredekre visszanyúló kulturális örökség, őseink dicső korokat idéző hagyománya, amely kötelez (mert akinek múltja nincs, annak ugye jövője sincs), ez a tiszta forrásból táplálkozó őserő a tradíciókat tisztelő kései utódok számára miben mutat utat – már akik ássák ezt a mély kutat…
Másfelől gyakran felvetik, hogy ebben a mai modern, rohanó világban, ahol a választható identitás a szabadság kifejezőeszközeként formálja a társadalmat, hogyan is lenne integrálható a népzene, melyről tudvalévő, hogy statikus, régmúltat idéző esztétikájával képtelen a „megújulásra”…
Ilyeneket lehet hallani. Pedig az ezen a lemezen található nótákat, dalokat, muzsikát mind ebben a mai korban élő, ebben az egy és oszthatatlan térben tevékenykedő emberektől vettük át.

Úgy is mondhatnánk, hogy:
Itt és most válik részünkké ez az erő

A magukat haladónak, korszerűnek nevező áramlatok és eszmerendszerek művészi alkotásai, az úgynevezett „magas kultúrának” a lenyomatai már születésük pillanatában a technikai rögzítés, a kanonizálás, a szerzői jogvédelem igényével kijelölik a használóik, illetve a fogyasztóik számára a mű egyetlen érvényes, kizárólagosan engedélyezett változatát. Ezzel szemben a szájhagyomány világában fogant művészetek legfőbb jellemzője a változatképződés, a folyamatos átalakulás. Itt nem az ami a fontos, hanem az ahogyan . Az előadásmódnak, a stílusoknak ugyanis itt is vannak komoly, íratlan szabályai, de ezeken belül mindenki szabadon fejezheti ki önmagát, minden közösség és minden egyén a saját maga képére formálhatja kultúrájának anyagát. Talán ezzel is magyarázható a népzene változatossága, sokszínűsége is. A folklór világára, ha lehet, még hangsúlyosabban érvényes a költői gondolat, mely szerint „Ki géppel száll fölébe, annak térkép e táj…” – hiszen távolról ez a színpompás gazdagság kevéssé érzékelhető. Lemezünk címe e sokszínűség, eme kulturális többszólamúság tudatos felvállalásának igényét és célját fejezi ki. Ez pedig a sajátosságunkat, egyediségünket legjobban kifejező gazdag, összetett hagyomány hiteles művelése.

Úgy is mondhatnánk, hogy:
MIXTURA CULTIVALIS

Fonó Zenekar:

Herczku Ágnes – ének (1, 3, 5, 7, 11, 12)
Agócs Gergely – ének (1, 4, 6, 7, 8, 10), furulya (3), duda (6), tárogató (9)
Gombai Tamás – ének (1), hegedű (2, 4, 5, 6, 8, 9, 11, 13, 14)
Szabó Gábor – ének (1), hegedű (2, 4, 5, 8, 9, 11, 14)
D. Tóth Sándor – ének (1), hegedűkontra (8, 14), brácsa (2, 4, 5, 8, 9, 11), gitár (7), dob (13)
Kürtösi Zsolt – ének (1), bőgő (2, 4, 5, 8, 9, 11, 14), harmonika (5, 13)

Közreműködők:

Unger Balázs – cimbalom (2, 8, 9, 11), kiscimbalom (13)

A Vándor Vokál együttes:

Bakó Katalin – ének (12)
Bognár Szilvia – ének (12)
Farkas Tünde – ének (12)
Izsák Katalin – ének (12)

valamint:
Szalóki Ágnes – ének (7)
Buzássy Adrienn – ének (7)
Zsákay Júlia – ének (7)
Pettik Ádám – kanna, szájbőgőzés (7)

Zenei rendező: Eredics Gábor
Zenei szerkesztő: Agócs Gergely
Hangmérnök: Sándor Csaba
Digitális mastering: Rostás Tibor
Fotó (argentotípia): Zalka Imre
Grafika, kivitelezés: Myx Grafikai Stúdió-Horváth Ákos
Fordítás:
Magyar-angol: Forgács Ildikó, Horváth Viki
Cigány-magyar: Kovalcsik Katalin
Ruszin-magyar: Agócs Gergely

A hangfelvételek 2001 szeptembere és 2002 szeptembere között készültek Budapesten, a Yellow stúdióban

Kapcsolódó oldal