Folkrádió

Kiknek bor lelkök (Két bodrogközi borivó nóta)

előadó:
Agócs Gergely
előadásmód:
ének
etnikum:
magyar
tájegység:
Bodrogköz
nagytáj:
Felföld

Szöveg:

Elszaladt a gulya, csörögnek a csatrangok
Káromkodnak a jó futó bojtárok
Számadójok bort iszik a csárdába­
Szegény bojtár térdig mén a nagy sárba­

Bort iszom én, kisangyalom, nem vizet
Mer­ ez a víz nem ad néke jó kedvet
Ne haragudj, kisangyalom, ha látod
Hogy énnékem ez a jó bor megártott
Ne haragudj, kisangyalom, ha látod
Hogy énnékem ez a jó bor megártott

***

A géresi borospince jaj, de ritka a teteje
A géresi borospince jaj, de ritkán van befödve
Jaj, de jó bor terem benne a babámmal iszok benne
Jaj, de jó bor terem benne a babámmal iszok benne

Ittas vagyok, boros vagyok, aj, de hogy kell hazamennem
Ittas vagyok, boros vagyok, aj, de hogy kell hazamennem
Van egy babám, aki szeret, bizonyosan hazavezet
Van egy babám, aki szeret, bizonyosan hazavezet

Leírás:

A későreneszánsz leghíresebb magyar énekmondója, Tinódi Lantos Sebestyén, a Sokféle részögösről című énekében a borbarát zenészeknek is szentelt néhány sort: Lantosok, hegedősök, kiknek bor a lelkök... Az itt hallható, borivást megéneklő dalokat Tinódi korában is énekelhették a korabeli bodrogköziek, hiszen ez a terület már akkor is híres bortermelő vidéknek számított. A hangszeres dallamokat Királyhelmec környékén gyűjtöttük Nyiki-Nyaka bácsitól, azaz Oláh Árpád cigányprímástól és zenekarától. Az oláhos az itteni magyar falvak régi férfitánca, míg a fogás a dudazenében, valamint az erdélyi népi tánczenében elterjedt közjátékok, cifrák bodrogközi megfelelője.
forrás: CD szövegkönyv

Album:

Mixtura Cultivalis

kiadó:
Fonó Records
kiadás éve:
2002

Elmondják sokszor, hogy a népdal, ez az évezredekre visszanyúló kulturális örökség, őseink dicső korokat idéző hagyománya, amely kötelez (mert akinek múltja nincs, annak ugye jövője sincs), ez a tiszta forrásból táplálkozó őserő a tradíciókat tisztelő kései utódok számára miben mutat utat – már akik ássák ezt a mély kutat…
Másfelől gyakran felvetik, hogy ebben a mai modern, rohanó világban, ahol a választható identitás a szabadság kifejezőeszközeként formálja a társadalmat, hogyan is lenne integrálható a népzene, melyről tudvalévő, hogy statikus, régmúltat idéző esztétikájával képtelen a „megújulásra”…
Ilyeneket lehet hallani. Pedig az ezen a lemezen található nótákat, dalokat, muzsikát mind ebben a mai korban élő, ebben az egy és oszthatatlan térben tevékenykedő emberektől vettük át.

Úgy is mondhatnánk, hogy:
Itt és most válik részünkké ez az erő

A magukat haladónak, korszerűnek nevező áramlatok és eszmerendszerek művészi alkotásai, az úgynevezett „magas kultúrának” a lenyomatai már születésük pillanatában a technikai rögzítés, a kanonizálás, a szerzői jogvédelem igényével kijelölik a használóik, illetve a fogyasztóik számára a mű egyetlen érvényes, kizárólagosan engedélyezett változatát. Ezzel szemben a szájhagyomány világában fogant művészetek legfőbb jellemzője a változatképződés, a folyamatos átalakulás. Itt nem az ami a fontos, hanem az ahogyan . Az előadásmódnak, a stílusoknak ugyanis itt is vannak komoly, íratlan szabályai, de ezeken belül mindenki szabadon fejezheti ki önmagát, minden közösség és minden egyén a saját maga képére formálhatja kultúrájának anyagát. Talán ezzel is magyarázható a népzene változatossága, sokszínűsége is. A folklór világára, ha lehet, még hangsúlyosabban érvényes a költői gondolat, mely szerint „Ki géppel száll fölébe, annak térkép e táj…” – hiszen távolról ez a színpompás gazdagság kevéssé érzékelhető. Lemezünk címe e sokszínűség, eme kulturális többszólamúság tudatos felvállalásának igényét és célját fejezi ki. Ez pedig a sajátosságunkat, egyediségünket legjobban kifejező gazdag, összetett hagyomány hiteles művelése.

Úgy is mondhatnánk, hogy:
MIXTURA CULTIVALIS

Fonó Zenekar:

Herczku Ágnes – ének (1, 3, 5, 7, 11, 12)
Agócs Gergely – ének (1, 4, 6, 7, 8, 10), furulya (3), duda (6), tárogató (9)
Gombai Tamás – ének (1), hegedű (2, 4, 5, 6, 8, 9, 11, 13, 14)
Szabó Gábor – ének (1), hegedű (2, 4, 5, 8, 9, 11, 14)
D. Tóth Sándor – ének (1), hegedűkontra (8, 14), brácsa (2, 4, 5, 8, 9, 11), gitár (7), dob (13)
Kürtösi Zsolt – ének (1), bőgő (2, 4, 5, 8, 9, 11, 14), harmonika (5, 13)

Közreműködők:

Unger Balázs – cimbalom (2, 8, 9, 11), kiscimbalom (13)

A Vándor Vokál együttes:

Bakó Katalin – ének (12)
Bognár Szilvia – ének (12)
Farkas Tünde – ének (12)
Izsák Katalin – ének (12)

valamint:
Szalóki Ágnes – ének (7)
Buzássy Adrienn – ének (7)
Zsákay Júlia – ének (7)
Pettik Ádám – kanna, szájbőgőzés (7)

Zenei rendező: Eredics Gábor
Zenei szerkesztő: Agócs Gergely
Hangmérnök: Sándor Csaba
Digitális mastering: Rostás Tibor
Fotó (argentotípia): Zalka Imre
Grafika, kivitelezés: Myx Grafikai Stúdió-Horváth Ákos
Fordítás:
Magyar-angol: Forgács Ildikó, Horváth Viki
Cigány-magyar: Kovalcsik Katalin
Ruszin-magyar: Agócs Gergely

A hangfelvételek 2001 szeptembere és 2002 szeptembere között készültek Budapesten, a Yellow stúdióban

Kapcsolódó oldal