2019. december 12.
RSS
 

 

Gyulainé, édesanyám, engedje meg azt az egyet:
Hogy
gyűjtés
 
szöveg: 1. Gyulainé, édesanyám, engedje meg azt az egyet:
Hogy vegyem el Kádár Katát, jobbágyunknak szép lejányát!
Miklós úrfi szépen kéri, édesanyja nem igéri,
Nem i[géri].

2. Miklós úrfi megbusula, bújdosásra jelindula.
Kádár Kata, hogy meglátta, a kapuját kinyitotta.
Ne nyiss kaput, Kádár Kata, nem megyek én most be rajta,
Most be [rajta].

3. Hanem megyek a világba, holtig tartó bujdosásba.
Állj meg, állj meg, szép Miklóskám, hogy adjak rád egy pár csókat!
A kezedbe kézi ruhát, kalapodba egy bokrétát,
Egy bok[rétát].

4. Mikor ruhám vérrel habzik, s a bokréta hervadozik,
Akkor lészen veszedelmem, akkor lészen veszedelmem.
Miklós úrfi elindula hosszu útra, bujdosásra,
Bujdos[ásra].

5. A ruháját eléveszi, hát a ruha vérrel habzik.
A bokréta hervadozik, a bokréta hervadozik.
Mind a kettő azt jelenti, Kádár Katát elvesztették,
Elvesz[tették].

6. Miklós úrfi megfordula, egy molnár gazdát talála,
Kihez ő eképpen szólla, kihez ő eképpen szólla:
Hallod-e te, molnár gazda, vigy el engem éppen oda,
Eppen [oda],

7. Hol elveszett Kádár Kata, hol elveszett Kádár Kata.
Pej paripám tijed legyen, minden ékes öltözetem.
Molnár gazda elindula, molnár gazda elindula.
Lala[lala].

8. És elvitte arra helyre, feneketlen tó szélire.
Onnan beszólalt a tóba: élsz-e, kincsem, Kádár Kata?
Nálad nékül alig telik, nálad nékül alig telik,
Alig [telik].

9. Miklós úrfi meghallotta, kezét fejére kulcsolta,
Beléereszkedék hozza a nagy feneketlen tóba.
Az egyikből nevekedett fehér márvány liliomszál,
Lili[omszál].

10. A másikból nevekedett vörös márvány liliomszál.
Addig-addig nevekedtek, vízen felül emelkedtek.
Ott is összeölelkeztek, ott is összeölelkeztek,
Ölel[keztek].

11. Miklós anyja ment sétálni, meg találto őket látni.
Vízibuvárt elhivatá, mint a kettőt kiásatá.
Az egyiknek csináltatott vörös márványkő koporsót,
De ko[porsót].

12. A másiknak csináltatott fehér márványkő koporsót.
Az egyiket eltemette az oltárnak elejibe,
A másikat eltemette az oltárnak háta mögé,
Háta [mögé].

13. Az egyikből nevelkedett fehér márvány liliomszál,
A másikból nevelkedett vörös márvány liliomszál.
Addig-addig nevelkedtek, míg össze nem ölelkeztek,
Ölel[keztek].

14. Miklós anyja, hogy meglátta, mind a kettőt leszakasztá,
Talpa alatt eltaposá, tövisbokorra rakatá.
Kádár Kata, hogy meglátta, koporsóbul feljajdula,
Feljaj[dula].

15. Életünkben üldözőnk voltál, holtunkban békét nem hattál,
Kiért Isten jót ne adjon, szeretetlen társsal áldjon!
Soha senki meg ne szánjon, soha senki meg ne szánjon!
Lala[lala].
előadó: Kiss Jánosné Papp Erzsébet
előadásmód: ének
etnikum: magyar
település:Visa
vármegye:Kolozs
nagytáj:Erdély
gyűjtő: Kallós Zoltán
felvétel időpontja: 1965.
forrás: A magyarság népzenéje 8.

folkradio.hu