2019. június 16.
RSS
 

 

Gyulainé, édessanyám,
Engedje meg azt az
gyűjtés
 
szöveg: Gyulainé, édessanyám,
Engedje meg azt az eggyet,
Hogy kérjem meg Kádár Katát,
Jobbágyunknak szép lejányát!

Mintsem fiam, megengedném,
Inkább Katát elvesztetném,
Feneketlen tóban vetném,
Feneketlen tóban vetném!

Szolgám, szolgám, édes szolgám
Vezesd elé pejparipám,
Mer elmegyek nagy világba,
Országokról országokra!

Elévezették pejparipát,
Egy ugrásbann úgy megugrik:
Kata kapujába ugrik,
Kata kapujába ugrik.

Hát Kata im (v. Kádár Kata) kinn jár vala,
A kapuját nyissa vala:
Ne nyisd Kata, ja kapudot
Mer nem megyek guzsalyasba!

Gyulainé ezt megtudá,
Mind a kettőt lefogatá,
S feneketlen tóba dobták,
S feneketlen tóba dobták,
Onnét őket kiveteté,
Onnét őket kiveteté.

Az egyiket temetteté
Kerek oltár háta mögé,
A másikat temetteté
Kerek oltár elejébe.

Az egyikön nevekedett
Egy szép tulipán szálacska,
A másikból nevekedett
Egy szép rozsmarint szálacska.
Ott is addig nődögéltek,
Oltár hegyin összenőttek.

Gyulainé ezt megtudá,
S őket onnat leszakitá,
S talpa alatt elsurolá,
S talpa alatt elhervasztá.

Gyulainé édes anyám!
Sem éltembe, sem holtomba
Nyugtomat nékem nem hagytad.
Az ördögök vigyenek el!
Az ördögök vigyenek el,
Ágról-ágra hordjanak el!
előadásmód: ének
etnikum: magyar
település:Kászonaltíz
vármegye:Csík
nagytáj:Erdély
gyűjtő: Kodály Zoltán
felvétel időpontja: 1912
archívumi jelzet: Fo. 256
forrás: Kodály Zoltán: A magyar népzene. Példatár (szerk. Vargyas Lajos) \r\n13. példa

folkradio.hu