Kiállítással, előadásokkal és személyes visszaemlékezésekkel, valamint művészeti produkciókkal, néptánccal és népzenével emlékeztek pénteken Méhkeréken, a művelődési házban a száz éve a településen született Nyisztor Györgyre. Ő volt az, aki a hazai románság kulturális kincsét, a méhkeréki néptáncot országos, sőt nemzetközi hírűvé tette.
Az önkormányzat Nyisztor György előtt tisztelegve emlékévnek nyilvánította az ideit, és egy programsorozattal ünnepli, hogy 100 éve született és 50 éve kapta meg a Népművészet Mestere címet a legendás néptáncos, illetve, hogy 75 éve alakult meg a néptánccsoport, valamint, hogy 50 éve hívták életre a település legkorosabb civil szervezetét. A pénteki emléknapot a Magyarországi Románok Országos Önkormányzatával, a Méhkeréki Románok Egyesületével és az Editura NOI kiadóval közösen szervezte meg az önkormányzat.
Többen megkoszorúzták a művelődési háznál a Nyisztor György és a zenész Kovács Tivadar emlékére állított táblát. Simon Éva, az Editura NOI kiadó igazgatója elmondta, nem lehet róluk külön beszélni, mivel a zenész nincs meg táncos, a táncos pedig zenész nélkül, és az is összeköti őket, hogy mindketten kiérdemelték a Népművészet Mestere címet – érdekesség, hogy mindketten május elején születtek, illetve 1987 nyarának végén egy héten belül vesztették életüket.
Hangsúlyozta: Nyisztor György nem csak született tehetség volt, tele volt a néptánc és a népzene iránti szeretettel. Bátorságra is szüksége volt ahhoz az 50-es, 60-as években, hogy megmutassa a színpadon a faluból hozott táncokat, amiket aztán elvitt Franciaországra, Spanyolországba, Svédországba is többek között. Úgy véli, az emlékükre korábban állított tábla az értékek, a munka, a szeretet, a helyi hagyományok ápolásának és továbbvitelének fontosságát üzeni.
A művelődési házban kiállítást nyitottak, amelyen megismerhető Nyisztor György élete és pályafutása régi fényképek, újságcikkek segítségével. Simon Éva elmondta, hogy a román újság archívumában is voltak dokumentumok, de a Munkácsy Mihály múzeumtól szintén kaptak anyagot, így állította össze kurátorként a tárlatot, amely nemcsak a táncost, hanem az embert is megmutatja. A kiállítás finanszírozásában segített a Magyarországi Románok Országos Önkormányzata (MROÖ).
– A tárlat minden elemében az emlékezésről, a román kultúra iránti tiszteletről szól, őrzi a múlt értékét, jelzi, hogy Nyisztor György és Kovács Tivadar együtt léteztek, ahogy a tánc és a zene is elválaszthatatlanok – mondta megnyitó beszédében Kozma György, az MROÖ elnöke. Hozzátette, a kiállítás a jövő, az identitás megőrzése tekintetében ugyancsak fontos.
Kiemelte, hogy Nyisztor György tisztelte, ismerte és terjesztette a méhkeréki táncokat, és neki is köszönhető, hogy a magyarországi román táncoknak, köztük a méhkerékinek nagy szerep jutott a 70-es években a táncházmozgalmak idején. Úgy fejlesztette a méhkeréki hagyományokat, hogy figyelmen kívül hagyta mind a magyar, mind a román központi irányvonalakat.
Gyalog László
– A tánc volt az élete, az öröme – mondta Nyisztor Györgyről a későbbi előadásokat felvezetve Ruzsa Anna, a helyi általános iskola igazgatója. Hozzátette, a legendás táncos nem mindig kapott lehetőséget arra, hogy tehetségét kibontakoztassa, de aztán változott a helyzet, és feleségével, Buta Máriával egyre többször szerepeltek, ő pedig sorra fogadta a táncosokat, a koreográfusokat. Ötvenévesen kapta meg a Népművészet Mestere címet, amely még elhivatottabbá tette.
Minden fellépés előtt izgult
Nyisztor György volt a gyomai származású, többszörös Nívó-díjas koreográfus, örökös aranysarkantyús táncos, mesterpedagógus, Gyalog László egyik mestere. Elmondta, hogy miként került a 70-es években Méhkerékre, ahol kézen fogta a legendás táncos, többször az általános iskolában gyakoroltak. Két dolog számított Nyisztor Györgynek: egyrészt a munka – a helyi termelőszövetkezetben dolgozott –, másrészt a tánc. Minden fellépése előtt izgult, de a színpadon ezt le tudta vetkőzni, és amikor felesége is felment hozzá, minden a helyére került.
Licska Balázs
