Monori Árpád jó pár éve éli „kettős életét” – mérnöki állása mellett a baranyai népzenés, néptáncos élet ismert és aktív figurája. Több néptánccsoportot kísért már brácsájával és derűs mosolyával, szíve azonban mindig is a Mecsek Táncegyütteshez húzta.
– Hogyan került kapcsolatba a népzenével?
– Szüleim már kisgyerekként látták, hogy mocorog bennem a muzsika, de eleinte még jazzbalettre vittek, Mohácson pedig trombitálni tanultam. Később aztán a pécsi Mecsek Táncegyüttesbe kerültem és sokáig táncoltam ott. Zoltán Csaba népzenésznek köszönhetően ismerkedtem meg a brácsázással és elkezdtem tanulni tőle a játék fortélyait. Fokozatosan került előtérbe a zene a tánccal szemben, ma már több formációban is zenélek táncházakban, kísérek táncegyütteseket, köztük a Mecseket.
– Feltűnt, hogy mindig jókedvű, amikor játszik.
– Napközben rendszermérnök ként dolgozom, de amikor leszáll az éj, nem a körmeim meg a fogaim bújnak elő, hanem a brácsa kúszik elő a hónom alól. Öröm számomra kikapcsolódni a közös zenélés élményében. Egy olyan társaságban, ahol mindenki hasonlóan gondolkodik, mint én, közös a népzene iránti szeretetünk, nem is tudnék nem mosolyogni!
– A családjával össze tudja egyeztetni a fellépéseket?
– Lényeg, hogy nem szabad túlzásba vinni, azt sosem akarom hagyni, hogy a zenélés a család rovására menjen, igyekszünk rugalmasan tervezni. A feleségem és ikerlányaink is néptáncoltak, így ők is megértőek, tudják, mivel jár ez az életforma. Több alkalommal közös műsorban is felléptünk. Volt, hogy együtt táncoltunk, máskor meg brácsán kísértem a produkcióikat.
– Ezek szerint házasságában is közös pontot a népzene?
– A feleségemet is a Mecsek Táncegyüttes utánpótlásában ismertem meg, ötödikesként. Rögtön felhívta magára a figyelmet azzal, hogy a színpad elején üveggel táncolt és egy kisebb botlás következtében a nézők első sorát betakarta ételfestékkel – egyből meg kellett néznem, hogy ki ez a lány!Persze a lángok csak később lobbantak fel, több éves ismeretség után.
– Hogy látja, mi vezethet a népzene szeretetéhez egy fiatalt?
– Amióta iskolában is elérhető, tanulható a népzene, talán többen hajlamosak kötelességként tekinteni rá. De ha vannak lelkes, jó tanárok, akik átéléssel tanítanak, segítenek személyes kapcsolatokat is kialakítani, valamint korán kamarazenélési, fellépési lehetőségeket teremteni a fiataloknak, akkor nagyobb eséllyel maradnak meg ezen az úton – a közösségi élményeket itt is fontosnak tartom.
Körbe-muzsikálta a világot
Monori Árpád 1976-ban született Mohácson. Alapító tagja a Tenkes és a Bohaj zenekaroknak, ez utóbbival a Mecsek Táncegyüttest is kísérik.
A népzene és néptánc által eljutott többek között Kanadába, Kínába és Finnországba is. – Mindenhol jó volt, de annál szívesebben jöttem haza – teszi hozzá.
Pécsen él feleségével és két lányával. Szabadidejében a néptáncos és muzsikus barátaival kirándul, kerékpározik, vagy kajakozik, néha egyszerűen csak örömzenélnek saját kedvükre. Magát örök „mecsekesnek” tartja, a táncegyüttes egyesületének elnökségi tagjaként szeretné a jövőben is segíteni a fiatalok néptáncos lehetőségeit.
Mohay Réka
