Május 6-8. között lehetőségünk nyílt részt venni a Gereben haladó csoportjával a Hagyományok Háza által szervezett Széki Szabadegyetem nevet viselő eseményen, amelynek apropója a táncházmozgalom elindulásának 50. évfordulója volt.
Pénteken délután indultunk a Patkóból közösen a Kékiringó néptánccsoport tagjaival, akiket Both Aranka tanárnő, az együttes vezetője kísért el a hétvégére. A négy és fél órás út nagyon gyorsan elrepült, észre sem vettük, és már meg is érkeztünk Szamosújvárra. Itt volt a szállásunk mindkét éjszaka a Téka Alapítvány bentlakásában. Rögtön öltöztünk is táncházas ruhába, mert már javában folyt a mulatság a bentlakás alatti próbateremben. Hajnalig zenéltünk, táncoltunk, de aztán csak kellett egy kis pihenés, hogy újult erővel vághassunk neki a szombati napnak.
10 órakor indult a buszunk Székre, a kirándulásunk fő célpontja felé. Csupa lelkesedés volt a csapat, alig vártuk, hogy megkezdődjenek a programok. Mindenki kedvére válogathatott az érdekesebbnél érdekesebb előadások közül, melyek táncos, zenész, fotográfus, illetve viselet szemszögből vizsgálták a széki hagyományokat, amelyek alapjául szolgálnak a mai értelemben vett táncházas kultúrának. Megismerhettük, milyen volt egy hagyományos széki táncház, milyen értékek voltak fontosak az akkori embernek, milyen szabályrendszer szerint működött ez a kis zárt közösség. Lehetőségünk volt hiteles forrásból táncot és zenét tanulni, látni a helyieket viseletben járni-kelni egész nap, és ez nem színjáték volt, látszott, hogy szerves része ez az életüknek. A lányoknak csillogott az ámulattól a szeme, amikor a kirakodóvásárban a rengeteg gyönyörű viseletdarab, kendő, gyöngysor roskadásig töltötte az asztalokat, nem lehetett betelni velük.
Szombat délután egy villámcsődületen is részt vettünk a Gerebennel. A falu három pontján gyűltek össze a résztvevő tánccsoportok, zenészek, és széki muzsikával vonultunk végig az utcákon, hogy végül a templom alatti téren közös tánccal egyesüljünk ismét. Aztán Halmos Béla emlékére kopjafát állítottak a kultúrház előtt, majd gálaműsort tekinthettünk meg. Ezután folytatódott a hajnalig tartó mulatság. Több helyszínen szólt a muzsika, a mi csoportunk zenészei is megmutatták, milyen jó hangulatot tudnak varázsolni hangszereikkel.
Egy ritmusra perdültek a szoknyák, zengett az ének, dobbant a szív. Hihetetlen élmény volt.
Vasárnap reggel istentisztelettel zártuk a látogatásunkat Széken, megismerkedhettünk a széki templomi renddel, szokásokkal. Pár kedves néni el is magyarázta, kiknek hol a helye és miért. Érdekes volt tapasztalni, hogy milyen sokan járnak még mindig viseletben templomba, hogy ezek a gyönyörű ruhák most is mindennapi használatban vannak. Rövidesen indultunk is az istentisztelet után, hogy még idejében érkezzünk vissza Udvarhelyre vasárnap délután.
Köszönjük szépen Tamás Szilárd tanár úrnak, hogy elkísért bennünket az útra, az igazgató úrnak a szervezést, illetve a kékiringósoknak, hogy egy csapatként élhettük át a kirándulás minden egyes pillanatát, hogy sok-sok új emlékkel és barátsággal gazdagodva térhettünk haza az utunkról.
SZŰCS-OLCSVÁRY MELINDA
