A Ringató-foglalkozásvezető ének-zene, népzenetanár közösséget épít, miközben nem tesz mást, csak élteti Kodály Zoltán tanítását.
Horváth Zsuzsinak az élete a zene, a népzene. Kicsi gyermekkorától kezdve szerves része az életének a muzsika, az éneklés mindennapos volt a családjában is. Édesanyját sokat hallotta akár házimunka közben dalolni, és nem egy esetben maga is énekelt vele együtt. Már általános iskolás kora óta játszik zongorán, középiskolásként pedig kórusban énekelt. A gimnáziumi évek alatt közelebb került a magyar népzenéhez, ekkor citerázni is megtanult. Ének-zene, népzenetanárként szerzett diplomát, 1997 óta pedig folyamatosan dolgozik népzenetanárként. Több mint tíz éve egy új kapu nyílt meg előtte, ekkor találkozott a mára Magyar Örökség-díjas Ringató foglalkozással, ahová először a kislányával látogatott el.
Vallja, ekkor talált otthonra. Szerinte ez a félórás kikapcsolódás mindent magában foglal, amire szükség lehet egy anya-gyermek kapcsolatban. Olyannyira beleszeretett a 0-3 éves korú kisgyermekeknek szóló foglalkozásba, hogy 2010-ben maga is elvégezte a Ringató-tanfolyamot, és azóta saját közösségeket alakít Debrecenben több helyszínen, de a környékbeli településeken is találkozhatnak vele a kisgyermekes szülők.
Ha egy közösségi ház vagy kulturális tér bejáratánál babakocsik sorakoznak, mint parkolóban az autók, akkor szinte biztos, hogy ott Horváth Zsuzsi tolmácsolása szerint ringatják a szülők a gyermekeiket. A foglalkozásokon a népi mondókák és énekek mellett hangszerek is helyet kapnak, Zsuzsi gyakran játszik citerán és népi furulyán, de előveszi a tingshát (tibeti rituális hangszer) is.
Amikor azt kérdeztem tőle, hogy ennyi év után mi az, ami még hajtja, mi az, ami lendületet ad neki a foglalkozások megtartásához, gondolkodás nélkül vágta rá: mert ez az, aminek még van értelme.
Annyi minden van, ami nem jó a világban, de a Ringató, a gyermekek ilyen módon történő nevelése számomra még értelmet ad. Ez a foglalkozás olyan kiskapukat nyit meg, amivel szebbnek tudjuk még látni a világot. A közösség, a közös éneklés felszabadít, a gyermekek pedig erőt adnak a mindennapokhoz
– fogalmazott.
A Ringató csak egy foglalkozás volna? Hamar egyértelmű választ kaptam Zsuzsitól a kérdésre. A foglalkozásvezető hisz a női közösség erejében, és a Ringató – bár nem kifejezetten csak anyáknak szánt foglalkozás, oda apák és nagyszülők is ellátogathatnak, mégis – főként az édesanyákat szólítja meg. Zsuzsi szerint fontos, hogy egymást erősítsék az anyák, és a nőiségüket, az önazonos kiállásukat stabil alapokra helyezzék. A Ringató számára is sokat jelentett, még a legnehezebb időszakában is kitartóan készült a foglalkozásokra, ahol bátoríthatja a nőket arra: találjanak rá a saját hangjukra.
Az az egyik feladatom, hogy az anyákat a saját hangjukhoz, a saját kifejezőeszközükhöz közelebb hozzam
– vallja, én pedig nyugtázom: nem csak énekhangot, hangot ad a közösségébe tartozó nőknek. Keretek között, de szabadságot és elfogadást.
Azt, amiben őszintén, rendíthetetlenül hisz, megtalálta Kodály gondolatában: „Az ének szebbé teszi az életet, az éneklők a másokét is. Nem sokat ér, ha magunkban dalolunk, szebb, ha ketten összedalolnak.”
BBI