Élő hagyományok: a tizedik Rekettye népzene tábor mesebeli világa

Különleges hangulatú, hagyományőrző jubileumi népzene táborán van túl a nagykárolyi Rekettye Kulturális Egyesület, amelyre idén július 1. és 6. között Vállajon került sor. 

Székely Sárával, az egyesület vezetője visszaemlékezett arra az időre, amikor is tíz évvel ezelőtt az első népzenei táborban még csak két oktató segített ismerkedni a gyerekeknek a népi hangszerekkel, népzenével. Annyira jól sikerült az akkori esemény, annyira megtetszett a résztvevőknek az ott tanultak, hogy tovább tudtak lépni, s már állandó foglalkozásokat, népzenei műhelyt sikerült beindítaniuk azután. 

Miközben tíz évvel ezelőtt még csak két oktató foglalkozott a gyerekekkel, addig idén már nyolc neves népzenei szakember vezette be a táborozókat a népzenei hangszerek csodálatos és különleges hangzású birodalmába, a népdalok jelentőségteljes és mély érzelmeket kifejező dallamvilágába.

Fodor Ágnes éneket, Nauner Agárdi Éva citerán, Ferencz Áron ütőhangszereken, Murvai Ádám kobozon, Fodor Róbert hegedűn, Kisfaludi Attila brácsán és bőgőn, Székely István és Székely András furulyán való játékot oktatott. 

Miközben tíz évvel ezelőtt még harminc gyerek kapcsolódhatott ki, a mostani tizedik Rekettye népzenei táborban összesen 65 gyerek vett részt, 6 éves kortól egészen 20 éves korig. A rendezvény fokozódó népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, hogy a csanálosi határátkelő utáni első településen, Vállajon megrendezett táborba nemcsak Szatmár megyéből érkezetek, hanem már Nyíregyházáról és Mátészalkáról is, s helybeli gyerekek is csatlakoztak. 

De nem is csoda, hiszen igazi mesevilág várt a táborlakókra. A Zengő Csűr Egyesület által biztosított helyszín részeinek varázslatos mesebeli neveik voltak: a Tündérlakban, az Akáctanyán, a Bodzavárban, a Virágos portán folyt az oktatás, s az Üveghegyen sátoroztak a résztvevők, az Üveghegyen túl olt pedig a dagonya és a focipálya.

A táborozók naponta kétszer négy órában ismerkedtek a népi hangszerekkel. De a tanulás mellett számos más érdekes foglalkozás is lekötötte a gyerekek figyelmét: fazekas korongozás, virágszövés, makramé, batikolás, nemezelés, kosárfonás, körmönfonás. S elmaradhatatlan volt minden este a közös zenélés is. 

Az oktatók mellett különleges vendégek is ellátogattak a népzenei táborba. Petrova Anasztáziától például az igen ritkán reflektor fénybe kerülő udmurt nép zenéjét hallgathatták meg, férje Demeter Miklós pedig ugyancsak az udmurt népzenével, hangszerekkel és népzenei gyűjtésekkel ismertette meg a gyerekeket.

A táborba meghívták Bartalis Botondot, a Nagyvárad Táncegyüttes Zenekarának nagybőgősét, cimbalmosát, aki nagyon egyedi foglalkozást tartott, hiszen tőle el lehetett lesni azon technikát, fogásokat, amellyel a hegedűvonót szőrözni lehet, vagyis javítani, kicserélni az elkopott vonórészt.

A hagyományokhoz hűen, a tábort a Zengő csűrben megtartott koncert zárta.

Székely Sára hozzátette, hogy mindig igyekeznek nagyon érdekes és maradandó élményeket nyújtó foglalkozásokkal lekötni a táborban résztvevők figyelmét, ami viszont mindenképp a népzene kimeríthetetlen világához szorosan kötődik. 




Ilonczai Gyöngyi

text