A Zalai Táncegyüttes kötelékébe tartozó Szarkaláb Táncegyüttes az idén ünnepli 15. jubileumi évét, 2009 tavaszán alakult meg a Fokla Gyermektánccsoport szüleinek kezdeményezésére. Az évforduló kapcsán foglalta össze a Zalai Hírlap számára a senior táncos csapat eddigi sikereit Vidovicsné Bene Erzsébet, az együttes tagja. Kiderül, az életkor a tánc esetében sem akadály.
A Szarkaláb Táncegyüttes története egy tánctáborral kezdődött. Taxi, azaz Takács Mária, a Zalai Táncegyüttes Fokla nevű utánpótláscsoportja vezetője kísérőt keresett, aki vállalná a táncterem és más, a gyerekek által használt terek rendben tartását. A szülő, aki jelentkezett, a második napon bekéretőzött a technikaórára. Ez egyfajta balett- és gimnasztikai alapokon nyugvó, komoly testtudatot kialakító és mozgáskoordinációt fejlesztő átmozgatás. Ott fogant az ötlet, amelyből estére Taxihoz intézett kérdés lett: vállalná-e egy csak nőkből álló együttes vezetését?
Az első hirdetésre több mint negyven nő ment el. A létszám végül húsz fő körül állapodott meg. A legfiatalabb táncos 18 éves volt, a legidősebb 60. A különböző életkorokból adódó kihívások miatt eleinte nagy volt a jövés-menés, voltak, akik más városba költöztek, akik férjhez mentek, gyereket szültek. Mára van egy szilárd mag, amely köré egyre épül az együttes, idén 26 fős, amely eddigi története legmagasabb létszáma.
A tűzkeresztség, azaz az első fellépés a leginkább lelkes amatőrökből álló táncegyüttesnek az alakulás évében, 2009-ben jött el. Még nevük sem volt, ott a helyszínen, a Falumúzeumban döntöttek a Tűztövis mellett. És mint amikor a bakelit lemezen megszalad a tű: bukfencezett egyet a szólista kezdőhangja, ám a bekapcsolódó különböző hangszínek egymásba karoltak, összekapaszkodtak, és erős, szépen csengő zenét adtak a láb alá. Ma is, amikor a saját hangjuk adja a táncukhoz a zenét, a közönségben gyakori a lúdbőr a többszólamú, szárnyaló hangok hallatán.
A fellépést követő próbán újragondolták, mi legyen a nevük, akkor döntöttek a többjelentésű Szarkaláb mellett. Azóta számos hazai és külföldi fellépésen vannak túl. Sikeres és különleges csapat az övék, mert bár a néptánc az együttest összehozó és összetartó erő, idővel igazi női közösséggé váltak. Vannak szertartásaik, rendszeres közös túrák és utazások, hajnalig tartó, egymást támogató beszélgetések. A viseletet hétköznap is felveszik, például ha nézők a Sárközi Karikázó- vagy a Csángó Fesztiválon. A kezdet kezdete óta részt vesznek az Egy nap népviseletben kihíváson.
Az együttes vezetését három éve vette át Kósa-Kemes Laura. Új táncok, új koreográfiák, új távlatok. A közönség gyakran találkozhat velük a zalaegerszegi városrészek rendezvényein, a környező falvak falunapjain, és minden évben hagyományosan a Zalai Táncegyüttes évzáró gálaműsorán a Hevesi Sándor Színházban, idén december 15-én.
Vidovicsné Bene Erzsébet