A tánc szakrális műfaj, a legősibb színházi előadás volt a furcsa mozgású alakok sziluettje a tűz körül, a dobok, sípok hangjára, a ritmus bűvöletében. A népek táncaikban őrizték meg ezt az ősidőkből, és formálták a maguk nemzeti világa szerint.
S ha átalakult is, szakralitása megmaradt a falusiak mulatságában éppen úgy, ahogy a folkloristák gyűjtései nyomán a városok színpadjain, a táncjátékokban és táncdrámákban. A tánc világnapján ezt a szakralitást ünnepeljük a néptánctól a baletten át a mozgásművészetig.
A néptáncművészet kiváló mestere, Novák Ferenc Tata tavaly augusztusban hagyott itt minket, márciusban lett volna kilencvennégy éves. Életműve nemzeti kincs. A Honvéd és a Bihari Táncegyüttesben alkotott koreográfiái, táncdrámái Európa- és Ázsia-szerte ismertté váltak.
Sikerei révén az Amszterdami Nemzetközi Folklór Táncszínház művészeti vezetője lett, az ottani, vegyes nemzetiségű táncosaival is nagyszerű előadásokat hozott létre széki, erdélyi gyűjtéseinek színes tárházából.
Széknek, ennek a mezőségi székely falunak tánca, népművészete volt számára a tiszta forrás. A múlt század második felétől kezdve járt a községbe, ahová elkísérte Korniss Péter fotós, ő a kezdetektől hűséges képi krónikása volt Novák Ferencnek a Bihari Együttesben és erdélyi útjain egyaránt.
Tata (nem csak a hazai, de a holland táncosai is így szólították) eredeti néptáncgyűjtéseit úgy tekintette, ahogyan Kodály és Bartók a nép dalait és zenéjét, vagyis alapnak a művészi formáláshoz.
Kitűnő dramaturgiai érzékkel és fantáziával létrehozott táncdrámái, mint a Forrószegiek, ez a széki Rómeó és Júlia-téma, a Kőműves Kelemen, ami alapja lett a Pesti Színház későbbi produkciójának, az István, a király ősbemutatója a Király-dombon, a játékos Lúdas Matyi, az Ivo Andrić meséjére komponált Aska és a farkas, hogy csak ezt a néhányat említsem a sok-sok remeklés közül, amit fél évszázad alatt létrehozott, egy gazdag életmű kiragadott példái.
De Tata életműve a táncosok nevelése is. Az együttesekben végzett pedagógiai munka, amelynek egyik jellemzője volt, hogy táncosainak nemcsak szakmai képzését tartotta fontosnak, de egyetemi tanulmányaikra, egzisztenciális helyzetükre is örökös gondja volt.
Erdélyből és a családi köréből hozott szellemisége határozta meg kapcsolatait, az embert tekintette, nem a rangot, egyformán beszélt az „utcáról mentett” táncossal és miniszterrel, vagy – alkalomadtán – Habsburg Ottóval.
Az a széki világ, ahová Korniss Péter barátjával látogatott, s ahol rokoni szeretettel fogadták őket, az évtizedek során sokat változott. A régi szokások, népviselet, a falu képe ott van Korniss fotóin, és ott van a váltás is. Tata a táncok és dalok, zenék gyűjtésével és művészetté formálásával, Korniss a pillanatok képi rögzítésével felbecsülhetetlen munkát végzett. A nemzet szellemi kincstárát gazdagították. Őszre Novák Tata pályafutását történetekben bemutató, Korniss Péter fotóival gazdagított könyv készül, amely a Magyar Művészeti Akadémia Kiadónál jelenik meg.
