Gyökér adja fáját - Magyar népdalok jó turai szívvel

Megálmodta és szerkesztette: Maczkó Mária

Tura. Ez a település (város 7700 lakossal) alig 50 km-re van a fővárostól. Mégis, átlépve határait, mintha más világba csöppennénk. Még látni jellegzetes, apró ráncú szoknyás (aminek piros szegélyű az alja), kendős asszonyokat, a templom zeng az énektől a misén, és a házakhoz apróbb-nagyobb kertek is tartoznak, ahonnan a termést könnyen be lehet szállítani a városi piacokra, ahol örülnek neki, hisz házi - háztáji.  Bartók egyik első gyűjtőútja is ide vezetett 1906-ban, számos jellegzetes adatot jegyzett fel.
 
Ebben a környezetben él születésétől fogva Maczkó Mária előadóművész, aki egész pályafutása alatt ugyanazt tette a színpadon, az énekesek között és a tanteremben: megmutatta, hogyan kell énekelni a magyar népdalt szívből, ma, szépen. Soha másként nem szólalt meg, mint ahogyan azt édesanyjától, nagyszüleitől, falubéli társaitól hallotta. Persze, neki különleges a hangszíne, óriási a hangtartománya, nyilvánvalóan nem átlagosan, hanem szépen szól. Most egy eddigi pályáját és alkotását összefoglaló CD-vel jelentkezett, amelyen az ő hangján kívül a tanítványaiét is halljuk.

A lemez emlékezéssel indít: nemrég hunyt el Rónai Lajos zenetanár, a Galga-mente népzeneoktatásának elindítója. Rá emlékezik az első összeállítás, meglepően és nagyszerűen nemcsak szomorú dalokkal, hanem csárdásokkal, muzsikával, amiről a kitűnő népzenész jut eszünkbe.

Megszólalnak aztán a Turai népzenész növendékek, Solymosi Máté és Unger Balázs tanítványai. Ugyancsak muzsikál a Turai furulyacsoport, Tóth Csaba vezetésével. Tovább viszik Sára Ferenc örökségét. 
A Turai Férfi Dalárda tagjai turai férfiak. Őket is, mint minden énekest ezen a lemezen Maczkó Mária tanít. Őserővel énekelnek.
A Turai Kisénekmondók általános iskolások. Az egykori, ma már anyasorban lévő Turai Énekmondók utódai ők. Úgy énekelnek, mint akik úgy születtek, hogy énekelniük kell. Prozódia, díszítés, minden rendben van. Tanáruknak köszönhetik ezt, aki nemcsak a konkrét énektanítással érte ezt el, hanem azzal is, hogy megmutatta, hova és hogyan kell figyelni, ha meg akarjuk mutatni másoknak is a dalainkat.

Maczkó Mária is énekel, az ő hangja a természet tüneménye. (Elnézést kérek Kodályról, aki a népdalról mondta ugyanezt…) Erős és egészséges, oda ér el, ahova kell.

A dalok nagy része a magyar népzene új stílusához tartozik, visszatérő sorszerkezetű, dúr vagy moll dallam, viszonylag hosszú sorokkal. Erre mondják sokan, hogy nem olyan izgalmas, mint a régi réteg. Meg kell hallgatni mondjuk itt – élő, hagyományos előadásban, és megváltozik a sarkos vélemény. Érdekesek, jók, izgalmasak ezek a dalok, csak tudni kell a tempójukat és el kell találni a megfelelő sorbaállítást. Sok van bennük! 

Mit is tanulhatnak azok, akik nem a hagyományok bölcsőjébe születtek bele? Megtanulhatják értékelni azt, ami van. Észrevehetik az egyszerűben a szépet. Odafigyelhetnek azokra, akik nem akarnak folyton mások lenni és példát vehetnek róluk. A magyar népdal bár egységes, rendkívül sokszínű, változatos, izgalmas – saját keretei között.

„Ez népzene smink nélkül, adalékanyagmentesen, egyfajta „kézműves termék”, melynek magas a valóságtartalma. A paraszti kultúrában hibát mindig ejtett az alkotó, hol véletlenszerűen, hol szántszándékkal, hogy bizonyítsa, emberi erővel, saját fáradsággal készült a remeke” – írja a CD ismertetőjében Seres Tünde, a Bartók Béla Művelődési Ház és Könyvtár igazgatója, Maczkó Mária egykori dalostársa. Értéket kaptunk – alapot a további gondolkodáshoz zenében és az életünk folytatásában egyaránt.

Fehér Anikó

(A CD KIADÁSÁT A CSOÓRI SÁNDOR PROGRAM TÁMOGATTA.)

text