„Minden kornak megvannak a maga betyárjai”

A 2019-es Staféta-pályázat kiemelt kategóriájának egyik nyertes alkotópárosával, Rémi Tünde és Appelshoffer János néptáncművészekkel beszélgettünk a február 15-ei Ott se lészen megállásom című produkciójuk bemutatója kapcsán, amelynek az Ódry Színpad ad otthont.

Összeszokott alkotópáros vagytok. Honnan ered a munkakapcsolatotok?

Appelshoffer János: Régre nyúlik vissza. A Honvéd Együttesben kezdtünk el együtt táncolni. Úgy alakult, hogy a próbatermi összeszokottságunkból főszerepek születtek, mások is meglátták köztünk az összhangot. Elkezdtünk együtt tanítani, közös koreográfiákat készíteni, és egyre őszintébbek, nyíltabbak lenni egymással, azt hiszem, ez a legjobb alapja a munkakapcsolatunknak. Könnyedén tudunk egymásnak kritikát mondani, és ezt el is fogadjuk a másiktól. Így sodródtunk bele a folyamatos közös munkákba, mert ha először működik valami, meg másodjára is, akkor harmadjára már nem kérdés, kivel akarunk dolgozni. Így adódott, hogy a Stafétára is együtt pályáztunk.

Kik az Ott se lészen megállásom című előadás alkotói?

AJ: Az alkotó gárda is sokadjára áll össze. Novák Péter a szövegírója és szerkesztője a darabnak, ifj. Csoóri Sándor a zenei szerkesztő, mi Tündével pedig koreografálunk, itt is megjelenik az, hogyan dolgozunk együtt. Tünde az, aki terelget engem, meg helyreigazít, ha kell, vagy ha jó felé megy a dolog, akkor megerősít benne. Az Ott se lészen megállásom lesz a harmadik nagyobb munkája a hármasunknak, Péterrel kiegészülve. Egyikünk se akar a másik alá-fölé helyezkedni, hanem egészséges közös munka alakult ki hármunk között.


Miről szól az előadás?

AJ: Az Ott se lészen megállásom-ban a férfi lélektannal szerettünk volna foglalkozni. Az előzménye az, hogy volt szerencsénk együtt dolgozni Péter édesanyjával, Foltin Jolánnal, az Asszonyok könyve című darabjában, ami a női lélek bugyrait boncolgatta, és nagyon érdekelt, hogy megmutassuk ennek a másik oldalát. Arra jutottunk, hogy a betyárság témakörében mélyre lehetne ásni, ami a férfilélektant illeti. Áthallásokat fedeztünk fel a mai korral, hiszen minden kornak megvannak a maga betyárjai, de jelen esetben nem rablókra és útonállókra kell gondolni, hanem már önmagában az is betyárság, a rendszeren való kívül helyezkedés, ha kicsit másképp gondolkodunk, mint a többség.

Próbáltunk nem erőltetett párhuzamokat keresni, de mégis a betyárok történetében találtunk olyasmit, ami a 1800-as években is piszkálta az embereket, meg ma is, például a férfi-női kapcsolatok, hogyan viszonyul a férfi a párjához, alá-fölérendeltségi viszonyok, hogyan határozza meg a társadalmi helyzet az életet, mennyire nyomasztó tud lenni a szegénység, a család fenntartása. Miként alakul ki a férfi barátság, gyűlölködés, hogyan jutnak el odáig, hogy egy gyilkosság is belefér az ember életébe, mi az a pillanat, amikor egy baráti kocsmázásból verekedés lesz… Azt gondolom, hogy ezek a kérdések a mai napig benne vannak a férfiak agyában, lelkében. Ezekről próbálunk a magunk nyelvén gondolkodni, beszélgetni, és a próbafolyamat közben adódtak helyzetek, amikor még magunk között is nehéz volt beszélgetni ezekről a témákról. Bízunk benne, hogy a nézők számára is lesznek izgalmas pillanatok az előadásban.

Az előadásban kombináljátok a műfajokat, lesz tánc, zene, próza.

Rémi Tünde: Igen, prózai részek is lesznek az előadásban, persze nem új keletű próbálkozás ez. Igyekszünk a koreográfiáinkkal mindig egy picit közelebb kerülni a színházhoz. A táncainkkal érzéseket, gondolatokat szeretnénk kifejezni, de ezeket még meg tudjuk erősíteni, aláhúzni prózai részekkel, legyen az egy versrészlet, egy regényből kiemelés, vagy Péter saját gondolatai. Ezekhez kapcsolódik még a zene ifj. Csoóri Sándorék zenekarával, az Ötödik évszakkal, ami önmagában nagyon kifejező, nem kísérő szerepet töltenek be az előadásban. Mivel a prózai részek is egyenrangúak, ezért színészeket kértünk fel, Ertl Zsombor és Kocsis Anna csatlakozott hozzánk. Az a törekvés, hogy egységgé álljon össze a darab, mint a korábbi közös munkáinkban is, hogy egymás mellett érvényesüljön a próza, a zene és a tánc. Mind kiegészíti egymást, mindenki hozzáteszi a maga részét az adott műfajon belül.

Miért az Ódry Színpadot választottátok az előadás helyszínéül?

RT: Szerettünk volna nyitni a színházi világ felé, jólesik ez a kikacsintás. Törekszünk rá, hogy ne csak a táncos közönség nézze az előadásainkat, hanem a színházba járókat is megszólítsuk.

Hogyan segíti a Staféta a munkátokat?

RT: Van összehasonlítási alapunk, hogy milyen az, amikor az embernek nem kell mással foglalkoznia, csak a szakmájával, jelen esetben a tánccal, és milyen, amikor szabadúszóként mindent magának kell intéznie a plakáttól kezdve a telefonokon át a marketingig. De a Staféta pályázat nagy segítség, biztos háttér, ami a dolgok nagy részét átvállalja, megsegíti. Tulajdonképpen a Staféta nélkül nem tudtuk volna létrehozni ezt az előadást.

Forrás: Jurányi Latte


Bordás Katinka
 

text