Lakomák, táncok, álarcok és farsangi szokások

Beszélgetés Gyanó Szilvia néprajzkutatóval

Milyen volt a titokzatos asszonyfarsang? Miért rendeztek ál­la­ko­dalmat? Miért fenyegették meg a gyümölcsfákat? Mi az a tarkedli? Többek között e régi farsangi szokásokról beszélgettünk Gyanó Szilvia néprajzkutatóval.

Egész Európában szokás volt hajdan a farsangi mulatságok megrendezése. Hogy meddig, az minden évben változó. Kezdete mindig ugyanaz: vízkereszt (január 6.) az első napja, vége pedig a (tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnapra eső) húsvét előtti negyvennapos nagyböjtöt megelőző hamvazószerda. Azaz húshagyókedden voltak a legnagyobb mulatságok. Idén ez február 25. Tehát van még egy kis időnk jelmezbe öltözni, mulatozni, enni-inni. Hogy mindez honnan ered, és régen milyenek voltak a farsangi vigasságok, azt a keszthelyi Balatoni Múzeumban Gyanó Szilvia néprajzkutató idézte fel. A régi farsangok is ugyanolyanok voltak, mint manapság: vidám, mulatozós, bálozós időszak ez.

– Két csendes időszak között foglal helyet a farsang. A karácsonyra való készülődés, advent idején nem illett mulatozni, a nagyböjtben pedig kifejezetten tilos volt. A lakodalmak is éppen ezért voltak farsangkor. Erről már vannak a 15. századtól kezdve a Dunántúlról származó forrásaink, melyek megemlítik, hogy már akkor is voltak vidám mulatozások, volt asszonyfarsang, álorcába öltözés, tánc és alkalmak, mikor az emberek esznek, isznak, tobzódnak és kivetkőznek önmagukból – idézte fel az etnográfus.

Fotó: Keszey Ágnes
Arról is szólt, hogy ezek a leírások nem azért születtek, hogy megörökítsék a hagyományokat, épp ellenkezőleg: a katolikus és később a protestáns prédikátorok is mélységesen elítélték ezeket, s szinte versenyeztek, ki tudja jobban szidni a farsangolókat.

– Hajdan balatoni jellegzetesség volt a női mulatozás, melyet asszonyfarsangként emlegetünk. Ez néhány helyen ma is szokás. Ahogy a neve is mutatja, csak az asszonyok vehettek rajta részt, hajadonok sosem. Általában a szőlőhegyre mentek: volt pogácsa, szalonna, disznótoros finomságok, bor, pálinka. Ez volt az egyetlen nap az évben, amikor nem szólták meg azt az asszonyt, aki berúgott, s nem is illett róla beszélni. Az asszonyok dorbézoltak, táncoltak, jól érezték magukat, néha meglovagolták a hordót vagy hozzáütögették a feneküket. Magasra ugráltak, hogy jó magasra nőjön a kender – tehát termékenységvarázsló jellege is volt mindennek. De ami ott történt, az titok maradt, nem beszéltek róla – mesélte Gyanó Szilvia.
Ha nem beszéltek róla, mégis honnan lehet tudni? Azért a néprajzkutatónak sok mindent elárulnak a régi szokásokról. S nem (csak) az asszonyok.
– Ezt például szinte mindig férfiak mesélik el. S azt is, hogy ha egy férfi odament egy ilyen mulatságra, akkor anyaszült meztelenre vetkőztették – de ezt mindig olyanok mondják, akik nem voltak ott. Igazából itt a férfiúi fantázia indul be – árulta el az etnográfus.
A másik jellemző szokás, amely Dél-Zalában néhány településen máig fennmaradt, a maszkázás.
– Kép nem található erről sem a kanizsai múzeumban, sem a keszthelyi Balatoni Múzeumban. De a két zalai néprajzkutató, Kerecsényi Edit és Petánovics Katalin említette. A maszkázás azt jelenti, hogy valamit rátesznek az arcukra. Vagy bekormozzák magukat, vagy papírból vágnak ki maguknak álarcot, amely kicsit ijesztő, de kicsit nevetséges is. A 19. században voltak állatmaszkok, a 20. században már harisnyát húztak a fejükre, s avítt ruhát öltöttek magukra, sosem szépet.

Míg ma a mulatság kedvéért öltözünk jelmezbe – s többnyire már csak a gyerekek –, régen hiedelmek is fűződtek ehhez.
– Antropológiai törvényszerűség, általános emberi vonás, hogy amikor beöltözünk, egy istenség vagy esetleg egy állat arcát, ruháját felvesszük, kicsit átlényegülünk. Ám érdekes módon ez a farsangi hagyományokban nem nagyon érhető tetten. Mert amikor feljegyezték, akkor már a mulatás, a szórakozás és a vicces dolgok kerültek előtérbe.

Mindezek mellett sok termékenységvarázsló szokás is jellemző volt egykor farsangkor.
– Húshagyókedden, amikor a maszkák mentek házról házra és táncoltak, nagyokat kellett ugraniuk, hogy magasra nőjön a kender (ilyen volt az asszonyfarsangon is a szóbeszéd szerint). Itt, Zalában vittek magukkal egy hosszú nyelű fakanalat vagy botot, amelyre a háziak ráhúzták a fánkot – ez egyértelműen szexuális utalás. Farsangi fánkot mindenképpen kell enni: ez bőségvarázslás is. Volt egy olyan hiedelem, hogy amelyik fa alatt meg­eszik, az jobban fog teremni. De Göcsejben például az is szokás volt, hogy meg kellett fenyegetni a gyümölcsfát fejszével, hogy teremjen. Míg adventkor elsősorban a család, farsangkor az egész közösség érdekében cselekedtek – szólt a régi hagyományokról a néprajzkutató, majd megmutatta a Balatoni Múzeum hónap műtárgya sorozat aktuális darabját, a háromszög vagy szőlő alakú, kis lábakon álló, tíz kis mélyedést tartalmazó mázas kerámiát, a tarkedlisütőt.
A tarkedli Csehországból elterjedő kicsi kerek fánk, könnyű kelt tésztából, melyet mákkal, dióval vagy lekvárral ízesítettek.

– Találtam olyan adatot is, hogy ahány gyermek volt a családban, annyi kis mélyedés volt ebben a sütőformában. A sümegi fazekasok gyakran készítették a sütőt, tehát nagy kereslet volt rá – szólt kutatásairól Gyanó Szilvia.

Ugyancsak a táplálkozáshoz tartozik, hogy ilyenkor volt a disznóvágások, disznótorok ideje – ezek szintén alkalmat adtak a közösségi együttlétre, lakomákra. Mulatozás, evés-ivás jellemezte tehát a farsangokat hajdan is, csakúgy, mint ma. Egyvalamiben azonban eltért a régi: míg napjainkban nyáron rendezik meg a legtöbb esküvőt, hajdan farsang idején voltak a menyegzők.

– Ezek az alkalmak nemcsak azért voltak fontosak, mert összekötötte életét egy pár, hanem azért is, mert a fiatalok – lehet, hogy a későbbi házasok – a lakodalomban ismerkedtek meg. Ha egy faluban nem volt lakodalom, az tragédia volt. Akkor – de csak akkor – szoktak rönkhúzást, azaz tréfás állakodalmat tartani. Ilyenkor az egész közösség együtt farsangolt, végigmentek a falun, s megrendeztek egy vicces esküvőt, ahol a legrondább fiúk voltak a menyasszonyok, s valaki a pap szerepét is eljátszotta – mesélte Gyanó Szilvia.
A farsangi szokásokhoz, hiedelmekhez még egy fontos tény kapcsolódik: ez az időszak a tél űzését és a tavasz várását is jelenti.



Keszey Ágnes

text