A bőgőnek is kijár a tisztes temetés

Bőgőtemetés

Második alkalommal szervezte meg a bőgőtemetést a gellei kultúrházban böjtelő havának 25. napján a falu ifjúsága.

A bőgőtemetés farsang farkán történik, tehát húshagyó kedden. A bőgő ebben az értelemben a mulatságot szimbolizálja, és azért temetik el, mert nagyböjtkor nincs muzsikálás.

Például nagyböjtkor sosem tartottak lakodalmat, bálokat. Farsang idején szervezték az esküvőket, mert akkor a földeken nem volt munka. Ősszel is csak azoknak volt lakodalmuk, akiknek muszáj volt megtartani – meséli jókedvűen Iván Zoltán, a Pósfa zenekar tagja és az est egyik szervezője. Az est hangulatáról a Pósfa zenekar, valamint Vontszemű József gondoskodott. inni- és ennivalóról pedig a szervezők. Torok nem maradt szárazon.

A bőgőtemetés szokását azokban a falvakban tartották, ahol voltak zenészek. Az idősebbek közül sokan emlékeznek még ennek hagyományára, hogyan is zajlott anno az 50-es és 60-as években. Vasárnap, hétfő és kedd a mulatság jegyében telt, a cigányzenekar húzta a nótát és a talpalávalót. Kedd este, mikor már ,,nem szólt a bőgő”, megkezdték a temetését.

Tavaly a gelleiek is így jártak el. Idén azonban kicsit humorosabbra vették a figurát, és a falu kisbíróját bízták meg, hogy előbb botjával kocogtasson a padlóra, majd intse le a mulatozást, s ezzel megkezdődött a nagybőgő temetése.

A bőgőtemetés általános szertartásához szükségeltetik egy pap, aki vezeti az egész temetést. A siratóasszonyoknak is nagy szerepük van az egészben, hiszen ők azok, akik nagy hanggal siratják a bőgőt. 

Zoltán beavatott bennünket, hogy ők még a bőgőtemetés előtt egy bolond eskettetést is beékeltek a jelenlévők boldogságára, amelyben a hagyomány szerint leány nem játszhatott, csupán férfiak ölthettek magukra lányruhát. Tehát az eskettetés két férfiú között történt, az egyikük volt a menyasszony, a másikuk a vőlegény.

Farsang idején a bolondozás és a dőreség kötelező, ezért ezt a rendezvény szervezői rendesen kihasználták. Egyébként a dőrejárásnak is nagy hagyománya van a faluban. 

Ezzel tehát megalapozták a rendíthetetlen jókedvet, majd megtörtént az eskettetés, megtáncoltatták a menyasszonyt és a vőlegényt is, utána pedig a kisbíró elhallgattatott mindenkit. A régi időkben zajló disznóvágás alkalmával dereglyére tették a malacot, majd arról helyezték az asztalra. Ezen a bőgőtemetésen is használták a dereglyét, ezen vitték be a bőgőt, s ezzel együtt tették rá a színpad előtt felállított asztalra. Groteszk módon, de a bőgő szimbolizálja a holttestet, ugyanakkor humoros előadásmódban történt meg az egész szertartás. S bizony humorból és „sírásból” nem volt hiány.

Reczai Lilla

text