Juhász Zoltán portré

Az 1955. III. 9-én született Juhász Zoltán egy gyimesi furulyás, lemezről felhangzó játékának hatására döntötte el egy szempillantás alatt, hogy mi lesz az ő küldetése. Hivatása szerint villamosmérnök, a tanuló algoritmusok és mesterséges intelligenciák területén dolgozik. Egyetemi tanulmányait 1978-ban fejezte be a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán. Egyetemi doktori címet a Központi Fizikai Kutatóintézet ösztöndíjasaként szerezte 1982-ben, PhD címet pedig 1998-ban. Tevékenységét négy fő területen lehet nyomon követni.

A tudományos kutató

Kutatási területe kezdetben az egykristály-növesztés adaptív szabályzása, később a népzenei fonográf felvételek zajának adaptív szűrése volt. Jelenleg a népzene számítógépes tanulmányozásával foglalkozik, a MTA–TTK Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Intézet tudományos főmunkatársaként, az OTKA támogatásával. Világhírű lehetne az általa kifejlesztett számítógépes elemzési módszeréről, amelynek segítségével távolinak hitt népzenei dallamok találkoznak a világ minden sarkából.

A magyar pásztorság hangszeres és énekes zenei hagyományának szenvedélyes kutatója, előadója, tanítója. 1976-ban találkozott a valóságban is első mestereivel, Csobán György és Gusa Pál Moldvából áttelepült furulyásokkal. Azóta ötszáz órányi felvétele gyűlt össze.

A magyar népzene eurázsiai kapcsolatainak vizsgálatára kidolgozott mesterséges intelligenciákról és azok eredményeiről írott könyve 2006-ban jelent meg, A zene ősnyelve címmel. A zenekutatás céljaira kidolgozott algoritmusokat néhány nyelvészeti kérdés vizsgálatára is sikerrel alkalmazta. Az eredményeket a Czakó Gáborral közösen írt, Beljebb a magyar észjárásba című 2010-ben megjelent könyvükben ismertették. Részt vett abban a munkában is, mely az ún. Régi magyar népdaltípusokat tette közzé az interneten. A Széchenyi-tervben elnyert pályázati munka keretében a vérnyomásmérés során regisztrált nyomáshullámok idősor analízisével és a hullámtípusok osztályozásával is foglalkozott 2002–2003-ban. Újabban a humán populációgenetika és a népzenei kultúrák kapcsolatát vizsgáló munkacsoportban is dolgozik.

A népzenei gyűjtő
Népzenével, a Kárpát-medencében fellelhető hagyományos furulya- és dudajátékkal 35 éve foglalkozik. Azóta gyűjti, tanulja és adja közre a magyar nyelvterület különböző vidékein élő hagyományos pásztor-zenészek zenei hagyományát, dallamait, játékmódját. A máig összegyűlt mintegy 500 órányi gyűjtési anyagot javarészt Erdélyben, a Palócföldön, a Dél-Dunántúlon és a Tiszántúlon gyűjtötte. Részt vett a Fonó Budai Zeneház által szervezett Utolsó Óra programban is, melynek során erdélyi és dunántúli pásztormuzsikusok repertoárját rögzítették, adták ki. A témában több tanulmányt, furulyaiskolákat jelentetett meg, két nógrádi dudás-furulyás pásztorról írt zenei monográfiát, egy gyimesi furulyásról pedig elemző dolgozatot. Összefoglaló tanulmányt írt a furulya magyar népzenében használt típusairól. E munkáiért két alkalommal elnyerte a Martin György Alapítvány díját.

Előadóművész
Aktív népzenészként, előadóművészként nemcsak egyedül, hanem az 1986 óta létező Egyszólam Együttesben muzsikál, de szívesen működik közre neves népzenei együttesek műsoraiban, hangzó kiadványaikon különböző furulyaféléken, valamint dudákon. Megalakulásukig szinte elképzelhetetlennek tűnt, hogy a pásztorhangszereken egy egész estét, koncertet, hanglemezt végig lehet muzsikálni. Mára ez már természetessé vált és Juhász Zoltán nyomdokain zenei együttesek, zenészek sokasága bontakozott ki.

Zenész társaival koncerteken, táncházakban, Magyarországon és külföldön egyaránt hallhatjuk. Mostanában a gyermekeivel alapított Juhász Családi Zenekarral van a legtöbb fellépése. A magyar népzene őket különösen érdeklő területe – az énekes és furulyán, dudán megszólaló egyszólamú hangszeres zene – ahol ellenszólamok és harmóniák helyett a zenész minden közölnivalóját a dallam improvizált megformálásába sűríti. Az egyszólamúság ilyen értelemben többet jelent tehát, mint az ellenszólamok hiányát. Olyan zenei felfogást takar, mely szabályaival egyszerre támogatja az előadás szabadságát – a dallamok szabad díszítését, variálását – és tömörségét. Szabályoknak és szabadságnak ezt a harmóniáját mutatják fel mai diszharmonikus világunkban. (Bővebben a kiadott reprezentatív hangzóanyag alapján tanulmányozható.)

Furulyajátékát többek között a londoni Royal Festival Hallban, a New York-i Lincoln Centerben, az isztambuli Boszporusz Egyetem koncerttermében is megcsodálhatta a közönség. Legutóbb 2013-ban a gyimesi mesterekkel, valamint a gyermekeiből alakult kisegyüttes, a Juhász Családi Zenekarral együtt vett részt a Washingtonban megrendezett Hungarian Heritage fesztiválon.

Életre szóló zenei és emberi élményeket szereztek gyűjtőútjaink alkalmával azoktól a falusi zenészektől, énekesektől, akik ezt a hagyományt ma is jól ismerik. Megalakulásuk óta folyamatosan koncerteztek egyetemi, ifjúsági klubokban, művelődési házakban, táborokban, fesztiválon, táncház-találkozókon.

Zenetanár
Tudományos kutatómunkája mellett Juhász Zoltán a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszékének valamint az Óbudai Népzenei Iskolának zenetanára. A tanszék felállítása előtt is tanított zeneiskolában és népzenei táborokban. Az Egyszólam Együttes táborában a tanítványok egyfajta mesterkurzuson vehetnek részt: miközben a pásztorhangszerekhez kötődő dallamkinccsel ismerkednek, idősebb pásztoroktól erdélyi és moldvai magyar furulyásoktól, dudásoktól leshetik el szakmai fortélyokat.

[2014]


Szabó Zoltán

text