Diplomácia népzenével Rosonczy-Kovács Mihály

A lengyel–magyar barátság március 23-i emléknapjára időzítve jelent meg a Hungarian FolkEmbassy új lemeze, Báthory–Balassi–Bem-Balatonboglár címmel. A zenekar – amely 2011 óta nemzetközi programokon játszik magyar népzenét – alapítója, Rosonczy-Kovács Mihály azt vallja, a magyar
népzenében, –táncban még számos, kultúrdiplomáciai lehetőség rejlik.

– Hungarian FolkEmbassy, azaz Magyar Népzenei Nagykövetség: ez azt jelenti, hogy csak nemzetközi közönséghez szólnak?

– Bár elsősorban külföldi közönséget szólítunk meg, magyar vonós népzenekar vagyunk, állandó és rendszeres közreműködőink mások mellett Kubinyi Júlia, Bognár Szilvia és Navratil Andrea népdalénekesek. Műsorainkba ugyanakkor sokszor hívunk külföldi vendégeket: a most megjelent magyar–lengyel lemezen szerepel Jacek Hałas tekerős-énekes és Andrzej Mas­telarz színművész. Májusban adtuk volna elő első ízben két dél-olasz népzenésszel a Tele van a sötét égbolt ragyogó csillaggal című anyagunkat, amely a magyar népzenében továbbélő itáliai reneszánszt mutatja be, de van egy műsorunk a kolozsvári román hegedűssel, Ovidiu Barteşsel is. Felemelő, amikor más nemzetek művészeivel alkothatunk közösen, ami nem jelenti ugyanakkor a kultúrák összekeverését. Sokkal inkább a közös gyökerek, történelmi sors, hasonló gondolkodásmód és érzésvilág bemutatását.

– Hogyan született meg a zenekar ötlete?

– A diplomácia mindig is érdeklődésem középpontjában volt: egyrészt a nagyhatalmi politika, amelynek viszonyrendszerében Közép-Európa kulcsszerepet játszik, másrészt a kultúrdiplomácia, amely elsősorban a kemény diplomáciai üzenetek csatornázójaként érdekel. A zene nem ismer nyelvi akadályokat, könnyen tudunk vele nagyobb közönséget megszólítani, ha pedig sikerül érzelmi csatornákat nyitni a hallgatóságban a művészettel, hatékonyan lehet közvetíteni olyan üzeneteket, mint a nemzetek Európája eszme hitelessége vagy éppen a magyar–lengyel barátság fontossága. Örömteli, hogy tevékenységünkre nyitottak a hivatásos magyar diplomaták. Közép-Európa szakértőként dolgozom a Nézőpont Intézetnél, ami mindehhez nagyon jó szellemi alapot biztosít.  

– Az európai sport- és zenediplomáciával foglalkozó Philidor Intézet igazgatója is. Milyen célból jött létre ez az intézmény?

– Az általam megálmodott tervek egy idő után szétfeszítették egy zenekar adminisztrációs kere­teit, fontos volt a komolyabb intézményesedés. Erre végül 2016-ban került sor, amikor az 1956-os Emlékbizottság támogatásával, a Magyar Olimpiai Bizottság partnerségével Budapestre hívtam egy gálára azokat a spanyol, holland és svájci sportolókat, akik szövetségeik magyar forradalom melletti kiállása jegyében nem vehettek részt a melbourne-i olimpián. Ezt az áldozatot addig senki nem köszönte meg nekik. Az ekkor alapított cégnek olyan nevet kellett találnom, amely összeköti a zenét és a sportot, így esett a választás François-André Philidorra, aki az első – természetesen nem hivatalos – sakkvilágbajnok volt, egyúttal kiváló zeneszerző XV. Lajos udvarában. Sakkelméleti művének tételgondolata, hogy a játék lelke a gyalog. Ez is jól harmonizált azzal, hogy a FolkEmbassy a civil diplomácia területén működik.

– Rendszeresen együttműködnek a Fonó Budai Zeneházzal. Milyen közös programjaik vannak?

– A magyar népzenében, –táncban még számos, kultúrdiplomáciai szempontból kiaknázatlan lehetőség rejlik, a Fonóval most a Magyar–lengyel–olasz Táncházfó­rum létrehozásán dolgozunk. Ennek első lépése a krakkói Fonó-klub elindítása volt, és remélhetőleg az év végén indul egy másik Dél-Olaszországban is. Szeretnénk hozzájárulni a táncházmódszer exportjához: ki-ki a saját nemzeti identitását erősítheti meg a saját dalait énekelve, a saját táncait járva – mindezt magyar módszerrel. A Fonóban működik a FolkEmbassy havi klubja is, ahol a táncházak mellett beszélgetéseket tartok, és vitákat vezetek a táncházmozgalom aktuális kérdéseiről.

– Fentebb említett, legutóbbi lemezük címe: Báthory–Balassi–Bem–Balatonboglár. Milyen dalok szerepelnek az albumon?

– Ahogy a címe is mutatja, az ezeréves magyar–lengyel barátság ikonikus szereplőiből és esemé­nyeiből emeltünk ki néhányat a lemezre. Huszonhárom zenész és színész szólal meg kilenc összeállításban, amelyben a magyar és lengyel dallamok, valamint történelmi források hangzanak el népzenébe és – a Musica Profana révén – régizenébe ágyazva. Nyitrai Tamás prímástársam például górál és gyimesi dallamokat fűz össze, de játszunk bonchidai, szászcsávási és különböző mezőségi zenéket is.  

– Az új albummal fognak turnézni? Milyen terveik vannak a közeljövőre?

– A kész műsorainkat szeretnénk minél többször előadni. Van egy első világháborús koncertanyagunk El kell menni, nincs mit tenni címmel, amelyből jó lenne duplalemezt kiadni. Az első rész a Nagy Háború tragédiájának egyetemes voltát mutatja be – nemcsak magyar – népdalokon és a fronton szolgáló költők ver­sein keresztül. A második pedig zenében teszi nyilvánvalóvá a közép-euró­pai népek összetartozását. Hiszem, hogy a 21. századdal tényleg véget érhet „a száz év magyar magány” a szomszédságpolitikát illetően, és ha valóban így lesz, abban szerintem az értelmiségi, művészi és különösen a zenészi közeledéseknek fontos szerepe lesz.

text