Alba Regia Alapfokú Művészetoktatási Intézmény apraja-nagyja otthon járja a csárdást

A koronavírus-járvány az élet számos területén kényszerítette már az embereket mindennapi rutinjuk megváltoztatására. Nem volt ez másképp a gyerekekkel sem, akik március 16-a óta új, tantermen kívüli, digitális oktatási rendszerben tanulnak, amely vonatkozik az alapfokú művészeti képzésekre is.

A rendelet értelmében Székesfehérváron az Alba Regia Alapfokú Művészetoktatási Intézmény apraja-nagyja otthon járja a csárdást, tanulja a csujogatást, gyakorolja a sudridomot, a kanász táncot, vagy az üvegest. Az összeállításban az iskola megváltozott életéről és az új módszertanról Kneifelné Vass Évával, az ARAMI intézményvezetőjével, táncpedagógusával beszélgettünk.
 Talán még soha nem volt olyan üres és csendes a Malom utca 6. számú épület tavasszal, mint amilyen most. A Táncház, amelyet nap mint nap hegedűmuzsika, gyermekzsivaj, nótaszó és taps jár át – csakúgy, mint megannyi más magyarországi oktatási intézmény – március 16-án, a koronavírus-járvány terjedésének lelassítása érdekében hozott kormányintézkedés miatt, határozatlan időre bezárta kapuit.

A munka és a tanítás a kialakult helyzetben sem állt meg.
 Hogyan alkalmazkodott az iskola, amely a népi kultúra egyik székesfehérvári bölcsője, a helyzet hozta kihívásokhoz? Lehet egyáltalán így táncot oktatni?

Ez nem kérdés, abszolút lehet! A harmadik hete bevezetett intézkedés tizenegy csoportunk közel háromszáz diákját érinti. Az első hetet mi, pedagógusok arra használtuk fel, hogy kidolgozzuk az új tanítási módszertanunkat. A legkézenfekvőbb az volt, hogy minden csoportunknak létrehoztunk egy-egy zárt csoportot a Facebookon, amelybe a kisebb korosztálynál a szülőket, a nagyobbaknál pedig magukat a diákokat hívtuk meg.

Tehát akkor elmondhatjuk, hogy az ARAMI esetében is digitális, tánctermen kívüli oktatásra tértek át?

 Igen, ezeket a csoportokat használjuk mind a tananyag megosztására, mind a számonkérésre is. Az új rendszer kidolgozásánál az egyik legfontosabb szempont az volt, hogy a gyerekeket, ebben a számukra is nagyon furcsa helyzetben, ne terheljük túl. A néptánc eddig is öröm, kikapcsolódás, mozgás és feltöltődés volt számukra, így most is úgy próbáljuk meg összeállítani a heti feladatokat, hogy azt szabadon, bármikor megcsinálhassák. A heti penzumot egységesen hétfőn kapják meg: mindig tartalmaz egy-egy videót a fiúknak és lányoknak a tanult táncanyaghoz. Küldünk folklórral kapcsolatos tanulnivalót és ehhez tartozó tesztet. Persze a játékok sem maradhatnak el, ahogy a próbateremben sem: vannak oktatók, akik népviseletekről készítenek puzzlet a csoportoknak, vannak akik ritmusgyakorlatokat adnak, de a Vakondokos játék sem ismeretlen már számunkra.

Hogy élik meg a gyerekek és a szülők a változást? Vannak visszajelzések?

„Bár majdnem minden visszajelzés úgy kezdődik, hogy nagyon hiányzik a közösség, az oktató és a közeg is a gyerekeknek, de minden visszajelzés pozitív. A szülők lelkesen küldenek videókat és beszámolókat a táncospalánták otthoni „próbáiról”, akik lelkiismeretesen végzik hétről-hétre a munkájukat. Ebben természetesen a szülőknek is nagyon nagy szerepük van: tudjuk, hogy az iskolai feladatok elvégzése, ellenőrzése mellett még egy plusz terhet ró rájuk is a néptánc házi. Az ő kitartásukért és lelkesedésükért külön jár a hatalmas köszönet!

 Azért egy kalotaszegi legényes oktatása kicsit problémásabb egy online videóval, nem?

Ha azt nézzük, hogy a nagyobbaknál sok esetben tanítunk archív felvételekről, eredeti, akár Pesovár Ferenc vagy Pesovár Ernő gyűjtéseiből, akkor szinte semmiben nem különbözne, de most ezeket a nagy anyagokat félretettük. Szerencse, hogy bő félév már mögöttünk van, így az idei anyag szép részén már túlvagyunk. A továbbiakban azt tűztük ki célul, hogy a már megtanult anyagban elmélyedjünk, stílusjegyeken javítsunk. Ne felejtsenek el táncolni a gyerekek, mi pedig továbbra is biztosítani tudjuk számukra a heti rutint és stabilitást, még ha egy kicsit más formában is. A felnőttekéhez hasonlóan egy online sudridomról már készült is egy nagyon helyes videó, amit az én hatodikosaim készítettek, a szüleik pedig összevágták. Amolyan home office formában, akinek nem volt zsebkendője kéznél, az macival, labdával vagy bottal táncolt.

Ha már a táncanyagoknál tartunk: mi lesz most a nagy hagyománynak örvendő tanév végi gálával?

A Tánc világnapi műsorhoz hasonlóan, fájó szívvel a szokásos gálát is le kellett mondanunk, sőt a nyári táborunkat is. Bár a táncanyagok elsajátításával jól állunk erre az évre, online koreográfiát, ahol fiú lánnyal együtt táncol, biztosan nem tudunk csinálni. Meglátjuk, hogyan változnak majd a mindennapok, és mit tudunk kitalálni, ha elült a járvány.

Ha elült a járvány, visszatér a Táncházba is az élet! Vajon ugyan olyan lesz, mint azelőtt?

Egyrészt, nagyon várjuk vissza a gyerekeinket, nekünk is nagyon hiányoznak. Reméljük, hogy a szeptembert már a megszokottak szerint tudjuk újra kezdeni, de biztos vagyok benne, hogy mégis egy kicsit más lesz.

Országos összefogást látok a néptáncosok világában is: megalakult a Néptáncpedagógus Fórum, ahol az ország különböző területeiről a táncpedagógusok ötleteket, technikákat és videóanyagokat osztanak meg egymással.
Mi is fejlődünk ezektől. Remek az is, hogy a Magyar Nemzeti Táncszínház is számos darabját tette online elérhetővé. Eddig csak színházakban nézhettük meg ezeket a darabokat, de most például a gyerekeknek is el tudjuk küldeni a videók linkjét, ezáltal ők is tanulhatnak, inspirálódhatnak az előadásokból.

Biztos vagyok benne hogy nem lesz teljesen ugyanolyan a világ. Egy ideig biztos, hogy nem.
Eddig és ezután is a magyar kultúra ápolása és továbbörökítése volt és lesz is a feladatunk. A most kialakult helyzet hozta új módszerekből mi is tanulunk, és biztos vagyok benne, hogy lesz olyan, amit később is használni fogunk.

TORMA KINGA REGINA

text