A fűzfői Nagy Judit szeretné továbbadni a magyar néptánc örökségét

Nagy Judit

Nagy Judit az Öveges József Szakgimnázium és Szakközépiskola tanulója. Legkedvesebb időtöltése a népdaléneklés és a néptánc. Mindezt a nagymamájának köszönheti, aki megismertette vele ezt a csodálatos világot.

Tavaly ősszel rendezték meg a Vágfalvi Ottó Művelődési Központ és Könyvtárban az I. Kelet-balatoni Ki mit tud?-ot, ahol Judit az előkelő második helyet szerezte meg.

– Már hároméves korom óta néptáncolok és énekelek népdalokat. Nyolcéves korom óta kezdve mérettettem meg magam népdaléneklési versenyeken, melyeken első és második helyezéseket értem el. Célom, hogy hivatásos néptáncos lehessek, és hogy ezt a gyönyörű világot továbbadhassam – hangsúlyozza Judit, akivel a tánc világnapja alkalmából beszélgettünk. Ehhez korábban számos esemény kapcsolódott, de a koronavírus-járvány miatt most ezeket sajnos nem tartják meg.

Minden évben április ­29-én az UNESCO egyik tagszervezetének, a Nemzetközi Táncbizottságnak a felügyelete alatt megünneplik a világ mindenféle táncát.

A tánc világnapjának ünnepét 1982-ben az UNESCO Nemzetközi Színházi Intézetének egy részlege, a Nemzetközi Táncbizottság hozta létre. Időpontját ­Jean-Georges Noverre francia táncos és balettművész születésnapjára rakták. A nemzetközi táncnap céljai közé tartozik a tánc népszerűsítése, továbbá az, hogy arra ösztönözzék a kormányokat, szenteljenek minél nagyobb teret a táncnak az oktatási rendszerben.

Nagy Judit a Napló kérésére most a népviseletek világába nyújt betekintést. – A sárközi nők viseletére jellemző a sok alsószoknya és a szebbnél szebb, díszes öltözet. A fiatalabb lányok hordták a legdíszesebb ruhákat, az idősödőknél pedig már egyre jobban kezdtek eltűnni a cifra színek és díszek. Vásárokba, táncba, bálokba jártak a népviseletben, melynek jellegzetessége még a hímzett papucs – mondta Judit.

Megtudtuk tőle: a somogyi és a berzencei viselet jellemzői, hogy a női öltözetben jellegzetes volt a sok alsószoknya. Általában pliszírozott felső szoknya volt a megszokott, amely több színben is megjelent. A gazdagabbaknál a röpike, más néven a rékli készülhetett selyemből, de akár egy finomabb vászonból is.

 Nagy Judit elmondta, a sárközi nők viseletére jellemző a sok alsószoknya és a szebbnél szebb, díszes öltözet.
– A szatmári viseletben a női ruházat eléggé visszafogottnak számított, egy-két alsószoknya volt a jellemző, amely a felsőruházat mintája lehetett kisebb és nagyobb motívumú is – mondta Judit.

Kérdésünkre úgy fogalmazott, nagyon nehéz számára a mostani, zárkózott élet, hiszen nem ehhez van szokva. Ugyanakkor tiszteletben tartja a szabályokat, online tanul, és reméli, hogy hamarosan ismét felléphet néptáncosként és népdalénekesként. Nagyon jólestek neki az I. Kelet-balatoni Ki mit tud?-on Oberfrank Pálnak, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatójának szavai, aki óriási tehetséget lát benne, és javasolta Juditnak, hogy keresse fel a teátrumot, mert szívesen meghallgatnák csodálatos hangját, és bemutathatná tánctudását.

Szendi Péter

text