Táncold körbe Magyarországot online!

Május végéig elérhető a Táncolj velünk! című néptáncoktató filmsorozat az Országos Széchenyi Könyvtár Youtube-csatornáján. A táncokat, amelyeket a MTA BTK Zenetudományi Intézet Néptánckutató Archívuma filmjeivel illusztráltak, péntek délutánonként teszik közzé. Az ismeretterjesztő széria a Martin György Néptáncszövetség és az Örökség Népművészeti Egyesület kezdeményezésére indult, 1998 és 2008 között készült gyermekeknek a nemzeti könyvtárban.

A filmsorozat kiválóan használható minden közösségben gyermektánc oktatására; alkalmazásával nem csupán a képzett táncpedagógusok, hanem a néptáncot alapszinten ismerő oktatók is kitűnő eredményt érhetnek el. A sorozat szerkesztője és forgatókönyvírója dr. Diószegi László történész, Harangozó-díjas koreográfus, rendezője Szécsényi Anikó, az OSZK munkatársa.

A Keleti-Kárpátokban, a Csíki-havasokból Moldvába futó Tatros folyó völgyében szétszórt havasi településeken él a gyimesi csángóság többezres népcsoportja. Őseik a túlnépesedett csíki falvakból a 17. századtól kezdve vándoroltak ki és költöztek erre a lakatlan, erdős hegyvidékre. A gyimesi csángók elzártan a hegyek között élnek, így máig megőrizték régies, székelyes táncaikat.

 A gyimesi zenekar archaikus összetétele, játékmódja és dallamkincse a régi csíki székely zene leghívebb őrzője. Egy hegedűs, ahogy Gyimesben mondják, „mozsikás” és egy „ütőgardonyos” játszik együtt, rendszerint a prímás és a felesége.

A gyermekeknek télen serketáncot és kosaras bált, nyáron gyermeklakodalmat rendeztek. Gyimesben a legutóbbi időkig a közösen végzett munka, a kaláka is alkalmat adott a táncra, a munka végén a gazda mindig mulatságot rendezett. Jellegzetes gyimesi szokás volt a lopókaláka. Ha a gazdának elfogyott valamilyen terménye, bált szervezett, amelyen a résztvevők a szükséges termékkel fizettek. Tartottak pityókalopó, kenderlopó és sajtlopó kalákákat is. Manapság a régi zenekarokat egyre ritkábban hívják muzsikálni, de a gyerekek között sokan vannak, akik meg szeretnék ismerni ezt a lassan elfelejtett, különleges kultúrát.

A gyimesi táncoknak három nagy csoportja van: a Kárpát-medencei, a balkáni és a közép-európai. A Kárpát-medencei vagy magyaros jellegű táncok a féloláhos, a verbunk, a lassú és sebes magyaros, lassú és sebes csárdás, a kettős jártatója és sirülője. Ide tartozik a csak lakodalmakban táncolt lakodalmi mars és a medvés is. A magyaros réteg táncaira a változatos figurák és a gazdag, egyéni rögtönzési lehetőség jellemző. A jártató kivételével a párok a térben szabadon elhelyezkedve, kötetlenül táncolhatnak. Egy-egy táncnak több kísérődallama is van, az énekes változatok sem ritkák.

A környező románság hatását mutató balkáni körtáncokat, a héjszákat és a kerekest a Gyimesekben is váll- vagy övfogással járják. Régebben ezeket a táncokat csak férfiak táncolhatták, ma már viszont a nők is beállnak. A szerkezetük egyszerűbb, mint az eddig tanult páros táncoké. Egy tánchoz egy hosszabb, összetettebb motívumsor tartozik, amit kis változtatással, folyamatosan ismételve táncolnak. A lánc-táncok mindig jobb irányba haladnak a körív jobb szélén álló táncos irányításával. A táncvezető kiválasztásán a legények sokszor összeverekedtek, ezért ezeket a táncokat a hatóságok gyakran betiltották, nem engedték a bálokban táncolni.

A legújabb gyimesi táncréteget a kötött szerkezetű közép-európai, polgári eredetű páros táncok képviselik, ilyen például az általában egy dallamra járt háromsirülős, az egytoppantós, a hétlépés, a talján porka vagy a sánta németes és a sormagyar. A zárt szerkezet és a rövid időtartam miatt nevezik apróknak.

text