Jaró Klaudia: „…a gyerekek csillogó szeme mindennél fontosabb…”

 Szerény, mégis határozott, hivatását tekintve maximalista. Kis tanítványaival türelmes, ami az irántuk érzett szeretetből fakad. Szabad ideje nagy részét is önképzéssel tölti, szakkönyveket olvas, tanfolyamokon vesz részt. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendége Jaró Klaudia, az Így tedd rá! népi játék és néptánc módszertani program kárpátaljai vezetője.

– Hogyan vált élete részévé a néptánc?

– Egy magyar hagyományokat őrző és ápoló településen, Nagyberegen születtem, ott is nevelkedtem, az elemi iskolát is a szülőfalumban fejeztem be. Óvodáskoromban beírattak a tánccsoportba. Akkor még nem vonzódtam tudatosan a néptánc felé, de ez a későbbiekben megváltozott, kamasz koromban csak a néptánc érdekelt, és most is csak ez az irány létezik az életemben. Ötödiktől a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnáziumban tanultam, nyolc év elteltével az Ungvári Közművelődési és Művészeti Koledzs koreográfia szakára felvételiztem, amit sikeresen be is fejeztem. Ezután „robbant be” az életembe az Így tedd rá! program, az ezzel kapcsolatos továbbképzéseket Magyarországon végeztem.

– Beszéljen a programról kicsit bővebben…

– Három évvel ezelőtt szülői kérésre kezdtem el néptáncot tanítani a nagyberegi óvodásoknak. Tovább szerettem volna fejleszteni az oktatást, így az Interneten kutakodtam megfelelő módszertani anyag után. Akkor találtam rá egy az Így tedd rá! programra. Nagyon megtetszett, így megvásároltam az erről szóló kiadványokat, és ezek szellemében folytattam a gyerekekkel a foglalkozásokat. A népi játék és néptánc módszertani program ötletgazdája és kidolgozója Balatoni Katalin néptáncpedagógus és neveléstudományi kutató. A szakember 2017 decemberében Beregszászban tartott továbbképzést, de én már hetekkel előtte felvettem vele a kapcsolatot. Közöltem vele, szeretném meghívni Nagyberegre, hogy az én tanítványaimnak is tartson egy foglalkozást. Kata elfogadta a meghívásomat, eljött és akkor kezdődött a mi közös utunk. Néhány napos ismeretség után arra kért, csatlakozzak a csapatukhoz foglalkozásvezetőként, aminek örömmel tettem eleget. Azóta képviselem Kárpátalján egyedüliként az Így tedd rá! programot, mely egyet jelent a hagyományos értékekkel és a legkorszerűbb pedagógiai elvekkel.

– Hány gyerekkel kezdett el foglalkozni?

– Három évvel ezelőtt egy csoportom volt tizenöt gyerekkel. Jelenleg három csoportom van Nagyberegen, csoportonként 15-23 különböző korosztályú tanítvánnyal. Emellett Badalóban és Beregszászban tartok foglalkozásokat, Munkácson egy óvodában két csoportban tanítok.

– Egészen picike gyermekekkel is foglalkozik, akikhez nagy türelemre van szükség…

– Igen, a legfiatalabb tanítványaim 0-3 évesek, illetve kisóvodások, és valóban csak türelemmel és játékosan lehet őket tanítani. A program széles eszköztára nagy segítség ebben. Például színes papírtulipánokból táncos pályákat építünk, mindegyik színű tulipánhoz egy táncos alapmotívum tartozik, amit ezek segítségével tanulnak meg a csöppségek. Nagyon türelmes vagyok velük, hisz szeretem a hivatásomat, és természetesen elnézem és megértem, ha valamelyikük éppen nyűgös, csintalan, vagy egyszerűen csak rossz napja van.

– Azért kell a határozottság is.

– Mindenképpen. Van, hogy „be kell keményiteni”, inkább az idősebb korosztálynál fordul elő, a kicsiknél még alkalmazható ha szükséges a játékos figyelemelterelés,.

– Sok időt fordít az oktatásra. Mivel telnek azok a napok, amikor éppen nem dolgozik?

– A szüleimmel és a húgommal élek együtt, aki szintén néptáncot tanul a Nyíregyházi Művészeti Szakgimnáziumban. Nincs sok barátnőm, mert eléggé zárkózott vagyok, viszont ha valakit közel érzek magamhoz, azt szorosan és mélyen beengedem a lelkembe. Van olyan barátom, aki „mindenre” rá tud venni. Legutóbb arra beszélt rá, hogy lépjek ki a komfortzónámból, és vegyek részt egy videopályázaton.

– Annak ellenére, hogy zárkózott, jó emberismerőnek tartja magát?

– Nem tartom nagyon jó emberismerőnek. Eléggé bizalmatlan vagyok, de akit elfogadok, ahhoz ragaszkodom. Mint szerintem mindenki, én is csalódtam már, és ezt nehezen tudom feldolgozni. Haragtartó nem vagyok, hamar túlmegy rajtam a düh, pillanatok alatt lecsillapodom.

– Szokott halogatni?

– Igen. Az utolsó pillanatig, de az utolsó utániig már nem. A halogatásnak egyébként az az oka, hogy alaposan szeretek mindent megcsinálni, azt szoktam mondani, vagy a legjobban vagy sehogy. A pontosság ugyanilyen fontos számomra, és ezt másoktól is elvárom.

– Jó pár hónapig gyakorlatilag megállt az élet világszerte. Mivel kötötte le ezidő tájt magát?

– Édesanyám szívesen süt-főz, a karantén alatt én is megpróbálkoztam… több-kevesebb sikerrel. A munkanap után szinte már semmire nem marad időm, jólesik este az asztalhoz ülni, és elfogyasztani, amit anyukám elkészített. Nagyon szeretek olvasni, az elmúlt hónapokban is sokat olvastam, a minap kezdtem bele egy szakmai kiadványba, mely a kárpátaljai népi gyermekjátékokat gyűjti össze. A barátnőim is hozzám hasonló dolgokkal foglalkoznak, velük is szívesen töltöm a szabadidőmet. Tagja vagyok a Kárpátalja Néptáncegyüttesnek, az ottani barátnőkkel szoktunk lazítani, magyarországi továbbképzésekre is gyakran utazom, és olyankor nagyon szép napokat töltünk együtt. Most is egy háromnapos utazásunk lett volna, sajnos ez elmaradt, pedig korábban azt hittem, nyárra már minden jó és szép lesz. Rossz meglepetésekkel szolgálnak ezek a hónapok…

– Egyébként szereti a meglepetéseket?

– Nem. Jobban szeretem tudni, hogy mire számíthatok és mi vár rám. Viszont adni, ajándékozni, meglepetést szerezni másoknak nagyon szeretek. Sokszor a gyerekek és a szülők apró kis ajándékkal fejezik ki a köszönetüket, de akkor is azt mondom, hogy nekem a gyerekek csillogó szeme mindennél fontosabb, sokkal többet ér bármilyen tárgyi ajándéknál.

– A nyár első hónapjában vagyunk. Hogyan látja, miként alakul az idei nyara?

– Már eddig is sok minden megváltozott, és szerintem még fog is. Azért nagyon remélem, hogy az augusztusra tervezett ráckevei háromnapos Így tedd rá! pedagógustáborban végre részt vehetek.

Hegedűs Csilla

text