Javában zajlik a Rózsatábor a tőserdei Kontyvirág Erdei Iskolában

Messziről hallatszik a citera hangja, ami a lakiteleki Tőserdőből, pontosabban a Kontyvirág Erdei Iskolából szól, ahol a harmadik Rózsatábor lakói gyakorolnak.
 
Nem csak az ország különböző részéről, de a határon túlról is érkeztek gyerekek, hogy részesei legyenek a harmadik Rózsa citera és kézműves tábornak. – Látva a felsőfok hiányosságait, úgy gondoltuk, hogy alulról kell megalapozni a zeneszeretetet – mondta Nauner-Agárdi Éva mátészalkai népzenetanár, etnográfus, a Népművészet Ifjú Mestere, a tábor vezetője.

– Ha alapfokon meg tudjuk fogni a gyerekeket, akkor lehet, hogy lesz belőlük művészeti középiskolás, vagy esetleg tovább menve pedagógus is. Ahhoz, hogy pedagógusokká váljanak, alapfokon kell elkezdeni, ezért választottuk a tábor résztvevőinek a 8-15 éves közötti gyerekeket, ők a legfogékonyabbak erre. Természetesen a hagyományápolás és a citera szeretetének tovább vitele is szerepel az elképzeléseink között. A legelterjedtebb népi hangszer Magyarországon a citera, azért mert könnyű volt elkészíteni. Sajnos nagyon nagy hiányosságok vannak, mert a régi anyagok nincsenek megörökítve. Szeretnénk, ha továbbra is a citera országa lennénk, ezt próbáljuk itt a táborban megalapozni. A gyerekek vevők erre. A tábor jelmondata ennek megfelelően: minden egy jó élménnyel kezdődik.

HIRDETÉS
 

– Rózsaszentmártonban volt az első táborunk, de azt kinőttük, tiszteletből viszont megtartottuk a Rózsa nevet, és idén már a harmadikat szerveztük – tette hozzá Báti-Dobos Szilvia szervező, aki a tiszakécskei Bokréta citerazenekarnak volt oszlopos tagja, jelenleg Horton él. – Az erdei iskola vonalát kerestük tovább, mert szimpatikus konstrukció az, hogy ne csak citera legyen. Megbeszéltük, hogy maradunk a gyermektábornál, velük szeretnénk foglalkozni. Megtaláltuk a Kontyvirág Erdei Iskolát, ahol gyönyörű környezetben, kiváló feltételek mellett folyik az oktatás. Nagyon jól sikerült a tavalyi tábor is, akkor már ötvenen voltunk, jelenleg azonban, a vírushelyzet miatt csak negyvenen. A tábort a Nemzeti Kulturális Alap Halmos Béla programja támogatta.

Báti-Dobos Szilvia arról is tájékoztatást adott, hogy nem mindenki alszik bent, a környező településekről bejárnak a gyerekek. Az erdélyi nagykárolyiakért nagyon izgultak, hogy tudnak-e jönni, szerencsére tudtak. Rajtuk kívül Mátészalkáról, Nyíregyházáról, Debrecenből, Nyírbátorból, Budapestről, Nyárlőrincről, Lakitelekről, Tiszakécskéről, Váraszóról, Sóskútról és Gyermelyről érkeztek diákok. Vannak olyan gyerekek, akik először vannak a táborban, de olyanok is, akik visszajárnak és ez már a harmadik nekik. Hat csoportban különböző szinten folyik az oktatás. A kezdő csoportban van olyan, aki még csak most látott először citerát, a haladóban pedig olyan, aki már bonyolult erdélyi dallamokat is játszik. Akad olyan gyerek, aki iskolai keretek között citerázik.

 

A táborban megfelelő zenei, népzenei és néprajzi képzést is kapnak a gyerekek. Hat pedagógus irányításával folynak az órák: Nauner-Agárdi Éva mellett Csüllög Edina népzene-pedagógus, Szerencsi Zsuzsanna énekszakos tanító-gyakorló, régi citerás, Léczné Urbán Bernadett népzenei pedagógus, aki citerát és éneket tanít általános iskolában, Takácsné Ferenczi Ágota népzene pedagógus, énektanár és Szabolcsi Flóra énekzene, népzene egyetemi hallgatóként, citerásként segíti a munkát. Báti Péter citerás, mindenes nagyon népszerű a gyerekek körében. A táborzárást szombaton délután négy órakor tartják, az eredi iskolában, ahova a szülőket is meghívták, de bárkit szeretettel várnak, akit érdekel a népzene.

Szentirmay Tamás

text