Enyedi Tamás

A Magos legújabb, karanténszülte anyaga debütál a Kőfeszten

A 10 éve működő Magos Együttes a karantén ideje alatt sem pihent. A zenekar tagjai folyamatosan próbáltak, most pedig a KŐFESZT-en mutatják be új összeállításukat. Kik és milyen zenék inspirálják a zenekart, hogyan adják át a fiataloknak a népzene szeretetét és mi befolyásolja a repertoárjukat? Enyedi Tamással, a formáció cimbalmosával beszélgettünk. Blogstar-interjú.

Az együttes tagjai kivétel nélkül már gyerekkorukban megismerkedtek a népzenével, felnőttként pedig többen is úgy döntöttek, hogy ezt a tudást és a zene szeretetét tovább adják a következő generációnak. A gyerekek könnyen rá tudnak hangolódni a folklór világára, vagy kellenek és léteznek jól bevált praktikák az érdeklődésük felkeltésére?

Nem kellenek különösebb trükkök, mivel legyen szó népzenéről vagy néptáncról, a gyerekek érdeklődését jóval könnyebben rá lehet irányítani a népművészetünkre, mint a felnőttekét. A fiatalok érdeklődőbbek, nyitottabbak. Ha az első élmények pozitívak, akkor elkezdenek zeneiskolába vagy táncházba járni, ekkor pedig hamar rájönnek, hogy milyen jó közösségben lenni, a barátaikkal együtt zenélni vagy táncolni a színpadon.

Viszont még ekkor is érhetik őket csalódások, például az első választott hangszer tanulása közben. Ilyenkor nem szabad a végtelenségig erőltetni, akármennyire is kitartásra szeretnénk nevelni őket.  Nagyon széles a népzenei hangszerek palettája, meg lehet találni hamar a következő kedvenc hangszert, ami sok örömet fog okozni.

De természetesen fontos a mutatott példa is. Ha látják, hogy a szülők is népdalt énekelnek otthon, egy jó forgatós dallamot dúdolnak, és apa milyen szépen táncolja a legényest, akkor szinte biztos, hogy érzelmileg is kötődni fognak a folklór világához, és nem csak egy kötelező penzumként tekintenek majd a zenés-táncos elfoglaltságokra.
 
Rendszeresen gyűjtenek a határon túli adatközlőknél. Egy kívülálló miként képzelje el ezt a folyamatot?

A népzenei hagyományozódás és az annak életteret biztosító hagyományos falurendszer megszűnése miatt eredeti helyén, funkciójában használt népzenét már nemigen talál az ember Erdélyben sem. Ahol mégis, ott ez legtöbbször tudatos hagyományőrzés, visszatanulás eredménye. Bár már kevesen vannak, de

itt-ott még fellelhetők olyan idős adatközlők, akiktől sokat lehet tanulni, nem is beszélve azokról a falusi mesterekről, akiket évtizedek óta ismer a táncházmozgalom, s akiktől mi is elleshettük a muzsikálás fortélyait. Hálásak vagyunk, hogy ennek a folyamatnak a legvégét még sikerült elcsípnünk.

A nagy elődök, kiváló népzenekutatóink által gyűjtött anyagok jelentőségét pedig nem lehet eléggé hangsúlyozni. Szerencsére ezeknek a felvételeknek jó része már bárki számára elérhető például a Zenetudományi Intézet, vagy a Hagyományok Háza online adatbázisain keresztül.

Melyik zenész munkássága, vagy tájegység zenéje hat leginkább a zenekarra?

Természetesen azoknak a zenészeknek a repertoárját szeretjük a leginkább játszani, akikkel sok személyes élményünk van. Akikkel még volt szerencsénk találkozni, beszélgetni, együtt muzsikálni. Így például a kalotaszegi Fodor Neti Sanyi vagy a péterlaki Csiszár Aladár prímások játéka nagyban meghatározta a zenénket, ahogy a mezőségi énekes asszonyok is.

 
A fellépések helyszíne – legyen szó a határon túlról, a tengerentúlról, Magyarországról - vagy a közönség a meghatározó repertoár összeállításában?

Igyekszünk mindig úgy alakítani a koncertanyagunkat, hogy a helyiek is megtalálják benne azt a nótát vagy összeállítást, amit ismernek, és akár velünk együtt énekelhetik.

Például amikor Marosvásárhelyen koncerteztünk, akkor sok székelyföldi összeállítást vittünk színpadra, amikor meg Mérán, Kalotaszegen játszottunk, akkor a mérai barátaink kedvenc hajnaliját is beillesztettük a koncertbe. Ha pedig nemzetközi színtéren mutatkozunk be, vagy nagyrészt laikus közönségnek játszunk, akkor az egész Kárpát-medence magyar zenei palettájáról válogatunk. Soproni cimbalommuzsikától kezdve, szatmári dallamokon át sokszor egészen Gyergyóig barangolunk, hogy minél változatosabban mutassuk be a magyar népzenét.

Készülnek-e valami különlegességgel az idei kőfesztes fellépésre?

A vírushelyzet miatt igyekeztünk az elmaradt fellépésinket próbákkal, műhelymunkával helyettesíteni. Így tervezünk bemutatni teljesen új összeállításokat is, már készülve a következő lemezünkre. Illetve, ha a fesztiválhangulat elragad miket, akkor jó eséllyel táncra is fogunk perdülni a színpadon.

Az együttes több mint 10 éves múltra tekinthet vissza, a mostani formáció pedig 2 éve létezik, így elmondható, hogy ez már egy összeszokott csapat. Hogyan látják a zenekar jövőjét? Lesznek-e újítások, változások?

Igen, szerencsére hamar összeszoktunk az új tagokkal is. Ami nem volt nehéz, hiszen már régóta ismerjük egymást, előtte is sokszor muzsikáltunk együtt. Az elmúlt években tudatosan próbáltuk magunkat a színpadi koncertezések felé terelni. Régen rengeteget kísértünk táncegyütteseket, tanultuk a koreográfiákat, hajnalig húztuk a folkkocsmákban, táncházakban. Viszont most már szinte mindenki családos ember, dolgozik, tanít, így a tervezhetőbb, kiszámíthatóbb zenei kihívásokra törekszünk, amikor csak azt játszunk, amit mi igazán szeretünk, és az a Magos, amit hall a közönség, azok valóban mi vagyunk, a mi zenei világunkat mutatja be.

Salgó Zita

text