Szüreti Táncházba várják a Dunakanyar minden táncosát

Borz Berta és a kismarosi néptáncosok még a MűvHáz nagytermét is átrendezik, hogy aztán válogatott táncokkal “kirúgják a ház oldalát” most pénteken. Mindenki számára nyitott Szüreti Táncház lesz ugyanis október másodikán Kismaroson. A szervezők a Dunakanyar összes néptáncosát és minden táncolni szerető embert ide várnak, hogy az Erdőfű Zenekar élő zenéje mellett tánccal ünnepeljék a szüretet. Borz Bertával, a Kismaros Táncegyüttes vezetőjével, mint a táncház koordinátorával beszélgettünk. 

– Az egész Dunakanyar táncos népét összehívnátok, ami komoly vállalás. Mivel készültök?

– Először is élő zenével, ugyanis a táncnak az a lelke. A zenekar kiválasztásánál megkérdeztem ifjú, budapesti táncházakba gyakran járó táncosaimat, hogy kik azok a muzsikusok, akiknek a muzsikájára szívesen mulatnának, s akiknek a neve ismerősen és csábítóan csenghet minden táncos fiatal számára… Végül az ő javaslatukra és velük egyetértésben hívtam meg az Erdőfű Zenekart Kiss-Balbinát Ádámmal, Maruzsenszki Andorral, Éri Katival és Éri Marcival. Hisszük, hogy nekik van akkora vonzerejük, hogy a Dunakanyar minden néptáncosa, Szobtól Dunakesziig megmozduljon és eljöjjön hozzánk táncolni. A célunk nem kevesebb, mint hogy az egyébként Budapest központú táncházvilágot elmozdítsuk kicsit felénk is. És mivel Kismaroson nem volt eddig igazán nagy táncház, ezért próbát teszünk. Azt remélem, hogy talán hagyományt is teremthetünk. 

 Az Erdőfű zenekar
– Lesz szerkesztett műsor is? 

– Igen, a rendezvény elején a Kismaros Táncegyüttes egy rövid műsort ad, amelyet szintén az Erdőfű Zenekar kísér majd. Az előadás után Bács Botond, az Iharos Népművészeti Műhely hangszerkészítője tart egy rövid doromb-bemutatót a gyerekeknek, aztán pedig mindenki másé lesz a táncparkett. Úgy tervezzük, hogy egy kis szünet után 

OLYAN TÁNCOKAT FOGUNK TANÍTANI, AMIKET BÁRKI JÁRHAT ÉS ÉLVEZHET CSUPÁN PÁR PERC GYAKORLÁS UTÁN. 
Az ugyanis nagyon fontos, hogy nem csak néptáncosokat várunk. A tánc mindenkié és ahogy a táncházban szokás, itt is mindenkinek helye van az egész Dunakanyarból. Ebben a helyzetben Budapesten is kevesebb a lehetőség a táncra, úgyhogy az is lehet, hogy még a fővárosból is eljönnek közénk. 

– Csak úgy kopognak majd a cipellők a kövön…

– A tervek szerint táncolható tánctérré alakítjuk a Művelődési Ház nagytermét. Nem lesz kő. Linóleum burkolatot kap a terem, amin kényelmes a tánc. Nagyon felkészülünk.

– A járvány ellen is?

– Természetesen. Igyekszünk annyira biztonságosra szervezni a programot, amennyire csak lehetséges. A fertőtlenítőszerek kint lesznek, minden táncrend előtt és után fertőtleníteni lehet a kezeket. A maszkok használatát kifejezetten ajánljuk és tanításkor közvetlen kontaktus esetén magam is viselni fogom.

– Hagyományt akarsz teremteni. Mekkora érdeklődés mellett látod úgy, hogy ez sikerült és lesz folytatás?

 – Ez nem létszám, hanem hangulatfüggő. Ha harmincan vagyunk, de jó a hangulat és az emberek táncolnak, beszélgetnek, kapcsolódnak egymáshoz, akkor is megéri megrendezni a következőt. Ideális esetnek azt tartom, ha 50 és 100 fő között lenne a létszám, amikor még van hely táncolni is és akár arcról megismerni minden résztvevőt. A táncháznak  ugyanis van egy közösségteremtő és ismerkedő jellege is. Éppen ezért nem csak tánccal, de szüreti játékokkal és tombolával is készülünk, aminek néptánchoz kötődő nyereményei lesznek. 

Azon is erősen dolgozunk, hogy legyen büfé a táncosoknak, innivalóval és harapnivalóval. Ehhez nagyon fontos támogatást ad a Művelődési Ház is, kezdettől fogva nagyon támogató a hozzáállásuk, ezt külön köszönöm. A támogatásuk nélkül nem mernék hagyományteremtő rendezvényben sem gondolkodni. 

A táncház az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő Csoóri Sándor Alapjának támogatásából jön létre, a belépés ingyenes.

text