Több érdeklődőt vonzott az őrkői cigánytalálkozó

Az esős idő és a helyszínek kialakítása miatt is kissé nehézkesen indult az idei sepsiszentgyörgyi Manus Őrkői Cigány Találkozó, néhány programpontot későbbre halasztottak, vagy el is maradt, de szombaton és vasárnap menetrendszerűen zajlottak az események, és az őrkőiek közül olyan sokan részt vettek a rendezvényen, hogy bátran kijelenthetjük: a negyedik kiadásra valóban beérett ez a fesztivál, elkezdték magukénak érezni azok is, akikről szól.

Kele Fodor Ákos költő, drámaíró irodalmi estjével indult a rendezvénysorozat szerdán a Szimplában, melyre sajnos méltánytalanul kevés érdeklődő érkezett, aztán a Manus Jazz címszó alatt örömzenélés következett. Az örömzene határozta meg a másnapi programot is a színpad- és vásárépítés, bográcsozás mellett.

Péntektől a már jól megszokott helyszínen, a Borvíz utcai halastavak mellett folytatódott a rendezvény, ahol egész napos kézműves bemutatók, kirakodóvásárok, délután pedig gyermekfoglalkozások – origami, festés, zsonglőrködés, vásári játékok, kalandpark – és a kihagyhatatlan lovas bemutatók várták a közönséget. Pénteken este Olivér és bandája, utána pedig Majláth Attila lépett fel, a koncertek alatt spontán tánc alakult ki a tábortűz körül.

Szombaton napközben filmvetítés és táncház zajlott, késő délután pedig a Vérében van a tánc című etnográfiai kerekasztal-beszélgetésre került sor Orza Călin és Bordás Attila táncos-koreográfusok, valamint Kádár Elemér művelődéstörténész, néptánc-pedagógus részvételével, akiket Majláth Attila rádiós riporter kérdezett a cigány zenei és táncos hagyományokról, valamint arról, hogy milyen messzire jutott el a nagyvilágban az őrkői kultúra. A szakemberek egyetértettek abban, hogy évszázados vándorlása során a cigányságot nagyon sok kulturális impulzus érte, melyből máig páratlan értékeket őriznek. A régi magyar zene nagy részét is ők őrizték meg az utókor számára, hisz többnyire cigány zenészek játszották egykor ezeket a dalokat. Hogy honnan ered ez a tánchoz, zenéhez való jó érzékük, az máig talány, de tény, hogy a legjobb európai muzsikusok, dzsesszzenészek ma is közülük kerülnek ki. Mintha egy ősrégi tudás birtokában lennének, melyet úgy használnak, hogy ebben saját stílusokat alakítanak ki. Őrkőn is saját mozgásviláguk van a leghíresebb táncosoknak – magyarázta és mutatta Orza Călin, az őrkői táncok közismert gyűjtője és szakértője, aki már a kilencvenes évektől személyes ismeretségben áll ezekkel az emberekkel. Mint elhangzott, nemcsak Erdélyben és Magyarországon népszerűek az őrkői táncok, ahol több hivatásos táncegyüttes is foglalkozik ezekkel, hanem Spanyolországtól Japánig, Kanadától Dél-Amerikáig eljutott már a hírük. Szerencsére ez egy élő hagyomány, és minden jel arra mutat, hogy ezeknek a táncosoknak a gyerekei még ezt az „eredeti tőről metszett cigány táncot” fogják táncolni.

„Mert addig szép és színes a világ, amíg a cigány ember nem felejt el cigányul énekelni, táncolni, és a többi nép is ugyanígy ismeri és megéli a saját kultúráját” – mondta ki a végszót Orza Călin. Amint Ruzsa Pali bácsi, az őrkői romákat képviselő Amenkha Egyesület elnöke felvetette, több lehetőséget kellene teremteni arra, hogy ezt a kultúrát megmutathassák a nagyvilágnak.

A beszélgetés után Román Hunor és zenekara lépett a mikrofon elé s több táncegyüttesnek is szolgáltatta a talpalávalót. Először az Amenkha Őrkői Táncegyüttes és Eötvös Rémusz, a Fölszállott a páva tévéműsor elődöntőse lépett fel, majd a marosvásárhelyi Aven Amentza Romale táncegyüttes energiabombája következett. Óriási sikere volt az ugyancsak Marosvásárhelyről érkező Romafest nevű, Európa-szerte elismert táncegyüttesnek is, utána pedig a gelencei énekes kedvenc, Tomy zárta az estét.

A fesztivál utolsó napján megismerkedtünk a cigány kézművesekkel is, akik közül a kovácsok, Gábor István és testvére Szászfehéregyházáról, a kosárfonó Mihály Mózes pedig a Székelykeresztúr melletti Rugonfalváról érkezett. Mindnyájan gyermekkoruk óta folytatják őseik mesterségét, s örömmel meséltek lapunknak munkájuk szépségeiről és nehézségeiről. A kovács kis patkókat is készített az érdeklődőknek.

Vasárnap délben az őrkői Fehér Háznál Kalányos Ottó csíkszentkirályi plébános, az Alcsíki Főesperesi Kerület cigánypasztorációs lelkésze tartotta a szentmisét, azután pedig az ő közreműködésével felavatták Éltes Barna szobrát a Fehér Ház udvarán, mely az egyik ősi cigány szimbólumot, a ráfos kereket ábrázolja. A misét a Manus szervezőiért, önkénteseiért, őrkői hívekért ajánlotta fel a plébános, aki igehirdetésében kijelentette: a hagyományt nem ápolni kell, mert nem beteg, és nem őrizni kell, mert nem rab, hanem megélni kell. Fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy a most megszentelt kerék nem szerencsekerék, hanem a gondviselés kereke, mert csakis a Jóistenbe vetett bizalom adott erőt ennek a népnek vándorlásai során, és ma is csak Ő lehet az igazi támaszuk. Erre kell emlékeztetnie ennek az alkotásnak – mondta, majd kifejtette, hogy a cigány hagyomány csak akkor válik élővé, ha akarják, hogy éljen, és ez abban nyilvánulhat meg, hogy ezt tudatosan átadják gyermekeiknek és ilyen rendezvényeket szerveznek, mint az őrkői cigány találkozó.

A rendezvényt a Nadara zenekar koncertje és Gyorgyi Dzsipo Diszkója zárta. A szervezők nevében Csernátoni Loránd lapunknak elmondta, hogy annak ellenére, hogy járvány van, kétségkívül változatosabb és látogatottabb is volt az idei rendezvény, mint a korábbiak, ami elsősorban sikeres pályázataiknak köszönhető. Mint mondta, folyamatosan gondolkodik azon, hogy hogyan lehetne megtalálni ennek a rendezvénynek az ideális formáját, ugyanis ha nincs túlszervezve, akkor fejetlenség van, ha pedig túlszervezik, kihal belőle a lélek. Sokat tanultak ebben a negyedik kiadásban is a cigányságról és a szervezésről is, hisz a vírushelyzet többszörösen megnehezítette az amúgy sem könnyű dolgukat. Sok mindenről le is kellett mondaniuk a járvány miatt, de örül, hogy mégiscsak létrejöhetett ez a kiadás, és büszke a szervezőcsapatra – tette hozzá.

:Nagy B. Sándor

text