Húszéves lett a Bátaszéki Felvidék Néptánc Egyesület

Idén ünnepli húsz éves évfordulóját a Bátaszéki Felvidék Néptánc Egyesület. Az ünnepséget eredetileg még tavasszal szerették volna megtartani, de a járvány miatt e hét végén kerül sor a megemlékezésre a Petőfi Sándor művelődési házban, illetve megkoszorúzzák Partiné Harcsa Magdolna, az alapító sírját a bátaszéki református temetőben.

Húsz éves a Bátaszéki Felvidék Néptánc Egyesület, a jeles alkalom kiváló lehetőség arra, hogy a tagok emlékezzenek és felidézzék az elmúlt két évtized történéseit, mondta Kalmár Éva, az egyesület elnöke.

 Az egyesületnek jelenleg négy aktív tánccsoportja van, a tipegők, az aprók, az utánpótlás és a felnőttek csoportja. A felnőtt csoport vezetője Péter Péter, az utánpótlásé Bures Zsófia és Tóth Márton, az aprók csoporté Szabóné Béda Anita, a Tipegőké pedig Jankó Fruzsina.

Az egyesület megálmodója és megalapítója Partiné Harcsa Magdolna volt, aki a csoport születésénél bábáskodott, és az egyesület első elnöke volt.

– Megalakulásunkkor a csoport magját a néhai Edelweiss tánccsoport tagjai alkották. 2000. április 15-én tartottuk első táncpróbánkat. A bemutatkozó fellépésünk 2000. április 30-án a városi májusfa állításakor volt, mondta Kalmár Éva.

Még ebben az évben felléptek a bátaszéki pünkösdi műsorban, és a tájház avatásán, amely azért fontos, mert itt már a felvidéki népcsoportot képviselték a Heimat Német Nemzetiségi Tánccsoport és a Székely Kórus mellett. Ekkor, a tájház berendezésekor kerültek elő az első eredeti felvidéki (sallói) viseletek is, így mondhatjuk, innentől „megpecsételődött” a sorsuk, és a 2001. május 5-én tartott egyesületi alakuló gyűlésükön már a Bátaszéki Felvidék Néptánc Egyesület nevet vették fel.

– A kezdetekkor sikerült megnyerni művészeti vezetőnek a bátai csoport kiváló táncosát, Farkas Tibort, idézte fel a múltat Kalmár Éva. 2003-tól a szekszárdi „bartinás” Kaponya László irányította a csoport szakmai életét. 2006 és 2008 között pedig művészeti vezető nélkül maradt a csoport, így néhány rutinosabb táncos vállalta el a munkát azzal, amíg jobb megoldást nem találunk, „lélegeztető gépen” tartja a csoportot. Aztán mondhatni, hogy ez maradt is így a mai napig. A bemelegítések és próbák levezetését Péter Péter vállalta, akit ma már méltán nevezünk a felnőtt csoport vezetőjének.

Lehetetlen volna felsorolni húsz év minden eseményét, ezért csak a legfontosabbakat említették: rendszeres vendégei voltak a Földesi János Néptánctalálkozóknak, ahol mindig bejutottak a gálaműsorba, a szüreti fesztiváloknak, a vendégszerepeltek Besigheimben, Nagysallóban, Zselízen, Ditróban, Szárhegyen, a Muharay Elemér Népművészeti Szövetség által szervezett országos minősítőkön. Ez utóbbin hivatalosan is minősült és kiválóan minősült csoporttá vált az együttes. Felejthetetlenek a fellépések a Hagyományok Házában, a Magyarság Házában, a Parlamentben, a Nemzeti Színházban, a Papp László Sportarénában, az Országos Táncháztalálkozón és Kirakodóvásáron. De meg kell említeni a bátaszéki városi rendezvényeken való szerepléseket is, az ünnepélyek, megemlékezések, a karácsonyváró műsorok fellépéseit, az István a király előadást, és egyéb kalandozásaikat az amatőr színjátszásban, valamint üde színfoltként a „Cinegemadár” népdaléneklési versenyeket, ahol mindig kiváló eredményeket értek el, arany minősítéseket kaptak.

-----------------

Mint egy összetartó nagy család

– Csoportunk tagjai között voltak, akiknek gyökerei, a II. világháború után szintén idetelepített bukovinai székelyekhez kötődnek, és mivel nekik akkor nem volt tánccsoportjuk, ezért felvállaltuk az ő tánchagyományaik ápolását is. A bukovinai táncokat Radák Jánostól és Fekete Etelkától tanultuk 2004-ben, mondta Kalmár Éva. Ők készítették az első bukovinai székely koreográfiát karácsonyváró műsorunkra. Egy szép bukovinai karácsonyi népszokást: a lányok megéneklését dolgoztuk fel.

Sok jó zenésszel ismerkedhettek meg az évek során. Első zenekaruk a Bogyiszlói zenekar volt, majd a Csurgó zenekar. A közösségük a kezdetektől egy összetartó nagy család, állítják a tagok. És annak ellenére, hogy bár a tagok változnak, az egykori mag, ma is aktív.


Mauthner Ilona

text