Boldogság népzenével

Igaz, másfajta világban, közegben, máshogyan élünk, mint az egykor a népszokásokat megteremtő falusiak, de értékeiknek igenis jut hely a hétköznapjainkban.
 
Ha nem a ha­gyományok külsejét másoljuk, hanem a lényeget, a szándékot értjük meg, meglelhetjük benne a boldogságot – mondta kérdésünkre Bergics Andris pécsi népzenész, aki muzsikustársával, Szlama Lacival a III. Görbe-Bögre találkozóra érkezett a vásárhelyi Tájházba szombaton délután. A páros a magyar és távoli népek dalait játszotta, hangszereit szólaltatta meg, köztük például a citerát, kecske- és portugál dudát, vagy a moldvai csángóknál fennmaradt, lantszerű hangszert, a kobozt.

A népzenészcsaládból származó Andris szerint a népzene, a néptánc a közösséghez tartozás élményét adja, és aki énekkel, tánccal vagy zenével fejezi ki és éli meg érzéseit, valószínűleg teljesebb életet élhet. A távoli tájakon is gyakran koncertező páros szerint az alapvető eltérések mellett a népzenei nyelv közös motívuma a vigasság, a közösségi hangulat. Ha ezt megpróbálják feleleveníteni a színpadon, a koncerteken vagy a táncházakban, akkor nem járnak messze a valóságától.

T. Sz.

text