„Szívesen felnézek azokra az emberekre, akiket van miért tisztelni” – interjú Zsuráfszky Zoltánnal

Zsuráfszky Zoltán Kossuth-díjas magyar táncművésszel, koreográfussal beszélgettünk Körkérdés című rovatunkban, melyben ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak.

Mi volt a legnagyobb gyerekkori butaság, amit csinált?

Mindenáron tengerész szerettem volna lenni, de igazából még a csónakban is nagyon szédülök, hogy ha himbálózik a vízen.

Mi a legfontosabb életbölcsesség, amit az édesapjától tanult?

Édesapám 37 évvel idősebb volt, mint én, megjárta a II. világháborút, a Don-kanyart, a fogságból hazajött, élve. Azt mondta: legyek jó, mindig becsületes, rendes ember legyen belőlem.

Mi a legfontosabb üzenet, amit mindenképpen szeretne átadni a gyerekeinek?

Én is ugyanezt üzenem nekik, amit az édesapám nekem, és még azt is, hogy ne hagyják magukat ettől eltántorítani.

Ön szerint jó a koedukáció vagy érdemes lenne bizonyos életkorban a lányokat és a fiúkat külön oktatni?

Csak néha jó a koedukáció. A fiatalokat, kamaszkorban annyira érdekli a másik nem, hogy talán jobban tudnak koncentrálni a tanulásra, ha nem vonja el e figyelmüket reggeltől estig egy szerelem, legyen az akár plátói is.

El tud képzelni olyan helyzetet, amikor jogos lehet az erőszak?

Természetesen, kontrollal, például, ha meg kell védeni valakit. Ne hagyja magát az ember, de ne provokáljon verekedést. Remélem, nem kerül rá sor.

Egyetért-e azzal, hogy a nehéz helyzetekben jobb, ha egy férfi nem sír, szerencsésebb, ha megőrzi a hidegvérét?

Nehéz helyzetekben legyen az ember tettre kész, de én bizonyos helyzetekben megengedem, hogy a férfiak is érzékenyek legyenek. Sokszor velem is előfordul, amikor egy-egy beszédet mondok, vagy mesélek dolgokat a tanítványaimnak, hogy elérzékenyülök. Számomra ez nem a gyengeség jele.

Milyen típusú munkamegosztást tart ideálisnak férj és feleség, férfi és nő között?

Természetesen a férj és a feleség a családban segítse egymást, úgy a munkában, mint a szabadidőben, a gyerekek nevelésében. Számomra természetes, hogy ma már megosztják egymás közt a feladatokat a férfiak és a nők, az anyák és az apák.

Szokott-e rendszeresen házimunkát végezni, és ha igen, mit?

Én szívesen elmosogatok, hogy ha erről van szó. A bevásárlást annyira szeretem, hogy nem bízom másra. Akár a vasárnapi ebéd előkészítése is gyakran az én feladatom. A nehezebb, vendégség utáni elpakolásnál is segítek a feleségemnek, de azért nagyrészt ő irányít.

Mennyire érzi a saját életében problémának, hogy túl sokat dolgozik?

Nagyon szeretek túl sokat dolgozni, nem érzem problémának.

Ön szerint mi a házasság értelme, célja?

Házasságpárti vagyok. Szerintem egy férj és feleség csak együtt tud teljes életet élni. Szeretem az együttélést, nem szeretnék egyedül élni. Számomra evidens, hogy a szerelmesek, akik együtt akarják leélni az életet, házasságot kötnek.

Ha újra kezdhetné az életét, mindent ugyanúgy csinálna?

Jómagam elégedett vagyok az életemmel. Picit jobban odafigyelnék az egészségemre. Szakmailag és emberileg azt hiszem körülbelül hasonlóképpen csinálnám. Egy-két behajtani tilosba nem mennék bele, mint fiatalon, de már régóta elégedett vagyok az életem folyásával.

Van szükség ma hősökre, és ha igen, milyenekre?

Más típusú hősökre van szükség, mint azokban a forradalmi korokban az évezredek folyamán, de minden kornak szüksége van a hőseire, a választott, vagy kiválasztott vezetőkre. Én ebben hiszek; legyenek vezetőink, akik azonosan gondolkodnak, ahogy én, azt örömmel veszem. Szívesen felnézek azokra az emberekre, akiket van miért tisztelni. Abban a történelmi helyzetben, amiben vagyunk, elfogadom az ország jelenlegi vezetőit.

Van olyan gyerekkori álma, ami teljesült?

Kamaszkori álmom volt az, hogy vezetője legyek egy nagy együttesnek, néptáncegyüttesnek Magyarországon. Teljesült: a Magyar Nemzeti Táncegyüttes és a Honvéd Együttes művészeti igazgatója vagyok.

Ha bárkivel találkozhatna – legyen szó akár élő, vagy nem élő személyről – ki lenne az?

Természetesen a szakmámban lévő nagyságokkal. Nem volt alkalmam Kodály Zoltánnal, vagy Bartók Bélával találkozni, de nagyon örültem volna, ha például a 60-as években találkozhattam volna Kodály Zoltánnal.  Példaképemmel, dr. Martin Györggyel találkoztam, nagy hatással is volt egész életemre, de sajnos ő már 1983-ban eltávozott közülünk.

Mit jelent az Ön számára az, hogy „szent”?

Ugyan reformátusnak kereszteltek, de egyfajta szentséget mégis el tudok fogadni. A szentek ismeretét, tiszteletét fontosnak tartom, számomra a „szent” szó egy nagyon szép fogalom. Szent számomra a család, a szeretetem a feleségem iránt, a hősök és azok az elődeink, azok a történelmi személyiségek, akikre fölnézünk, akik megtartották a hazát, a nemzetet, a magyarságot, akár Szent István királytól kezdve, azok a hősök számomra mind szentek. II. János Pál pápa, aki nagyon sokat adott az életembe, és mind-mind azok a szent emberek, akik a világ jobbá tételén szorgoskodtak.  Nagyon sokirányú dolgot képzelek szentnek és nem csak vallási alapon, hanem a saját életemre vonatkoztatva is, így „szent” a szakmám is, amivel foglalkozom; az is egyfajta szentséget jelent számomra.

 


NÉVJEGY

Kossuth-díjas magyar táncművész, koreográfus. 
Szikszón született, 1956. szeptember 30-án.
1971-1975 között az Állami Balettintézet diákja. 1981-1985 között a Eszterházy Károly Főiskola (Eger) pedagógia–népművelés szakának hallgatója. 1973 óta néprajzi gyűjtésekben vesz részt Erdélyben, Lengyelországban, Magyarországon. 1975–1983 között a Magyar Állami Népi Együttes táncosa, majd tánckarvezetője. 1980–1990 között a JATE Néptáncegyüttesének művészeti vezetője. 1981–1991 között a gyöngyösi Vidróczki Együttes művészeti vezetője. 1984–1991 között a Kodály Kamara Táncegyüttes koreográfusa és művészeti vezetője. 1987-ben Egy mondat... címmel önálló esttel jelentkezett. 1991-1993 között a Budapest Táncegyüttes művészeti vezetője, 1993-2001 között pedig ügyvezető igazgatója. 2001 óta a Honvéd Együttes Budapest Táncegyüttesének művészeti igazgatója. 2014-től a Honvéd Együttes és a Magyar Nemzeti Táncegyüttes (volt Honvéd Táncszínház) művészeti vezetője.
Díjai: A Népművészet Ifjú Mestere (1977); Az Év Táncosa (1985); KISZ-díj (1987); SZOT-díj (1989); Magyar Művészetért Díj (1989); Harangozó Gyula-díj (1993); Érdemes művész (2002); Az Év Koreográfusa díj (2005); A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2006); Kiváló művész (2010); Kossuth-díj (2013); Címzetes főiskolai tanár - Magyar Táncművészeti Főiskola (2015); „Szikszó Városért” Pro Urbe díj (2015). 
Nős, négy felnőtt gyermeke van.


Az interjút készítette: Antal-Ferencz Ildikó

 

text