Egy gyűjtő, akinek egész életét végigkíséri a népdal szeretete

Vajasné Ragályi Edit

Több évtizedes gyűjtőmunka és százötven dal van Vajasné Ragályi Edit napokban megjelent népdalgyűjteményében.
 
A kiadvány a Kiskertembe leszállott egy páva címet kapta. Szerzője, Vajasné Edit az Irinyi Károly Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola intézményvezető helyettese, és tanulmányai az énekre, a folklórra, a népzenére, a néptáncra vezetnek vissza. Az esztári általános iskolában pedagógusként tanítja is az éneket, folklórismeretet.

Hozzá illő dalokkal

Gyermekkorában „szívta magába” a népzenét, néptáncot, elmondása szerint anyai nagymamája hangját örökölte. – Fiatal koromban a Debreceni Népi Együttesben nemcsak táncoltam, hanem énekeltem is 1976–1982-ig. Az együttest mindig kísérte egy népi zenekar, Benczi Gyula prímás vezetésével. A társulat népzenei kíséretével Bence Lászlóné dr. Mező Judit népzenekutató foglalkozott. Ő állított össze nekem népdalcsokrot, Pocsajban és Esztárban is gyűjtött, ismerte Kanalas Józsefnét is (akitől én a dalokat később gyűjtöttem), és olyan dalokat választott, amik illettek hozzám – idézte fel emlékeit Vajasné Edit.

A pocsaji általános iskolai évei alatt két pedagógus hatott rá mélyebben: Csík Istvánné, aki néptáncot tanított és Csík István, ő a Pocsaji Pávakört vezette, és furulyát oktatott. Így több oldalról kapta a népi kultúrához való kötődését. Egy fellépés alkalmával volt tánc és ének is, és a könyv írója mindkettőben szerepelt.

Pályafutása során az országban több helyen, de külföldön – Dániában, Hollandiában, Romániában, Franciaországban, Írországban, Szerbiában – is járt, ahol a magyar folklórkincset, köztük a bihari népdalokat bemutathatták. A tanítóképző főiskola hallgatója volt, ének-zene speciálkollégiumra járt, és a szakdolgozati téma választásakor felvetette tanárának, hogy van egy „nótafa” ismerőse, nem más, mint Kanalas Józsefné Nagy Ilonka. Kéri Mihály tanár úr arra kérte, hogy az összes dalt gyűjtse össze, amit a néni ismer. A szakdolgozat végül 1200 dalt tartalmazott címszerűen, jelentős részük népdal, közülük 150 lekottázott darab került a most megjelent könyvbe.

A férjhezmenetele után 1982-ben Esztárba került az addig pocsaji lakos Edit. A ’80-as évek elején, a „Hortobágytól a Sárrétig” című megyei vetélkedőn a falu egyik legszebb szokását mutatta be népzene, néptánc kíséretében: az esztári lakodalmast. Ide elvitték az esztári rezesbandát is, különdíjat kaptak. A vetélkedő végén a csoport ösztönzésére megalakult az Esztári Pávakör, melynek Kanalasné Ilonka néni is tagja volt, s Vajasné vezette 25 évig.


– A gyűjtőmunkához a ’80-as évek végén kezdtem hozzá, feldolgozását az idén fejeztem be. A Kanalasné Ilonka néni által közölteket lejegyeztem, rendszereztem, válogattam. Ő Esztárban született, itt ment férjhez, itt nevelte gyermekeit, itt töltötte dolgos hétköznapjait. Érdekes, hogy nem nagyon mozdult ki, mégis nagyon sok dalt ismert, hamar megragadtak benne, mindent fejből tudott. Ha éjszaka jutott eszébe egy-egy részlet, felkelt és leírta, hogy el ne felejtse a következő találkozásig. Ha egy szót mondtam, abból három dal is eszébe jutott, én leírtam, rögzítettem – tette hozzá a gyűjtő. Nagyon sok időt töltött a néninél, de bármilyen sok munkája volt az adatközlőnek, szakított időt az éneklésre.

A pávakörös próbákra mindig hozta a dalokat. Amikor Bence Lászlóné gyűjtött tőle, már akkor is Kanalas Józsefné népdalaiból volt a legtöbb a Bihari Népdalgyűjtésben. Az esztári Pávakör 25 éves fennállása után 2010-ben meg­alakították a Berettyó Népzenei Együttest három taggal: Vajasné Ragályi Edit, Balázs Mihály és Balázsné Kanalas Angéla (utóbbi tag édesanyja volt Kanalas Józsefné Ilonka néni). Két éve pedig Bulcsu László megyei közgyűlési alelnök szorgalmazására megalakult a Bihar Citerazenekar, amely körülbelül harminc tagot számlál, és kifejezetten azért jött létre, hogy a bihari népdalokat népszerűsítsék. Ennek és a Szederinda Ének­együttesnek is tagja Vajasné Ragályi Edit.

Nagyné Kelemen Mónika

text