A méhek olyan fantasztikus társadalmat alkotnak, mely utánozhatatlan, és követendő példa lehet az emberek számára. Egy méhcsalád több tízezer példányból áll, mégis egynek tekintjük őket, mert valamennyien alárendelik az életüket a családnak – érvelt egyik passziója, a méhészet mellett Illés András, Felsőörs alpolgármestere, aki istállót is épített állatainak.
Büszkén mutatta újévi kisbárányait, ami szerinte reményt, új életet is jelenthet idén. Boldog embernek tartja magát, amiben nagy szerepe van a természetnek, a hagyományőrzésnek, a néptáncnak.
Jó volt látni a mosolygós férfit a néhány órás kisbárányokkal újévkor a közösségi oldalon a sok kedvezőtlen hír között. A gratulációra Illés Adrás azt mondta, az újévi születést ő reménynek is tekinti, mert a jelenlegi helyzetben is muszáj meglátni a fényt, hogy az ember előre tudjon lépni. Azt, hogy ő mitől és miért boldog, hosszabban részletezte Felsőörs alpolgármestere, aki tavaly év elején a hagyományőrzéssel is felhívta magára a figyelmet.
– Mindig is nagyon fontosnak tartottam a helyi értékek, szokások felkutatását, mert azok összehoznak, összetarthatnak egy közösséget – vélekedett Illés András, aki nagy problémának tekinti, hogy manapság eltávolodtak egymástól az emberek. A településekre valójában az jellemző, hogy ott „csak” laknak az emberek, de hiányoznak az igazi, összetartó közösségek. Szerinte ezen változtathat a népi értékek, szokások közösen történő felkutatása, ami leginkább az idősebb generációval beszélgetve lehetséges. Az különösen lényeges, hogy mindezt megismerjék a gyerekek is, ahogy ez történt ebben a faluban is, például a régi karácsonyi szokások felelevenítésével.
Mindebből adódóan nem meglepő, hogy András elkötelezett a háztáji gazdaságok visszaállítása mellett is, aminek szintén jelentős közösségi ereje lehet. Nem beszélve arról, hogy az ember számára mennyire fontos a természettel való összhang. Nagy problémának látja azt, hogy sokan a valóságtól elrugaszkodott, mesterséges világban élnek, amelyből hiányzik a realitás. Egy régi család életében természetes volt, hogy annyi húst tudtak letenni az asztalra, amennyit megtermeltek, nem volt felesleg, maradék, pazarlás. Annyit tudtak enni, amennyiért megdolgoztak, amit a föld, az állatok adtak nekik.
Ez manapság sajnos már szürreálisnak hat, hiszen azt lehet látni, mindenből annyit veszünk, amennyit csak tudunk, és nem annyit, amennyire szükségünk van.
– Ez az életmód nem természetes, hiszen riasztó, hogy elképesztő termésátlagokat képes az emberiség produkálni, és a világ egyik részéből szállítják az élelmiszereket a másikba, holott mindent elő lehetne állítani helyben, a háztájiban – vélte. András természetszeretete, a vidéki élethez való kötődése gyermekkorából való. Budapesten lakott szüleivel, testvérével, a nagynénje és a nagybátyja viszont vidéken élt háztáji gazdaságban, haszonállatokkal, lovakkal, méhészettel, konyhakerttel, gyümölcsössel, ahol András a nyarakat töltötte testvérével együtt. Ekkor az jelentette a szórakozást, hogy segített a rokonainak. Nagy öröm volt neki, hogy a városi élet után ott lehetett a természetben, ahol mindent, beleértve, a sok munkát is, szívesen végzett és a magáénak érzett. Már akkor kedvelte a kétkezi munkát, amivel az ember annyi mindent képes előteremteni. Rokonai példája adta a mintát a saját gazdaság létrehozására, az önellátásra, ami minden vágya. A méhészkedés máris szívügye, meggyőződése, a méhek jelentik magát az életet, mert a beporzó rovaroknak köszönhető a termés. Dolgosak, összetartanak, tisztelik egymást, és a másikért, a családért mindent megtesznek. Mindig kint vannak a természetben, az erdőn, mezőn, és a növények, virágok illatával, ízével, különleges értékével is megajándékozzák az embert, hiszen a méz az egyik legegészségesebb táplálék.
Rokonai példája adta a mintát a saját gazdaság létrehozására, az önellátásra, ami minden vágya. Illés András életében meghatározó szerepet tölt be a néptánc is, amire életmódként tekint, és a paraszti világ hangulatát idézi számára Fotó: családi
– Csodás, lenyűgöző érzés köztük lenni, elszakadva még egy falu zajától is. A méhek olyan fantasztikus társadalmat alkotnak, mely utánozhatatlan, és követendő példa lehet az emberek számára. Egy méhcsalád több ezer, illetve több tízezer példányból áll, mégis egynek tekintjük őket, mert valamennyien alárendelik az életüket a családnak – érzékelteti a méhészet különleges világát.
András életében meghatározó szerepet tölt be a néptánc is, amire életmódként tekint, és a paraszti világ hangulatát idézi. A próbáknál sokkal többet jelent, a táncházak hangulata semmihez sem fogható. Kitűnő műhelyek működnek Veszprém megyében, így Kiscsőszön, ahol az ember megélheti a néptánc közösségformáló erejét, és barátságok is köttetnek a közös érdeklődés, gondolkodás miatt, ami láthatatlan kapocsként fűz össze.
A néptánc révén sokfelé eljutottak a világban, a kedvenc Erdély, illetve a történelmi Magyarország, ahol az a kultúra fogadja az embert, amit leginkább meg tud élni és magáénak érez.
– A vidék, a gazdálkodás szeretete, az egyenes embernek a tisztelete ott erősödött meg bennem, amikor fantasztikus helyiekkel találkoztam – jegyezte meg. Mi a titka annak, hogy nyugodt, boldog embernek érzi magát? Úgy mondja, a boldogságot mindenki választja. Nem attól leszünk boldogok, amit elérünk, megszerzünk, megkapunk, hanem attól, amit elfogadunk, amit élvezni tudunk. – Bármi történik az életben, próbálom meglátni annak jobb, kedvezőbb oldalát. Én is azon vagyok, hogy irányítsam az életemet azon dolgok felé, amiket szeretek. Közösségi ember lévén mások is segítenek abban, hogy boldog, kiegyensúlyozott legyek – avatott be életébe.
A kérdésre, hogyan szeretne élni öt, tíz év múlva, azt mondta, nincsenek különösebb vágyai, mindig próbál örülni annak, ami van, és élni azzal a lehetőséggel, amit kap az élettől. Később is olyan ember szeretne lenni, aki hajlandó változtatni magán, aki tud örülni a mindennapi szépségeknek, és igyekszik a környezetében, a világban is boldogságot teremteni. Azt tervezi, hogy az alpolgármesteri feladatokért átmenetileg otthagyott katedrára később visszatér, mert földrajz–történelem szakos tanárként szívesen volt diákok között.
A mai gyerekek is éppolyan jólelkűek, csodás emberek, mint korábban voltak, csak nehezebb tájékozódni a mai világban, és jóval nehezebb megtalálni a valós, tartalmas dolgokat. András életéhez megtalálta a tökéletes környezetet lakóhelyén, illetve a Balatonnál. Itt lelt otthonra, megnyugvásra a szüleivel, ahol nyitottan fogadták, könnyű volt a beilleszkedés. A faluban sokféle emberrel lehet találkozni, ami jó és izgalmas. Passziója a tekerés, és amikor nyeregbe pattan, úgy érzi, itt más illata van a levegőnek! Nem beszélve arról, amikor megpillantja a Balatont, a szőlősorokat, ami szépségével, páratlan hangulatával feltölti az ember lelkét.
