A Jászság gazdag zenei örökségét dolgozza fel az új népdaloskötet

Hortiné dr. Bathó Edit

Szép formátumú, a ­jászsági hímzéskultúra színvilágát idéző könyvvel adózik a Jász Múzeumért Kulturális Alapítvány a jászsági népdalok világa előtt. A Hortiné dr. Ba­thó Edit múzeumigazgató által jegyzett munka, a Ha bemegyek a Lehel Szállodába – Népdalok a Jászságból című kötet abba az értékőrző sorozatba illeszkedik, melynek szintén a közelmúltban megjelent legutóbbi darabja a jászsági tánckultúrát felölelő A pendzsomtól a discóig című könyv.
 
A mostani, a népdalokat egy csokorba szedő kiadvány a korábbiakhoz hasonlóan népes, a Jászság határain túlról, az ország más vidékeiről, sőt külországból is verbuválódott több száz fős, magánszemélyek mellett intézményekből is álló, támogatói, előfizetői háttérrel látott napvilágot. Ez az érdeklődés mutatja, hogy ez a tájegység mennyire magáénak érzi szellemi-kulturális örökségét. Nem véletlen, hogy a történelmi Magyarország első vidéki közgyűjteményét is jó másfél száz esztendeje a Jászságban hozták létre.

A jászsági népdalokról szóló könyv először magának az egykor számos kiváltsággal s az ebből fakadó erős öntudattal bíró tájegységnek a rövid történetével ismerteti meg az érdeklődő olvasót. Ezt követően az egykori Hármas-kerület e részének táncalkalmairól és muzsikájáról szól, számos régi és újabb fotóval is szemléltetve mondanivalóját. Végül, de nem utolsósorban azt a hosszú és nélkülözhetetlen folyamatot, a jászsági népdal- és népzenegyűjtés száznegyven esztendőre, 1880-ig visszatekintő történetét foglalja össze, mely nélkül hiteles emlékek hiányában ez a kötet sem születhetett volna meg.

Ugyanakkor, aki kézbe veszi a szép küllemű munkát, nem kell beérnie pusztán a kinyomtatott szóval. Rögtön elmerülhet a muzsika világában is, mert a könyvhöz két olyan CD-lemez is tartozik, melyeken a Dobroda zenekar – ifj. Gelencsér János, hegedű, Gólya Péter, brácsa, Szabó István, nagybőgő, Balogh Kálmán, cimbalom, Deák-Volom Dávid, klarinét – hangfelvételén meg is hallgathatják az érdeklődők azt a közel száz jász népdalt, melyeknek szövegét írott formában is nyomon követhetik a kötet olvasói.

A hangfelvételek készítésében rajtuk kívül még Dulai Zoltán, Pál Mihály hegedűn, Havasréti Pál citerán és tekerőn, Nagy Zoltán dudán, Kovácsné Lajos Krisztina, Tamás Zsigmond, Bolla János, Majorosi Marianna, Szoboszlai Balázs énekhanggal működött közre.

 A zenei szerkesztő Pál Mihály volt, a dalokat ifj. Gelencsér János harmonizálta, a zenei rendező Havasréti Pál, a hangmérnök Fejér Dániel és halász Gábor voltak. A lemezek anyagát több hazai közgyűjtemény, az MTA Zenetudományi Intézete, a Néprajzi Múzeum, és Jász Múzeum anyagának, valamint Molnár István helytörténeti kutató gyűjtésének felhasználásával Pál Mihály állította össze.

Egyfajta tiszteletadásnak szánták a kiadványt őseik emlékére
A minden szempontból kellemes élményt nyújtó könyvnek – ahogy felelős kiadója, Hortiné dr. Bathó Edit írja a kötet zárszavában – különös jelentőséget ad a jászkun redemptio kétszázhetvenötödik évfordulója.

– Legyen ez a mű egyfajta tiszteletadás jász őseink emlékére, akik a Jászság gazdag hagyományát reánk hagyták örökül – írta a múzeumigazgató a Jász Múzeumért Kulturális Alapítvány legújabb kiadványáról.

Szathmáry István

text