A vírusnál is erősebb a csángó magyar identitástudat

A vírusnál is erősebb a csángó magyar identitástudat  – Pogár László összetartásról, hagyományőrzésről járvány idején

A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége megalakulása óta a magyar nyelvű mise és oktatás bevezetéséért, a magyar identitástudat megerősítéséért harcol a moldvai csángó magyar falvakban. Munkájuk lényegét a közösség, a közösségi lét, az életben tartott hagyományok képezik, ám az alapok most meginoghattak a járványhelyzet miatt. Utánajártunk, hogy a korlátozásokkal teli időszakban hogyan tudták mindezt folytatni, megtartani, megőrizni.

 A koronavírus-világjárvány eddig 219 országba jutott el: a hollywoodi filmcsillagokat, az orosz politikusokat és az indiai riksásokat is ugyanúgy érintette. Bár a pandémia közepette világszerte, így nálunk is legtöbbször a főváros, illetve a nagyvárosok ijesztő számadatairól szóltak a hírek, a vírus a kisebb települések, közösségek életét is megnehezítette. Pogár Lászlót, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnökét kérdeztük arról, hogy a csángók miként élték meg, vészelték át az elmúlt évet, mennyire szólt bele a járvány a szövetség tevékenységébe, lényegesen nehezebbé vált-e az identitásmegőrzésért vívott harc. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége 1990-ben alakult: célja a közösség képviselete és érdekeinek védelme, az identitástudat és az összetartozás erősítése, az örökölt nyelvi, kulturális, művészeti és tudományos ismeretek elsajátítása. Az iskolán kívüli magyar nyelvoktatás mellett hagyományőrző foglalkozásokat bonyolítanak le, hagyományos moldvai hangszeres oktatásokat tartanak, szerveznek vetélkedőket, táncházakat, táborokat. A járványhelyzet ellenére a szövetségben tisztújító közgyűlést is tartottak tavaly ősszel, amelyen a tisztséget eddig is betöltő Pogár Lászlót választották meg újra elnöknek. Áldott együttlét. 

Pogár László kérdésünkre felidézte, hogy tavaly sok rendezvényük elmaradt a járványhelyzet miatt – például a nagy létszámú, közkedvelt találkozók, guzsalyasok („Elindultam este guzsalyasba” adventi éneklés), táncházak, népdalvetélkedők, gyerekversenyek, zenetáborok. De a tavalyi év elején még sikerült megszervezniük néhány rendezvényt, például a februárban megtartott Csontkirály és Babkirályt, amelyen több mint ezren vettek részt. Online oktatás „szigete” a magyar házakban A szervezet a vírus „kitörése” után is igyekezett helytállni, gyorsan és hatékonyan átcsoportosították az elmaradt rendezvényekre szánt összegeket, és elsősorban a legszegényebb településeket igyekeztek tisztálkodási szerekkel, élelmiszerekkel segíteni. Több mint 5000 csomagot osztottak szét. Az oktatási tevékenységeikkel is igyekeztek alkalmazkodni a kialakult helyzethez, ám az online rendszer bevezetése nem volt egyszerű, hiszen Moldva területén igencsak elmaradott az infrastruktúra az internet, a digitális technika tekintetében. Igyekeztek a településeken található, úgynevezett magyar házaikban lehetőséget, teret biztosítani a gyerekeknek, hogy legalább kisebb csoportokban tudjanak csatlakozni az online órákhoz, hiszen nemcsak az általuk szervezett magyar nyelvű oktatás, hanem az állami tanítás is online zajlott. Mivel sok kis lélekszámú falu van a térségben, amelyben adott esetben kevés fertőzött is volt, több település esetében is tudták folytatni az iskolán kívüli tevékenységeket „offline”, a szabályok és előírások betartásával. Ezzel párhuzamosan volt, ahol online órák voltak. Az év elég változatos, kaotikus volt az elnök szerint, de ennek ellenére nem maradtak ki gyerekek az oktatásból, a szervezet igyekezett mindenki számára biztosítani az internetelérést. Például ilyen módon segítették azokat a fiatalokat is, akik Csíkszeredában – általában bentlakásban elszállásolva – tanulnak. Ők most többnyire a szervezet közösségi házaiból csatlakoztak a tanóráikhoz. Azzal nem számolt a román kormány, hogy hiába kap tőlük egy táblagépet a gyerek, lehet, hogy nincs infrastruktúra, hogy csatlakozhasson is” – hívta fel a figyelmet a szervezet vezetője. 

 Pogár László szerint sok család nem engedheti meg magának, hogy az otthonukban internet legyen, sőt olyan esetek is vannak, ahol mondjuk egy telefon sincs otthon, így a gyerekeknek egy teljesen új „világgal” kellett megismerkedniük. Az ilyen esetekben a szervezet pedagógusai igyekeztek hangsúlyt fektetni arra, hogy megismertessék velük a felületet, az alkalmazásokat, programokat. Nagyon kevés fiatal maradt ki a tevékenységekből A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége, mely Moldva területén összesen több mint 1400 gyerekkel foglalkozik, az idei évet is a járványhelyzethez alkalmazkodva tervezte meg. Átszerveztek, átgondoltak előzetes terveket, átcsoportosítottak összegeket, igyekeztek eszközöket vásárolni azoknak az gyerekeknek, akik nem kaptak az államtól. Moldva területén – Bákó városát leszámítva – február 8-án fizikai jelenléttel indulhatott az oktatás, aminek nagyon örülnek, és amit nagyon támogatnak. Attól függetlenül, hogy mit hoznak a számok, illetve a félév, remélik, hogy az opcionális tevékenységeket kis létszámban, a szabályokat betartva, de továbbra is személyes jelenléttel tudják majd megtartani. Ezekből az iskola utáni, melletti tevékenységekből nagyon kevés fiatal maradt ki a járvány kezdete óta, bár volt egy-két eset, amikor a szülők nem engedték a gyerekeket. Pogár László szerint az illető falvakban viszonylag jó a helyzet, hiszen ezek mondhatni zárt, elzárkózott települések. „Tudja mindenki, hogy van vírus, tudja mindenki, hogy veszélyes, de nem ezt helyezik előtérbe, emiatt nem tiltják el a gyerekeket a programoktól” – ismertette az MCSMSZ elnöke. A pedagógusokat is tesztelték az elmúlt hónapokban, igyekeztek mindenre figyelni, maszkokat, fertőtlenítőszereket biztosítani. A szövetség elnöke maga is átesett a víruson, és az ő személyes esetét is igyekeztek „okosan felhasználni”: felhívták rá a lakosok figyelmét annak érdekében, hogy legyenek elővigyázatosak, illetve mintegy figyelmeztetésként is, hogy igenis van vírus, óvakodni kell.

 Felvállalták, hogy találkozhassanak A közösségekben, ahol a szövetség tevékenykedik, mind a felnőtteknek, mind pedig a gyerekeknek fontosak a hagyományok. Kezdetben próbáltak több hagyományos, hagyományőrző tevékenységet áthelyezni online térbe, de az embereknek nagy igényük volt a személyes találkozásokra, így amit, amikor csak lehetett, szabályokat, távolságot betartva, megszerveztek, megtartottak. Az adventi éneklésekre, az ünnepek előtti készülődésre nagy igény volt, ez pedig felülírta a vírustól való félelmet: ha csak lehetett, ösztönözték a személyes találkozást, a hagyományok tanulását, ápolását. „Ez számomra is pozitív. Pozitív, hogy harcolnak, hogy felvállalják azt, hogy találkozzanak. Ha kell, akkor több kisebb teremben, de megtalálják, megtaláljuk a megoldást, hogy mégis találkozzunk, beszélgessünk, énekeljünk, meséljünk. A közös szövés, varrás, éneklés erősítik az identitástudatot, és ilyen szempontból nagyon fontos, hogy ne csak egy eszközön keresztül lássuk egymást” – jelentette ki az elnök. 

A szövetség már készül a 2021/2022-es tanévre is: Pogár László hangsúlyozta, hogy járványhelyzet ide vagy oda, ők továbbra is várják Moldvába a magyar pedagógusokat, akiknek igyekeznek minden szükséges körülményt biztosítani. Ugyanakkor remélik, hogy a magyar kormány továbbra is segíti őket, illetve a térségben lakókat. Mint például a tavaly beindult anyasági programmal is: a frissen édesanyává vagy édesapává vált szülők, akik a csángó kisebbséghez tartoznak és a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének tagjai, 1000 lejes egyszeri támogatásban részesülnek.

Tóth Gödri Iringó

text