A nyugodt, régi tempót kell visszahozni a néptáncokba is

Beszélgetés Fazakas Jánossal

A nyugodt, régi tempót kell visszahozni a néptáncokba is
Beszélgetés  Fazakas János néptáncossal, oktatóval

A néptánc azon eltűnő értékeink egyike, amely odafigyeléssel és odaadással visszailleszthető a vidéki társadalom ünnepnapjaiba. Egy kis szerencsével pedig akár a városi emberek életébe is. Csupán olyan szakemberekre van szükség, akik hittel, a kellő megszállottsággal és tudással rendelkeznek. Fazakas János, néptáncos és oktató, egész életét a tánc töltötte ki. Az 1990-es újraindulástól, húsz éven keresztül volt a Maros Művészegyüttes tagja, előtte azonban – és azóta is – oktatta és oktatja a néptáncot. Tevékenységét díjazta a magyar állam a Magyar Arany Érdemkereszttel, legutóbb pedig, tavaly ősszel, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Kallós Zoltán díjában részesült.

Az alábbi összeállításban Fazakas Jánossal beszélgetünk néptáncról, gyűjtésről, oktatásról, visszatanításról, szenvedélyről.

text