A néptáncos idővel fáradó teste sem feledteti a muzsika iránti elköteleződést; sokan zenészként őrzik tovább a hagyományokat. A három éve működő Vásárhelyi Népzenetanoda a napokban némi kihagyás után ismét színpadra lépett.
A népzene kiapadhatatlan forrás, örökös lelki gazdagodás értékes útját kínálja. A Vásárhelyi Népzenetanoda részben táncosból lett muzsikusai szüntelen lendülettel tanulnak évtizedes múltú zenésztársaktól, oktatóktól. Egyikük, a velencei Bobár Zoltán „Bobi” zenetanárként a Kultúr Kanapé szombati felvételén is segítette a három éve működő vásárhelyi bandát.
– A szorgalom és az akarat a Vásárhelyi Népzenetanoda tagjainak legnagyobb erőssége, másként a tehetségük sem mutatkozna meg. A legtöbbjük táncosból lett zenész, ami hatalmas előny a műfajban. Ha például egy rendezvényen kérnek egy táncrendet, pontosan tudják, milyen tempóra járják szívesen a táncosok – mondta a felvétel előtt a neves brácsás és harmonikás Bobár Zoltán. Tudja jól, hiszen a zenetanár egykor pontosan így kezdett muzsikálni.
– A tánc nagyon igénybe veszi a testet, sokan lesérülnek, elfáradnak, de közben tovább munkál a népzene iránti szeretet.
Nekem megadatott a lehetőség, hogy első kézből tanultam, felbecsülhetetlen érték és tanulság. Legnagyobb mesterem Fodor Sándor „Neti” kalotaszegi prímás, aki megmutatta, miként kell igazán muzsikálni. Láttam, ahogy vezette a zenekarát, ahogy megtanította a brácsást arra, miként legyen jelen a zenekarban, hol a helye, mi a feladata, majd sorra a többi hangszeressel. És mindehhez mit tesz hozzá a prímás – mondta.
Március 6-án, szombaton mutatják be a Vásárhelyi Népzenetanoda koncertjét
A végtelen tárház
– A zene szeretete és a fejlődésük iránti vágy a legfontosabb. Saját motivációjuk nélkül kevés lennék mindehhez. Én legfeljebb inspirálhatom őket, és ha ez sikerül, egy hullámhosszon leszünk, és ez a gondolat visz bennünket előre – mondta arra a kérdésre, a technikai tudáson túl milyen gondolatisággal kínálhatja meg tanítványait. Gyöngyösi Ferenc, a tanoda alapítója erről úgy fogalmazott: a magyar népzene tárháza végtelen, teljesen elsajátítani képtelenség egy emberélet alatt.
A Vásárhelyi Népzenetanoda három éve létezik, a nulláról jutottak el idáig.
Erre különösen büszkék. Három összeállítással, szívüknek kedves tájegységek, a Szilágyság, Kalotaszeg és Vajdaszentivány népzenéivel készültek a vásárhelyi Bessenyei Ferenc Művelődési Központ felkérésére, a Kultúr Kanapé felvételére. Előadásukat a vásárhelyi Kankalin Néptáncegyüttes tagjai, Kis-Jakab Péter és Pap Szilvia tették teljessé.
Tudják, mennyire nem megy
– Nem is olyan régen egészen az alapoknál kezdtük, onnan, hogy egyáltalán meg tudjuk szólaltatni hangszereinket – fogalmazta meg Gyöngyösi Ferenc. Hozzátette: próbáról próbára fejlődnek, csiszolják tudásukat.
– Nyílik a fülünk a muzsikára. Minél többet játszunk, annál jobban tudjuk, mennyire nem megy, de a közönségnek egyre jobban tetszik. Így a fejlődésünk, a mi örömünk a közönségé is egyszerre – mondta útjuk sajátos dinamikájáról és a zenei gazdagodás útjáról. Zenetanáruk, Bobár Zoli szerint a zenei technika elsajátítható, de azt a személyiség viszi tovább, így felismerhetők a muzsikusok egyéni stílusjegyei.
Tábori Szilvia
