Molnár utcai táncház

Valamikor a nyolcvanas évek elején meg akartam spórolni a beugró árát a Molnár utcai táncházba. Nem szép, de az volt a tervem, hogy besunnyogok.  A zenészeket általában beengedték és elhatároztam, hogy annak adom ki magam. Nagyon kezdő voltam akkor és azt találtam ki, hogy magammal viszem a brácsámat.  Még az is eszembe jutott, hogy elég ha a csak tokot viszem, de ez nagyon nagy csalásnak tűnt úgyhogy elvittem a hangszert is végül.
 Simán bejutottam és igyekeztem a brácsától minél gyorsabban megszabadulni. Elrejtettem a körbe elhelyezett székek mögé és beálltam székit tanulni, de előtte a megspórolt pénzből megittam 2 deci bort.

Tanulás közben egy lány nagyon megtetszett  és imponálni akartam neki. Nem volt tervbe véve, hogy én elő is merem venni a hangszert, de valahogy felbátorodtam. A bor meg a lány megtette hatását! Lássa ,hogy  én nem csak ügyesen pattogok itt a parketten, hanem zenész is vagyok!  Erőt vettem magamon és előkotortam a hangszert. Leültem a zenekartól jó messzire de még a  színpadra. Nem szólt rám senki és elkezdtem fűrészelni! Egész jól ment, szinte belemelegedtem  mert igazából nem is hallottam, hogy én mit játszom. Ez egy darabig így ment, már nem tudom ki volt a kontrás szólt menjek már közelebb a mikrofonhoz és játsszak egy kicsit ő elmegy a büfébe, jön mindjárt vissza. Megijedtem, de közelebb húzódtam és akkor tapasztaltam meg, hogy én tulajdonképpen mit is játszom. Halmos Béla csak a 90-es évektől zenélt a Kalamajka táncházban, de éppen akkor ő volt a  prímás. Egyből észrevette, hogy valami nem stimmel és a legismertebb széki dallamok közül is a legismertebbeket kezdte játszani.

Rendesen leizzadtam és már nem is tartottam magamat olyan jó fejnek, hanem nézegettem a büfé felé, hogy mikor jön már a felmentő váltás. Szerencsétlenségemre bizony nem érkezett meg és lement a széki táncrend. Teljesen megsemmisültem. Föl se mertem nézni Bélára. Ebből biztos nagy lecseszés lesz! Sebtében  összepakoltam és igyekeztem elhúzni az irhámat.

De akkor odajött  Béla és azt mondta: “ Jó lesz ez, alakul! ” .

Akkor ez nekem annyira  jól esett, annyi biztatást adott! Ráadásul az imponálás is eredményes volt! 


Boskó András

text