Amikor a sült kakas elrepül

 Szép számmal szerepelnek a Parasztbibliában olyan szövegek, amelyek az egész keresztény Európával, Afrikával, a Kelet keresztény kultúrájával összekötnek minket

A Nagy Ilona és Lammel Annamária Kárpát-medencei gyűjtéseit tartalmazó Parasztbiblián nemzedékek nőttek fel, és fontos olvasmány ma is a mesemondók és a néprajz iránt érdeklődők számára.

  
A Meseszó Egyesület a Hagyományok Házával közös szervezésben, az Élőszóval – amit a népmeséről tudni kell című sorozat vendége ezúttal az online térben Nagy Ilona, aki az MTA BTK Néprajzi Intézetének nyugalmazott főmunkatársa és a Pécsi Tudományegyetem Néprajz-Kulturális Antropológia Tanszékének nyugalmazott docense volt.

A néprajztudós a könyv keletkezéséről beszélt, és arról, hogyan születtek a parasztság körében a Bibliát gyakran meglepő szabadsággal kezelő teremtés-és eredetmagyarázó történetek, illetve miképp juthattak apokrif evangéliumok lapjairól a paraszti szájhagyományba.

Nagy Ilona a hatvanas években kezdett eredetmondákat, legendákat gyűjteni. A Dél-Somogyi Darány volt a terepmunka egyik első helyszíne. A helyiek nemigen akarták segíteni a munkáját, de végül a falu szélén, a majorságban volt uradalmi cselédek közt talált egy nyolcvanéves bácsit, aki elmesélte neki, hogy volt az, amikor Ádám a Paradicsomkertből panaszra ment az Úrhoz, mert Éva nem fogadott szót neki.

A kutató ekkor érezte igazolva, hogy jó úton jár. Később Burgenlandban, a Felvidéken, Erdélyben tovább bővítette a gyűjteményt, amelyből először a szakdolgozata született meg, a nyolcvanas évek közepén pedig Lammel Annamáriával közösen, Somogyi Győző illusztrációival a Gondolat kiadónál megjelentették a Parasztbibliát. Nagy Ilona megemlékezett arról is, hogy a Vörösmarty téren hosszú sor kígyózott, mire elkezdődött a dedikálás, és sor elején két híresség állt: Garas Dezső és Gera Zoltán legendás színművészek.

A Parasztbiblia létrejöttét Erdélyi Zsuzsanna néprajzkutató is segítette, ő írta az előszót is, ám, amikor a frissen megjelent kötetbe belelapozott, az éppen egy pikáns történetnél nyílt ki, és megrémült, hogy mi lesz ebből. De mindezek ellenére, vagy ezzel együtt, a pártpolitika és a katolikus egyház is pozitívan fogadta a Parasztbiblia megjelenését, sőt sok helyen, a falusi templomokban ugyanott lehetett hozzájutni, ahol az Új Ember című hetilaphoz is.

A Parasztbibliában szereplő szövegek egyik része egyszerűen csak elmesél egy történetet az Ótestamentumból vagy az Újtestamentumból, és a beszélő hozzáteszi a saját érzé­seit, tapasztalatait, látásmódját. Vannak köztük olyanok, amik éppen kitöltenek valamilyen hiátust például elmeséli a Szűzanya vagy Szent József életét, vagy olyanok, amik valamilyen jelenségre, erkölcsi szabályra találnak bibliai ihletésű magyarázatot.

A szövegek másik részében azonban apokrif evangéliumokból származó történetek, motívumok bukkannak fel, és a szájhagyomány csiszolja, gazdagítja, változtatja őket. Apokrif, tehát a Szentírásba fel nem vett szövegekről a Krisztus előtti második századtól beszélünk. A tridenti zsinatig (1542) az egyház megtűrte a köreiben ezeket a szövegeket. A zsinatot megelőző századokban a kolostorokban temérdek ilyen történetet lejegyeztek, lemásoltak, velük kezdődött a Nyugat-Európai irodalmi hagyomány.

Ezeket a zömmel latin vagy görög nyelvű forrásokat a klasszika-filológusok kutatják, míg a falusi szájhagyományt a folkóristák, akik többnyire nem tanultak antik nyelveket. Némiképp ezért nehézkesebben futottak össze a szálak, és derült ki, hogy a falusiakhoz eljutottak, és szájhagyománnyá lettek az egykori írott szövegek.

Nagy Ilona példaképpen az egész keresztényvilágot behálózó sült kakas motívumos Krisztus-történetet emelte ki. Ő maga a német Johann Albert Fabricius német szerző 1709-ben és 1719-ben kiadott gyűjteményében talált rá egy Jean de Thevenot-tól (az 1600-as években kopt területeken gyűjtött) átvett sült kakas motívumos Krisztus-történetre, amelynek számos változata ismeretes Etiópiától Egyiptomon át egészen Magyarországig.

Az itthon gyűjtött verzióban Júdás, amikor rájött, hogy Jézus fel fog támadni, és ő árulása miatt megbűnhődik, elpanaszolta a feleségének, hogy rá bizonyosan rossz sors vár. A feleség éppen az asztalra tett egy tálon egy sült kakast, és azt mondta: akkor fog feltámadni Jézus, amikor ez a kakas feléled, és elrepül a tálról. Úgy is lett, feléledt a kakas nyomban. Júdás erre elfutott, kötelet kötött a nyakába, és véget vetett az életének.

Mint Nagy Ilona elmondta, a történetek közt sok a dualisztikus szemléletű: vagyis a világot nem egy teremtő teremti, hanem egy jó és egy rossz teremtő. Ha Isten a teremtő, akkor az ördög, aki utánozza. Ha Jézus a jó teremtő, akkor Szent Péter, aki csak gyatra másolatot képes teremteni. A magyar anyagban – mint mondta – az egyik leggyakoribb kettős Jézus és Szent Péter. A Parasztbibliát utoljára 2005-ben adták ki, így mint Nagy Ilona megjegyezte, felnőtt egy generáció, akiknek kimaradt az olvasmányai közül, miközben az élőszavas magyar mesemondók számára alapműnek számít.

A kutató összegzésében kiemelte, hogy számos olyan történetet közöltek a könyvben, amely invariáns, vagyis sehol máshol nem fordul elő, de szép számmal szerepelnek olyan szövegek is, amelyek az egész keresztény Európával, Afrikával, a Kelet keresztény kultúrájával kötnek össze minket.

Varga Klára

text