Akiknek a népzene egy varázslat…

… és ha a húrok közé csapnak, azokat is mélyen megérinti a népzene varázsa, akik hallgatják őket. Öt fiatalember, akik elkötelezték magukat az autentikus népzene művelése és népszerűsítése mellett. Kristóf Bálint, Kristóf Áron, Badin Szilárd, Ibos Bálint és Ulbrik András Márk a Sajó Banda tagjai, akik a Rozsnyón működő Borostyán Táncműhely égisze alatt működnek immár több mint két éve.

Kristóf Bálint, az együttes vezetője rögtön a beszélgetésünk elején hangsúlyozta, nem kell azt hinni, hogy kizárólag csak a népzene a kedvencük, dehogyis, kedvelik ők a könnyűzenét is, még könnyűzenei együttesekben is zenéltek, de a népzene az számukra más, az valóban a szívük, lelkük közepe és öröme. Hallgatva zenélésüket ez minden erőlködés nélkül elhihető.

De nagyon közel áll hozzájuk a néphagyomány, a néptánc, a népmesék világa és mindaz, ami elődeink öröksége, a ránk hagyott eredeti gazdagság, amellyel nem mindegy, hogy a következő generációk miként sáfárkodnak.

Ők valamennyien olyan családban nevelkedtek, ahol mindez fontos volt, viszont soha senki nem kényszerítette őket, hogy néptáncot tanuljanak, népzenét gyakoroljanak, a népszokásokat tanulmányozzák, de ezek természetesek voltak nekik, olyan természetes, minthogy egy magyar anya gyereke csak magyar iskolában tanulhat. A néptánc és a hangszeres zene tanulása is a lehető legtermészetesebben jött az életükbe.

Majd bő két évvel ezelőtt, amikor a Hagyományok Háza Szlovákia keretében megindult a magas színvonalú népzeneoktatás, még nagyobb kedvet kaptak a zenéléshez. Lendített ezen ifjabb Gelencsér János hozzáértő szakmai, oktatói tudása, akinek gyakorlati útmutatói sokat adtak mindnyájuknak.

A névválasztással kapcsolatosan Kristóf Bálint elmondta, hogy együttesük kezdetben a Majd Eccer néven működött, de később úgy ítélték meg, hogy a Sajó név jobban illik hozzájuk.

A névadó a tájegységükhöz közeli Sajó folyó volt, és úgy érezték, hogy a folyó szimbolikája nem elhanyagolható, ahogy a folyó viszi a vizet tájak, emberek között, úgy akarják ők is a népzenét népszerűsíteni, elvinni minél többfelé, minél több embert meggyőzni annak szépségéről.
Ez már sikerült is, hiszen műsoraikkal bejárták a környéket, de zenéltek már távolabbi helyeken is, így Nagykaposon és a magyarországi Szarvason is. Ami pedig a legfontosabb számukra, hogy autentikus népzenét akarnak játszani, olyan helyeken húzni a talpalávalót, ahol a közönség, a résztvevők is erre nyitottak, ezt értékelik és velük együtt gondolják, hogy ezt kell a maga valóságában művelni és megőrizni. Nagyon szép emlékeket őriznek azokról a táncház találkozókról, népművészeti rendezvényekről, amelyeknek a környéken részesei lehettek.

Törekvéseiket igazolták azon az online koncerten is, amelyet a közösségi oldalon közvetítve láthattak, hallhattak legutóbb az érdeklődők. A mintegy 45-50 perces műsor lendületesre, pergősre sikeredett, amelyben a gömöri, magyarbődi, bodrogközi, Vág- és Garam-közi tehát hazai népzenén kívül szilágysági és vajdaszentiványi gyűjtésű darabok is felhangoztak.

Nyilvánvaló számukra, hogy előbb a közvetlen környezetük zenéjét akarják közvetíteni, majd szélesíteni a repertoárt a határon túli, magyarok lakta térségek zenéjével. A tagok úgy mondják, még működésük kezdetén állnak, bár már bizonyos utat megtettek. Mi pedig biztosak vagyunk benne, hogy még sokat hallunk felőlük, hiszen fiatalok, de rendkívül céltudatosak és eltökéltek. Az együttes legfiatalabb tagja még alapiskolás, egyikük gimnazista, Kristóf Bálint a budapesti Táncművészeti Egyetem hallgatója, ketten pedig szintén egyetemi hallgatók. Szabadidejüket töltik a zenével és zenetanulással.

A járvány idején sem álltak el ettől. Mint a vezető elmondta, talán még nagyobb odafigyeléssel gyakoroltak ezekben a hónapokban. Gelencsér János rendszeresen küldte nekik a gyakorlásra szánt anyagokat a meghatározott tanterv szerint, majd ellenőrizte az eredményt. Azt állapították meg, hogy a fejlődésük még nagyobb lendületet kapott, összeforrottabb lett a csapat, és érezhetően mindenki jóval nagyobb kedvet kapott a zenéléshez. Persze, a személyes kapcsolat valamennyiüknek hiányzott, de amit tudtak a technika segítségével megoldottak, no és bíznak benne, hogy most már szebb napok jönnek. A bezártság hozadéka volt az online koncertre összeállított anyag is. A továbbiakban persze szeretnének személyesen is találkozni a közönséggel, fellépni minél több településen, elvinni az autentikus népzenét minél több helyre. Lehetőség szerint pedig versenyeken is megmérettetni magukat, akár a felvidéki népzenei együttesek között, akár szlovák közegben is.

Közben odafigyelnek az utánpótlásra is, már ott van a nyomukban a Kis Sajó, amely tagjainak ugyanaz a szándékuk, mint az útmutató Sajó Bandának, először tanulni, gyakorolni, összekovácsolódni, majd szerepelni.

És már ők is bizonyítják, hogy a mai fiataloktól sem idegen a népzene, a néphagyomány, csak meg kell mutatni nekik annak szépségét, tudatosítani kell bennük, hogy küldetést képviselnek, hogy értelme van a gyakorlásnak, a fellépéseknek. Hogy a bőgő, a brácsa, a hegedű, a cimbalom olyan zenét közvetítenek, amely régtől a miénk és még sokáig az is kell, hogy maradjon. A Sajó Banda tagjai ezt már nagyon jól tudják és mindent meg is tesznek azért, hogy ez így legyen!

Benyák Mária

text