Mesével és énekkel gyógyuló gyermekek

Korzenszky Klára a Mandinernek

A Bethesda gyermekkórház pszichológusával, a Klárisok zenekar énekesével beszélgettünk gyermekpszichodrámáról, a közös éneklés fontosságáról és pünkösd misztériumáról.

Van jelentősége annak, hogy gyermekpszichológusként és zenészként is népmeséket választ?

Igen. A népmesék erejét használom a terápiáim folyamán és a koncerteken is, mert rendkívül jótékony hatásuk van. Évezredek alatt kristályosodtak ki, a kultúránkkal párhuzamosan alakultak. Minden népnek megvannak a maga meséi és történetei, melyek útmutatásként szolgálhatnak.

Pünkösd misztériuma a Szentírásban a Szent­lélek kiáradása az apostolokra, s rajtuk keresztül az egész világra, az egész emberiségre. A népmesékben, népdalokban hogyan jelenik meg a pünkösd? 
A magyar néphagyományban a pünkösdi népszokások széles tárházát találhatjuk meg. Fő céljuk a termékenységvarázslás és a természet megújulásának ünneplése volt. Énekes-táncos gyermekdalaink, népdalaink pontosan őrzik ezeket a hagyományokat.

Mit tudunk meg belőlük elődeink életéről?
A népszokásokban mindenkinek megvolt a maga szerepe. A pünkösdikirály-választás során például a legények ügyességi játékokkal versenyeztek, és a győztes egy évig birtokolhatta a királyi címet. A lányok játéka a pünkösdölés, a pünkösdikirályné-­járás, ennek a szokásnak az eredeti célja a termékenységvarázslás volt. Akárcsak a természet megújulását jelképező zöldág-járás szokásának, amelynek télkiűző, nyárhívogató énekes-táncos felvonulásként rontáselhárító szerepet is tulajdonítottak. És még sorolhatnánk a rítusokat.

Lehet ma aktuális üzenetük a pünkösdi nép­hagyományoknak?
A mai kor embere számára ezek a szokások talán már értelmüket vesztették, pedig nagyon fontos üzenetet hordoznak: figyelnünk kell a természet egyensúlyára, megújulására.

Ön hogyan került közel a népmesék és népdalok világához?
Nagycsaládban nőttem fel, a zene, az ének, a tánc a mindennapjaink része volt. Klasszikus zenét tanultam, sokáig fuvolistának készültem, mellette kezdtem el a Bihari János Táncegyüttesben táncolni és az Óbudai Népzenei Iskolában Juhász Zoltánnál, Fábián Évánál népzenét tanulni. Gyakorlatilag belenőttem a néptánc és a népzene világába. Néphagyományaink annyira magával ragadók, hogy aki gyermekkorában kerül közel hozzájuk, annak az életformájává is válhatnak. Nekem hosszú ideje a népzene és a világzene határozza meg mindennapjaimat: énekeltem például a Tűz Lángja, a Ghymes és a Makám zenekarban.

Mindeközben elvégezte az ELTE pszichológia szakát. Azért ez nem mindennapos teljesítmény…
Édesapám orvos, az, hogy ő gyógyítással foglalkozik, meghatározó volt számomra. Már a gimnáziumban eldöntöttem, hogy pszichológiát szeretnék tanulni.

Gyermekpszichológusként népdalokkal és a népmesékkel is gyógyít, énekesként pedig beemeli a terápiás módszereket a gyerekkoncertekbe. Ötvözni tudja a kétféle szaktudást, de hogyan viszonyul egymáshoz az énekesi és a pszichológusi énje?
Párhuzamosan formálódtak, és végül összefonódtak: most már elválaszthatatlanul egymásra épülnek. De ez fokozatosan alakult így. A pszichológián belül a gyermek- és fejlődéspszichológia irányát választottam, s olyan módszereket is megismertem, mint a gyermekpszichodráma, a meseterápia és a zeneterápia. A néptáncegyüttesben való felnövés pedig azzal is járt, hogy gyermekcsoportokat vezettem, így megtapasztaltam, hogy a közösség ereje, a zene és a tánc hatása a gyerekekre és az egymással való kapcsolatukra mennyire jótékony.

Ferenczi-Bónis Orsolya

text