Almási István emlékére

(Kolozsvár, 1934. december 8. – Kolozsvár, 2021. március 8.)

Jó nekünk, szabad nekünk rácsodálkozni arra a tartalmas életpályára, mely egy olyan személyiségé, mint Almási István Tanár úr. Aktualitása mégis fájó, mert búcsúzni kell. S bizonyára a napokban sokan teszik majd, most mi is kicsit emlékezünk.
 
 
Almási István kolozsvári születésű népzenekutató  több mint fél évszázados tevékenysége során 130 erdélyi helységben mintegy 5000 vokális és hangszeres dallamot gyűjtött, s körülbelül 4000 dallamot és szöveget jegyzett le magnetofonszalagról. Főleg azokon a tájakon folytatott kutatásokat, amelyeknek népzenéje korábban egyáltalán nem, vagy alig volt ismert, így például az Érmelléken, a Szilágyságban, a Lápos mentén, Aranyosszéken, a Nyárádmentén, a Kis-Küküllő—Maros közén, a Homoród mentén és Háromszéken. Tudományos vizsgálódásai főként a népi dallamok osztályozási, rendszerezési és tipológiai kérdéseire, az etnikai kölcsönhatásokra, a népdalgyűjtés módszertani problémáira és az erdélyi népzenekutatás történetére irányultak. Számos kötete jelent meg különböző kiadónál,  jelentős számú tanulmány,  cikk  és recenzió szerzője, népzenetudományi, zenetörténeti és egyházzenei előadásokat tartott Romániában és külföldön.  A „zenetudományok doktora” címet Az erdélyi magyar népzenekutatás kezdeti szakasza című disszertációjával szerezte meg. Zenetudományi munkássága elismeréseképpen a Magyar Köztársaság Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma 2001-ben Szabolcsi Bence-díjjal tüntette ki. 2007-ben Budapesten a Magyar Művészetért Díj Kuratóriuma Kodály Zoltán-emlékdíjat adományozott neki, a Magyar Tudományos Akadémia - Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottsága pedig 2009-ben Arany János Éremmel jutalmazta. Egyebek mellett a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjaként, a Magyar Kodály Társaság tiszteletbeli tagjaként, a Magyar Néprajzi Társaság levelező tagjaként tevékenykedett a népzenekutatásban és az oktatásban. 

Közvetlen, személyes kapcsolatunk folytán nekünk, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemnek, a Zene Intézet oktatói-hallgatói közösségének Ő elsősorban: Tanár úr. A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Zenetanári szaka mindig is megtisztelőnek érezte, hogy Almási István elvállalta a magyar folklór oktatását fakultásunkon. Bartók és Kodály vonalát folytatva, Jagamas János közvetítésével, Almási István fanatikus ügyszeretettel áldozott a magyar népzenének. Hozzáértését, nagy tudását megosztotta velünk is, személyiségének kisugárzását a Marosvásárhelyi Zeneművészeti kar több éven keresztül élvezhette. Lelkes odaadására jellemző, hogy nyugdíjas létére is vállalta azoknak az utazásoknak a fáradalmait, amelyek árán hetenként látogatott el hozzánk. Előadási stílusa és a dolgok fontosságának pózmentes, de szuggesztív képviselete által nagy népszerűségnek örvendett a diákok körében, bár igényessége és módszerei gyakran próbára tették az egyes évfolyamok képességeit. Felfedezték, hogy a népzenei kultúra kisebbségi helyzetben ugyanolyan megtartó erő lehet, mint a nyelv vagy a vallás. Ez a tudat sokszor feljavította eredményeiket. Az a tény, hogy szakunk indulásakor már szerepet vállalt nálunk, érezhetően megnövelte a Marosvásárhelyi Zenetanárképző vonzerejét.

A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem 2010 április 27-én nemcsak pályafutása előtti meghajlásként, hanem a Zeneművészeti Kar elindításában nyújtott segítségért, valamint több évfolyam hallgatóinak a magyar népzene világába való beavatásáért, köszönetként Almási Istvánnak Doctor Honoris Causa címet  adományozott. Az erről szóló értesítésre válaszolva, levelében a következő sorokat küldte: „Nagyon hálásan köszönöm, hogy a rendkívül megtisztelő díszdoktori cím odaítélésére engem javasoltak. Ezt a magas kitüntetést természetesen örömmel és büszkeséggel elfogadom. Habár a sors úgy akarta, hogy vásárhelyi tevékenységem voltaképpen csupán alig fél évtizedet öleljen fel, elmondhatom, hogy a hallgatóimat szerettem, s úgy éreztem, hogy a többségük is engem. Kitűnő, kölcsönös megbecsülésen alapult a viszonyom a tanár kollégákkal és mindenkivel, akivel ott kapcsolatba kerültem. Ebben rejlett a titka annak, hogy hajlott korom ellenére nem fárasztott sem az utazás, sem a tanítás, sőt mindig valósággal felüdülve jöttem haza.”

Az ajándékba kapott megannyi felbecsülhetetlen értékért hálásak vagyunk. Meggyőződésünk, hogy a tudományos igényesség, a kultúra iránti elkötelezettség, a nemes nagylelkűség, emberség és a derű magvai mind jó helyre estek, hallgatók és tanártársak lelkébe, akik minden erejükkel az ő színvonalához igyekeznek majd felzárkózni.

Isten veled, Almási István Tanár úr, emlékezetünkben mindig élni fogsz!

dr. Elekes Márta-Adrienne muzikológus,

a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem - Zene Intézetének vezetője

text