Máig áthatja Bakó Katalin és Ujvári Gábor életét a népzene

A csíkszeredai születésű, de gyerekkorát Kiskunhalason töltő könyvtáros, népdalénekes Bakó Katalin és a népzenében szintén otthonosan mozgó férje, Ujvári Gábor voltak a kedd esti Forrás-Új Tükör Klub vendégei a kiskunhalasi Közösségek Házában. Meséltek a népművészet iránti érdeklődésük kialakulásáról, halasi élményeikről, egymásra találásukról és közös produkcióval is megörvendeztették a jelenlévőket.
  
Általános iskolás volt Bakó Katalin, amikor megszerette a népzenét első népdalversenyes szereplése során. Megnyerte a versenyt és onnantól kezdve országszerte járt népzenei táborokba, táncolt az akkoriban alakult Halas Táncegyüttesben. A táboroknak köszönhetően a magyar népzene dialektusainak stílusa rabul ejtette, úgy érezte, az ének és a tánc együtt olyan kifejezési forma, ami sok helyzetben erőt ad.

Katalin elhivatottságát és tehetségét bizonyítja, hogy tizenhat évesen, 1993-ban megkapta a Népművészet Ifjú Mestere miniszteri kitüntetést. Ekkora már a Kiskunhalason zajló intenzív népzenei-kulturális élet aktív tagja volt, és ebben a pezsgő közösségben találkozott későbbi férjével, Ujvári Gáborral, akit a népzene hozott a városba.

 
– Voltak vargabetűk a mi kapcsolatunkban, hiszen amikor 1990-ben Halason először találkoztunk, én még nem voltam tizennégy éves, Gábor viszont huszonhat esztendős volt akkor. Végül hét év telt el az egymásra találásunkig – mesélte Bakó Katalin. Majd 1998-tól tíz éven át Ujvári Gáborral, már mint a férjével voltak oszlopos tagjai oktatóként a halasi Ördöngös Népzenei Táboroknak. Katalin éneket, Gábor furulyát és táncot tanított a fiataloknak.

– Nagy kihívás volt sok, különböző énektudású gyerekkel foglalkozni, ugyanakkor nagyon élveztük. Megtanultak a fiatalok közösségben létezni, kifejezni önmagukat, és több táborozó zenei pályán helyezkedett el később
– összegezte a táborok jelentőségét Bakó Katalin.

A halasi táborok kezdete előtti évben Ujvári Gábor másodmagával megalapította a moldvai csángó és gyimesi népzenét játszó Sültü zenekart, ahol a szabadidejében mai napig kavalon és furulyán játszik.

– Életem egyik meghatározó élménye volt megtapasztalni a Ceausescu-rendszer bukása után az addig csak felvételről hallgatott moldvai csángó élő hagyományt. Öröm volt látni, hogy vannak zenészek Moldvában, akiknek élő gyakorlata volt még a zenében. Felejthetetlen élmény volt találkozni velük – emlékezett vissza akkori érzéseire Ujvári Gábor.

Bár a házaspár a mai napig nagy rajongója a népzenének, főállásban mindketten más területen helyezkedtek el. Katalin gyerekkorából hozta a magyar nyelv, a szavak és a könyvek szeretetét, így kisebb-nagyobb kitérők után végül magyar–könyvtár szakon diplomázott, jelenleg az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum munkatársa. Gábort pedig bár gyerekként a csillagászat érdekelte igazán, végül más területre került, most egy multicég rendszermérnökeként keresi a kenyerét.

Mester-Horváth Nikolett

text