Víz az apadó kútba

Lakatos Mónika és a Cigány Hangok

A WOMEX életműdíjas Lakatos Mónika az idén készített egy hibátlan albumot Hangszín címmel a Cigány Hangokkal. Más volt a koncepció, mint anyazenekarával a Romengoval és más volt a felállás is. Az albumon Lakatos Mónika mellett Balogh Andrea, Balogh Ildikó Krisztina, lánya Rostás Dzsenifer énekelt, Lakatos Róbert gitározott, Kovács A. Máté kannázott, szájbőgőzött és természetesen gitáron és tamburán férje és szerzőtársa, Rostás Mihály Mazsi játszott.

A pandémia miatt alig volt lehetőségük élőben bemutatkozniuk. Most, hogy engedett a járvány szorítása turnéra viszik az anyagot. Ez magában nem lenne hír, de az már igen, hogy kizárólag Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében kilenc fellépést tartanak július 3-8 között. Olyan helyszíneket választottak, ahol eddig még nem léptek fel egyik formációjukkal sem. A turné állomásai olyan falvak - Nagyecsed, Ópályi, Nyírparszasznya, Fábiánháza, Porcsalma, Vaja, Mátészalka -  ahol önerőből nem vagy csak nehezen tudták volna finanszírozni a koncertek költségeit. Másrészt az itt élőknek egészen elképzelhetetlen, hogy valaha is Budapestre vagy akár Nyíregyházára eljussanak egy-egy koncertre. A legtöbb esetben az orvoshoz vagy a munkába járás is komoly problémát jelent számukra. 

A Cigány Hangok és a Romengo legtöbb tagja innen indult, a családjuk, a szűkebb és tágabb oláh cigány közösségük zenei hagyományait hozták magukkal. Most megfordul az irány, visszatérnek az origohoz. Ez manapság már csak igy van, hisz lassan több az autentikus népzenekar Budapesten, mint Erdélyben, vagy Szabolcsban. Ebben nincs semmi meglepő, hisz közhely, hogy a falusi közösségek struktúrája, élete - amelyekben a hagyományos népzene, népdal az élet szerves része volt - szétestek, minden alapvetően megváltozott. Elapadóban a forrás. 

A Cigány Hangoknak összejött a támogatás, hazaindulnak. Remélhetőleg kerül víz az apadó kútba. 

text