Agócs Gergely, aki mesékkel tölti meg a Káli-medencét

Talán nem túlzás azt állítani, hogy Agócs Gergely már oszlopos tagja a Kőfeszt fellépőinek. Ahogy tavaly, úgy idén is különleges hangulatot teremt majd a Balaton-felvidék lankái között és a magyar népmesék világába kalauzolja el a kicsiket és nagyokat egyaránt.

De ki is ő, honnan is jött és milyen út vezetett a mesemondás művészetéhez? Nos, Agócs Gergely története a felvidéki Érsekújváron kezdődött 1969-ben, 16 évesen pedig már népdalgyűjtéssel foglalkozott. Többszáz órányi felvétellel a háta mögött nem csoda, hogy beszippantotta a folklór világa. 1987-ben maga is elkezdett zenélni, a Csámborgó Zenekar tagja lett, majd 1990-ben alapító tagja lett a Szlovákiai Magyar Folklórszövetségnek, 1993-ban pedig megkapta a Népművészet Ifjú Mestere díjat.

Játszik dudán, furulyán, tárogatón és hegedűn. A sokszínű zenei tudás 1997-ben egy diplomával párosult az ELTE-BTK néprajz szakán, majd folklorisztikából doktorált. Az egyetemi élet után egyenes út vezetett a Fonó Zenekarhoz, amelynek mai napig tagja. De Agócs Gergely nemcsak elsajátította a tudást, hanem át is adja a jövő generációjának és népzenei oktatást tart általános- és középiskolákban.

 Mesét mondani, világot teremteni

A laikusok talán nem is tudják elképzelni, hogy a mesemondás és a mesék világa mennyire árnyalt és sokrétű terület. Agócs viszont ezt profi, már-már tudományos szintre emelte, elég elolvasni, hogy ő mit gondolt a mese és az emberek, azaz a hallgatók közötti kapocsról. Egy pár évvel ezelőtti interjúban így mesélt erről:

A jó mesemondók a mögöttünk álló évezredek során minden anyanyelvi kultúrában, a mesemondás gyakorlatában a beszélt nyelv piramisának csúcsát alkották meg. A nyelvművelésnek is fontos eszköze volt a mesemondás. A mesélés közben olyan árnyalatok születtek meg a beszélt nyelvben, amelyek miatt nem csoda, hogy hallgatósága tátott szájjal hallgatta a mesemondót. Ez az a szavakkal történő rabul ejtés mozzanata, ami miatt szívesen hallgatjuk a mesét. És pont azon fordulatok miatt, amelyeket a mesék nyomtatása, publikálása közben a szerkesztők javarészt kigyomláltak. A jó mesemondók gyakorlatát próbálom követni (…) Az ember valószínűleg azért mesél mesét, mert a társas együttélés szabályait kódolják ezek a régi, sok esetben több ezer éves történetek. Nem véletlen, hogy e történetekben gyakran egyes hiedelemképzetek, régi, elfeledett istenségekhez vagy kultúrhéroszokhoz kapcsolódó elképzelések is testet öltenek. Magyarán a mese olyan narratívákat mond el, amelyek keretében megvalósulhat az értelmes emberi élet.
 
És bár Agócs Gergelyt nevezhetjük egyszerűen a hazai hagyományőrzés egyik bástyájának, számára mégsem a hagyomány megmentése a fontos, hanem az ember. Ahhoz viszont, hogy boldog, értékes és kiegyensúlyozott emberek legyenek, a család, a nemzetség és a közösség összetartó ereje elengedhetetlen. Ebben pedig a hagyományok életben tartása segít, aminek fontos eleme a mese. Ami olykor letaglóz, összeköt, meghökkent, megnevetett és közben egy közös világot, egy közös kapcsolódást teremt az emberek között.

Agócs munkássága tehát nem egy dajkamese, hanem egy olyan elengedhetetlen, közösségteremtő világ, ami  nem egy délutáni alvásig érvényes, hanem több generáción átívelő történet.

Ha pedig mindezt nem hiszed, járj utána! Találkozz Agócs Gergővel, aki nem csak mesél, hanem énekel, muzsikál a Fonó zenekarban és a Trianon100 előadás-koncerten a KŐFESZTEN: augusztus 6-án, és 7-én Kővágóörsön.

Én tuti ott leszek!

 
Zita

text