Egy emberöltőnyi időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Kárpátalján a magyar népművészeti hagyományok megőrzése és továbbörökítése önerőből megvalósuljon. Méghozzá kellően magas színvonalon. A Pál család kezdeményezésére és a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) támogatásával ugyanis huszonöt évvel ezelőtt indult útjára a Péterfalvai Népzene-, Néptánc és Kézművestábor, amely az Európában páratlanul gazdag magyar népi kulturális hagyaték továbbéltetését tűzte ki legfőbb céljául.
A mögöttünk hagyott évek során igen sok kiváló anyaországi és a Kárpát-medence más tájain tevékenykedő művész segítette ezt a folyamatot. Ám idén a járványhelyzet miatt csak önmagunkra hagyatkozhattunk. Örömmel jelenthetem, hogy a próbát sikerrel vettük, ugyanis időközben felnőtt egy nemzedék, amelyik már nem csupán ennek a szellemi örökségnek az elkötelezett híve, hanem lelkesedésével, és nem utolsó sorban felkészültségével alkalmassá vált arra, hogy ezt a tudást továbbadja, hangsúlyozta a tábor zárónapján Pál Katalin főszervező, a Hagyományok Háza Kárpátaljai Hálózatának vezetője.
A táborzáró alkalmából színpompás gálaműsorra került sor a felújított péterfalvai kultúrházban.
A szakemberek körében ma is komoly vita folyik arról, hogy voltaképpen milyen nagyságú is a magyar népdalkincs. Ám bármekkora is legyen, ezen a délutánon közülük a legjava felcsendült. Akár népi hangszereken, akár az énekesek és táncosok ajkán.
Meggyőződtünk arról, hogy szorgos munkával teltek az elmúlt napok, hisz a tábor lakói elénk hozták és bemutatták nekünk a Kárpát-medence különböző tájegységeinek népdal- és néptánckincsét. Közel húsz olyan produkciót láthattunk, melyek mindegyike külön-külön is megállta volna a helyét bármelyik magas színvonalú folklóreseményen. Az alkalom moderátora felhívta a figyelmet arra, hogy a tábori foglalkozásokon egyre inkább bővül az ott megszólaltatott népi hangszerek köre. A régebbiekhez – hegedű, furulya, harmonika, klarinét – most a cimbalmosok és a citerások révén újabbak csatlakoztak.
Komoly munka zajlott a kézműves szekcióban. Ennek tagjai nemezeltek, gyöngyöt szőttek, papírt merítettek, kötelet vertek, agyagoztak, hántolatlan fűzből, gyékényből különböző kisebb tárgyakat készítettek, melyeket kiállítás keretében mutattak be. Vörös Zsuzsa, a Hagyományok Háza kézműves előadója az élményalapú foglalkozások fontosságát emelte ki. Lényeges, hogy fiataljaink ne csupán elsajátítsák egy-egy népi kismesterség alapfogásait, emellett legalább olyan fontos, hogy a maguk készítette tárgyak révén sikerélményhez jussanak.
Pál Katalin a táborzáró alkalmával úgy fogalmazott, hogy azt a szellemi kincset és tudást, amelyet az elmúlt 25 év során a kárpátaljai magyaroknak sikerült megszerezniük, már senki nem veheti el tőlük. Amit ma a gálaműsor során láthattunk, az természetesen nem csupán az elmúlt öt nap eredménye, hanem szerte a megyében működő különböző néptánc-, hangszeres és énekegyüttesekben, valamint a kézművescsoportokban egész éven át zajló munka eredménye. No és annak, hogy maguk az oktatók és az előadók is folyamatosan részt vesznek a továbbképzéseken. De mindez keveset érne, ha nem lennének azok a lelkes szülők, akik, meglehet ebben a táborban köteleződtek el hosszú évekkel ezelőtt a népi kultúra mellett, s akik most mindent megtesznek annak érdekében, hogy gyerekeik minél jobban magukévá tegyék ezt a hatalmas szellemi kincset.
Ötvös Sándor, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Kárpátalja összehangolt fejlesztéséért felelős kormánybiztosság főosztályvezetője annak a véleményének adott hangot, hogy a népi kultúrán keresztül élhetjük meg legmélyebben a magyarságunkat, kerülhetünk közelebb a Kárpát-medence különböző tájegységeiben élők lelkivilágához. Végül is ennek révén válhatunk egy nagy családdá.
Pál Lajos, a kárpátaljai népzenei és néptáncmozgalom elindítója beszédében a következő hasonlattal élt: a magyar nemzet egy nagy lombkoronájú fa, amelynek törzsét és nagyobb ágait az anyaország adja, ám hajszálgyökereit, ahonnan a tápláló energia jön, a külhoni magyar nemzetrészek képezik.
Idén is képviseltette magát a tábor komolyzenei vonulata. A tivadarfalvai református templomban tartott istentisztelet során immár sokadszor lépett fel Brassói Jőröss Andrea, Viskről elszármazott operaénekes. S a hagyományoknak megfelelően a KMPSZ a tábor égisze alatt szervezte meg ezúttal is a Kölcsey Nyári Pedagógusakadémia néptánc, népi hangszeres és kézműves továbbképzését.
A nap záróakkordjaként a Péterfalvai Vidámparkban sor került Pál István Szalonna és Bandájának 15+1 jubileumi koncertjére.
Kovács Elemér
