Már tizenévesen a Magyar Állami Népi Együttesben táncolt a hódmezővásárhelyi Doktor László, mégis az oktatást választotta hivatásának. Erről is mesélt a Magyar Arany Érdemkereszttel kitüntetett néptáncoktató a napokban a Forrás-Új Tükör Klub vendégeként, a kiskunhalasi Közösségek Házában.
Szülei mindenképp kétkezi munkásnak szánták, mert nem bíztak abban, hogy a művészetből meg lehet élni. Végül azonban Doktor Lászlónak sikerült meggyőznie édesapját és édesanyját, hogy neki a néptánc az útja, és lelkes támogatókra talált szüleiben. Tehetsége és elhivatottsága hamar komoly lehetőséget teremtett számára, második osztályos gimnazista volt, amikor bekerült a budapesti Magyar Állami Népi Együttesbe.
– Timár Sándor és Novák Ferenc Tata voltak a mestereim, rengeteget tanultam tőlük. Sűrű élet volt, reggeltől délutánig klasszikus balettot és a különféle néptánctechnikákat tanultuk, majd este fellépés volt. Ráadásul a bemutatók után sokat hakniztunk, őrült tempót diktáltunk – emlékezett vissza azokra az évekre.
Hozzátette továbbá, hogy mestereinek köszönhetően jutott el hagyományőrzőkhöz Erdélybe, Felvidékre vagy épp Kárpátaljára, ahol saját közegéből gyűjthette össze a táncokat, énekeket és meséket. Már ekkor megfogalmazódott benne, hogy szeretné továbbadni mindazt, amit ezeken a helyeken összegyűjtött, úgy, ahogy azok saját közegükben léteztek.
– Egyre inkább azt éreztem, hogy bár szeretek szólistaként táncolni a népi együttesben, de jó lenne minél több embernek átadni mindazt, amit megtanultam. Így fordult az érdeklődésem az oktatás felé, ami igazi szerelem lett számomra – fogalmazott Doktor László.
Néptáncoktatóként kiemelt feladatának tartja, hogy a nemzeti öntudat megélésére, amit ő először az állami nép együttesben tapasztalt meg, lehetőséget teremtsen a táncosai számára. Fő törekvése továbbá a kezdetek óta, hogy tanítványai táncosként és emberként is a profizmust képviseljék. Ez a cél vezérelte akkor is, amikor 1988-ban Kiskunhalasra került, a Halas Táncegyüttes élére.
– Egész pontosan nem is volt akkor még tánccsoport. A nulláról indultunk, így fogtam magam, beöltöztem viseletbe és egy magnóval együtt megjelentem az iskolákban az órák közötti szünetekben, ahol elkezdtem táncolni. Ez a módszer a mai napig hatásos, akkor is több százakat sikerült elmozdítanom a néptánc irányába – tette hozzá.
A hatalmas érdeklődésnek köszönhetően több korosztályban is tudott táncoktatást indítani, sőt később azt is elérte, hogy hazánkban először Kiskunhalason, a Kertvárosi Általános Iskolában vezették be az órarendbe a néprajz- és néptáncórákat.
– Az együttes sikerét jól mutatja az is, hogy már 1991-ben országos arany minősítést kaptunk, és ötéves fennállásunkkor a város Pro Urbe díjjal jutalmazott minket. Sőt, egyszer Tajvanban is képviselhettük hazánkat a Magyar Állami Nép Együttes felkérésére, ráadásul helyettük mentünk ki az ottani megmérettetésre – idézte fel a sikereket. Az eredményes halasi évek után Doktor László Zákányszékre, majd Makóra került, ahol már tizenkét éve vezetője a Forgatós Táncegyüttesnek.
Mester-Horváth Nikolett
