Andócsi Mónika és Leidinger Dömötör néptáncoktató vezetésével néptánctábort tartottak néhány nappal ezelőtt a település iskolájában a Danubia Alapfokú Művészeti Iskola Sedergő csoportja részére. A fiatalok a széki néptánc elemeit sajátíthatták el az egyhetes táborban.
A két néptáncoktató magas szakmai színvonalat képvisel, az általuk vezetett csoportok szakmai művészeti bemutatókon rendre kiemelt arany minősítéseket szereztek. A nyár folyamán még vár rájuk néhány tábor, de remélik, hogy szeptembertől már elkezdődhetnek a személyes táncpróbák is az iskolákban.
Andócsi Mónika év közben több településen tanítja a magyar néptáncot, Nagybaracskán, Sükösdön, Szeremlén, Felsőszentivánon és Bácsalmáson is. Hosszú évek óta vezeti a Nagybaracskai Néptánccsoportot. Mint mondta, nem tervezte, hogy néptáncoktató lesz, de most már az élete része a néptáncoktatás.
– Ott kezdődött minden Nagybaracskán. Nem terveztem a tanítást, teljesen véletlenül hozta így az élet, hogy több helyre is hívtak. Az általános iskolában kezdődött, amikor az akkori néptáncoktató, Gyuricza László, egyre több feladatot bízott rám vagy kérte a segítséget tőlem. Szerettem táncolni, és később amikor az oktatónk elment, nem volt aki vezesse a próbákat. Akkor kezdtem el foglalkozni a nagybaracskai gyerekekkel. Amikor jöttek az én lányaim, ők is megtanulták természetesen. A nagyobbik gyógypedagógus–logopédus, de mellette néptáncot oktat, jelenleg is tánctáborban van. A kisebbik lányom hegedül, ő most a népzenében teljesedik ki – részletezte Andócsi Mónika.
A dunafalvai néptánctábor nem bemutatóval zárul, hiszen az oktatók idén inkább a tanulást helyezték előtérbe. Mint azt az oktatók jelezték, úgy érzik, nagyon lemaradtak a néptáncoktatásban az online tanítás során.
– Nagyon le vagyunk maradva, szeretnénk bepótolni az elmúlt másfél év kihagyásait. Ez a tábor most inkább szakmai edzőtábor. A pandémia alatt nagyon sok táncpróba elmaradt, mert ugye digitálisan próbáltuk ezeket megtanítani, de azért a néptáncot nem lehet így oktatni. Legfeljebb a közösség megtartására volt alkalmas, de arra sem igazán –részletezte Leidinger Dömötör néptáncoktató.
Mint mondta, a tizenévesek abban a korban vannak, hogy igénylik és lehet is tanítani nekik a különböző táncanyagokat, lépéseket, figurákat. A táborban a széki anyaggal foglalkoznak.
– Azért választottuk ezt, mert mind a férfi-, mind a páros táncok nagyon jó alapot adnak későbbi más erdélyi táncokhoz. Innen lehet majd tovább építkezni – tudtuk meg Leidinger Dömötör néptáncoktatótól. A néptáncoktatók azt vallják, ahhoz, hogy teljesen egészséges testi-lelki-szellemi életet éljenek a gyerekek, elengedhetetlen, hogy megtanulják a néptáncot.
– A paraszti kultúrának a csúcsa a néptánc mint szórakozás. Az életmódjukból, a foglalkozásaikból alakultak ki a mai néptáncelemek. Ahogy éltek, ahogy mozogtak kint a földeken, ahogy egymással bántak, ez mind abból alakult ki. Igazából ott csúcsosodott ki, amikor havonta egyszer eljött az alkalom és mulathattak egyet – fűzte hozzá Leidinger Dömötör.
Arról, hogy mennyire sikerül a mai fiatalokat bevonni a néptáncba, elmondták: a falu mindig nagyobb művelője volt a néptáncnak, ott a gyerekek már kis korban találkoznak ezzel az elfoglaltsággal.
– Nagybaracskán 1930-tól mindig volt valamilyen csoport, amely ezt bemutatta, művelte: a Pávakör, a Gyöngyös bokréta. Látták a gyerekek, hogy a községben ilyen hagyomány van és mindig volt 20-30 gyerek, akit nem kellett agitálni, nem kellett hívogatni, örömmel bekapcsolódtak. Ez mostanában már nehezebben megy, sok mindennel foglalkozhatnak a fiatalok. A figyelmüket, az energiájukat sok minden szétforgácsolja.
Ez nagyon nehéz műfaj és csak kemény munkával lehet sikereket elérni, bele kell tenni nemcsak a lábat, hanem a szívet és a lelket is
– hangsúlyozta Andócsi Mónika.
– Nem csak néptáncot kell oktatnunk, elsősorban saját magunkat kell megszerettetnünk a gyerekekkel, csak utána lehet oktatni a néptáncot – zárta gondolatait a néptáncoktató.
Márton Anna
