Aki folyton mozgásban van – Farkas Zoltán Batyu

Talán nem túlzás azt állítani, hogy Farkas Zoltán „Batyu” már negyven éve fogalom a szakmájában. Több évtizedes táncos múltja pedig nemcsak arra sarkallja, hogy a tánccal szórakoztassa a nagyérdeműt, hanem a fiatalabb generációnak is átadja tudását.

Farkas Zoltán túl a hatvanon is tele van energiával. Ez a jóféle megszállottság pedig nem engedi pihenni, folyamatosan halad előre és bár semmi szüksége rá, hogy bizonyítsa tehetségét, folyton mozgásban van.

Ezt pedig táncos lévén szó szerint is lehet érteni, hiszen folyamatosan tanít és koreografál. Mottója, hogy fontos, hogy „én izzadjak le először, utána a tanítványaim”. Ez az elszántság viszi tovább a csaknem negyven éve megkezdett úton. Negyven év tapasztalata, amit a hazai és határon túli falvakban töltött anyaggyűjtéssel bővített és itt nem csupán a táncról van szó, hanem ahogy ő is mesélte egyszer:

A falusi emberektől a tánc mellett elsősorban emberséget tanultunk és azt, hogy a tánc az élet része, egy egység, amiben benne van a világ. A munka, a család, a mindennapok rendszere. Ezek pedig tánccal teljesednek ki. Ez az oka annak is, hogy egy budapesti teljesen másképp táncol, mint például egy erdélyi falu szülötte.
 
Foci, csajozás, tánc

Mint sokaknál, úgy Farkas Zoltán életében is már egészen hamar megjelent a tánc, ám egészen hétköznapi és kiskamaszhoz méltó módon. Vidéki srácként rendszeresen focizott, a focipálya melletti úttörőházban pedig táncolni lehetett. Farkas barátaival pedig ment is táncolni, hiszen így lehetett könnyen ismerkedni. A kis Zoltán tehát fociedzések után egyből a tánc felé vette az irányt, amit persze edzője nem nézett jó szemmel, így döntéshelyzet elé állította, a többi pedig már történelem.

Egy pillanat alatt eldöntöttem. Egyébként a nagy dolgok mindig egy pillanat alatt dőlnek el - mesélte a napról, ami meghatározta életét.

És hogyan is folytatódott Batyu útja? Szakmai tanulmányait az Állami Balett Intézet néptánc tagozatán fejezte be 1975-ben. 1985-ben az egri tanárképző főiskolán szerzett oklevelet közművelődés-pedagógia szakon. 1975–1984 között az Állami Népi Együttes szólótáncosa, tánckari asszisztense volt. Különösen a nagy virtuozitást igénylő eredeti néptáncok előadásában tűnt ki. 1983-ban a Párhuzam csoport tagja, majd 1984-től a Kodály Kamara Táncegyüttes táncosa, alapító társ-vezetője. Kiterjedt pedagógiai munkát végez; vezetett táncházakat, az USA-ban pedig számos magyar néptánc tanfolyamot. Óráin a Kárpát-medencei népek táncainak mozgás- és ritmus-világát fedezteti fel a diákokkal, sajátos néptánc-módszertanáról két könyv is megjelent, valamint filmet is készített.

 
A tanítás mellett a Muzsikus együttessel lép fel rendszeresen a kilencvenes évek óta. A számos hazai előadásuk mellett külföldön is rendszeresen fellépnek, megjárták már London, Párizs, New York és Los Angeles színpadait is. A zenekarral nyerte el a Womex-díjat, így ő az egyetlen néptáncos a világon, aki átvehette ezt a legrangosabb nemzetközi világzenei elismerést. Emellett többek között Harangozó- és Bartók Béla-díjban részesült, valamint Érdemes és Kiváló Művész.

 
Tudását, a tánc örömét és azt a bizonyos megállíthatatlan, fáradhatatlan mozgást a KŐFESZTen többször is megnézheted augusztus 5-én és 8-án is.

Bővebb információt pedig a fesztivál honlapján és a Facebook-oldalon találsz!


 
Zita

text